Korábban olvashattátok beszámolónkat az erdélyi repülõtúráról. Ismét összejött a "Csapat"! Az Alföldi Repülõklub pilótái ismét szerveztek egy körrepülést. Most Szlovénia volt a cél.
Rendezett kötelékben haladtunk az út során |
2004. szeptember 9-én Õcsényben találkoztak a különbözõ
típusú movitok és ul-ek. A kis
kötelékünkhöz
csatlakozott néhány - a korábbi túra során megismert
- erdélyi pilóta is. A megérkezés után a szekszárdi
dombvidéken egy izgalmas
precíziós feladat
megrepülését készítették elõ a szervezõk. Ez volt a
belépõ a túrára. Utána kellemes szekszárdi vörösborok
és cigányzene mellett
készültünk az útra.
Másnap az üde ébredést követõen Sármellék volt
a következõ állomás. Szlovénia EU-tagállam, így
csak egyszerû
útlevél-ellenõrzésre volt szükség a
kiléptetéshez. Majd 15 gép kötelékében elindultunk
az országhatár felé, a kilépõpont "DIMLO". Muraszombat
vidéke
még nagyon hasonlít a zalai
tájakhoz, szinte ismerõsnek éreztük magunkat.
Maribornál a Pohorje vonulata azért már rádöbbentett
bennünket, hogy a
hegyek közé tartunk.
Utána dimbes-dombos tájak, a kis házak mellett
minden mûvelhetõ terület zöldellt. Rendezett házak,
tiszta legelõk felett
repültünk. Nekem az az érzésem
támadt, mintha Ausztriában járnék.
Koper kikötõje felett a szlovén tengerparton |
A távolban a Nemzeti Park csúcsa, a Triglav magasodott. Ezek már tényleg magas hegyek - 3100 méter. Némi szorongást éreztem. Ó, át fogunk repülni felette?
Szerencsémre nem ezzel próbálkoztunk. Inkább a hegy lábainál elterülõ kis tengerszemeket csodáltuk meg. A bledi tóhoz érkeztünk. Egy igazi kis gyöngyszem a szlovén óriások között, kékes-zöld vízével, közepében egy apró kis szigettel. Minden repülõ tett egy-két kört felette, a fényképezését itt sem lehetett kihagyni. Itt éreztem elõször, hogy feloldódtam. Már nem is olyan ijesztõek ezek a nagy hegyek. A Bled melletti reptér igazán csodálatos helyen fekszik, de nagyon eltelt az idõ, nem szálltunk le. Lesce felett csak áthúzott a kötelékünk, repülnünk kellett visszafelé, hogy naplemente elõtt szálláshelyünkre érjünk. A horvát határsávban landoltunk, Imeno picinyke repterén. A keskeny leszállósáv mellett egy fesztávval a patak már a horvát határ, a kis bódé pedig a gyalogos határállomás.
A bledi tó Szlovénia gyöngyszeme. |
Sajnos a déli szélben a felhõk egyre sötétebben gyülekeztek és az idõ sürgetett, indulni kellett hazafelé. Csak repülõbõl csodáltuk a tengerpartot, már nem tudtunk a sétányon egy kapucsínót elfogyasztani. Gyors tankolás, vámkezelés és a rossz idõ elõl menekülve, a hátszélben felhõalapon bõ két óra alatt Magyarországon voltunk. Sármelléken még személyes élménybeszámolók, búcsú. Mindenki elindult hazafelé. Ahány gép, annyi irányba.Sok élménnyel lettünk ismét gazdagabbak, belekóstoltunk a hegyek világába, fortélyaiba, és ha nem is tudtuk megfejteni titkaikat, mégis sokat nyertünk az úttal. Legfõképpen repülési tapasztalatot!
Örültem, hogy remek pilóták között lehettem!