Szlovéniai kirándulás Movitokkal és UL-ekkel

Korábban olvashattátok beszámolónkat az erdélyi repülőtúráról. Ismét összejött a "Csapat"! Az Alföldi Repülőklub pilótái ismét szerveztek egy körrepülést. Most Szlovénia volt a cél.

Rendezett kötelékben haladtunk az út során

2004. szeptember 9-én Őcsényben találkoztak a különböző típusú movitok és ul-ek. A kis kötelékünkhöz csatlakozott néhány - a korábbi túra során megismert - erdélyi pilóta is. A megérkezés után a szekszárdi dombvidéken egy izgalmas precíziós feladat megrepülését készítették elő a szervezők. Ez volt a belépő a túrára. Utána kellemes szekszárdi vörösborok és cigányzene mellett készültünk az útra. Másnap az üde ébredést követően Sármellék volt a következő állomás. Szlovénia EU-tagállam, így csak egyszerű útlevél-ellenőrzésre volt szükség a kiléptetéshez. Majd 15 gép kötelékében elindultunk az országhatár felé, a kilépőpont "DIMLO". Muraszombat vidéke még nagyon hasonlít a zalai tájakhoz, szinte ismerősnek éreztük magunkat. Maribornál a Pohorje vonulata azért már rádöbbentett bennünket, hogy a hegyek közé tartunk. Utána dimbes-dombos tájak, a kis házak mellett minden művelhető terület zöldellt. Rendezett házak, tiszta legelők felett repültünk. Nekem az az érzésem támadt, mintha Ausztriában járnék.

Koper kikötője felett a szlovén tengerparton

A tiszta idővel szerencsénk volt, az 50 kilométeres látás önmagában gyönyörűvé teheti a napot a hegyek között. Irány az első tervezett reptér, Slovenj Gradec. Itt még mindenki tartotta a helyét, majd egy hegycsúcs (kb. 5062 feet) átrepülése után megkezdtük az egymást követő, rendezett leszállást. Az útlevélkezelés mellett itt egy repülőnap előkészületeibe csöppentünk és megtudtuk, másnap vendégei is leszünk a rendezvénynek. Tankolás után szlovén barátainkkal gyarapodva Celje irányába szeltük az eget. Itt a hegyek mentén már nem volt olyan szoros a kötelék. Néhányan a fák koronáit közelítve lejtőztek az útvonalon is. Bizony, ez a legjobb dolog a movitokkal repülve. Szívem sokszor a torkomban dobogott, majd messziről megpillantottam a második reptér pályáját. Celjébe érkeztünk. Kedves fogadtatásban volt részünk, a helyi szlovén pilóták megvendégeltek bennünket frissítő itallal, ínyenceknek való sonkakülönlegességekkel. Rövid eligazítás, mert a Ljubljana CTR mellett repültünk tovább. Magas hegyvonulatok mellett repülve, a hegyre irányuló szél alapjáraton is tartott bennünket. Az eget jó néhány siklóernyő is színesítette. Akinek kedve volt, élvezhette a lejtőzés örömét. Jobbról a tiszteletet parancsoló hegyvonulat, a másik oldalról pedig egy utasszállító emelkedett épp a levegőbe a ljubljanai repülőtérről. Nagyon jó érzés kerített hatalmába a kis repülőben, az óriások között.
A távolban a Nemzeti Park csúcsa, a Triglav magasodott. Ezek már tényleg magas hegyek - 3100 méter. Némi szorongást éreztem. Ó, át fogunk repülni felette?
Szerencsémre nem ezzel próbálkoztunk. Inkább a hegy lábainál elterülő kis tengerszemeket csodáltuk meg. A bledi tóhoz érkeztünk. Egy igazi kis gyöngyszem a szlovén óriások között, kékes-zöld vízével, közepében egy apró kis szigettel. Minden repülő tett egy-két kört felette, a fényképezését itt sem lehetett kihagyni. Itt éreztem először, hogy feloldódtam. Már nem is olyan ijesztőek ezek a nagy hegyek. A Bled melletti reptér igazán csodálatos helyen fekszik, de nagyon eltelt az idő, nem szálltunk le. Lesce felett csak áthúzott a kötelékünk, repülnünk kellett visszafelé, hogy naplemente előtt szálláshelyünkre érjünk. A horvát határsávban landoltunk, Imeno picinyke repterén. A keskeny leszállósáv mellett egy fesztávval a patak már a horvát határ, a kis bódé pedig a gyalogos határállomás.

A bledi tó Szlovénia gyöngyszeme.

A következő napot a földön töltöttük, mégis repüléssel foglalkoztunk. Slovenj Gradecben a repülőnapon tiszteletbeli vendégként nézelődtünk. A kis reptéren igazán komoly programot állítottak össze. Az utolsó nap következett. Reggeli közben vezetőink majdnem 6 órás repülési útvonalat ismertettek. A cél a tenger volt. Imeno, Novo Mesto, Postonja érintésével Portoroz felé vettük az irányt. Az időjárás már nem volt a legtökéletesebb. Épp a csúcsok felett, de még a felhőalap alatt harcoltunk a szembeszéllel. Az útvonalon több helyen igazi hullámfelhőket élvezhettünk és próbálgattunk az erős délnyugati szélben. Ajdovscinában a Sinus ulgyárat akartuk meglátogatni, de nem sikerült, mert ennél a széliránynál a völgyben viharos turbulenciák vannak, és a reptér zárva volt. A postojnai kilátó már teljességgel felhőbe burkolózott, a hegyet megkerülve megláttuk az Adriát. Előbb Trieszt partjait, majd a rövid szlovén tengerparton Kopert és Portorozt is megcsodálhattuk 200-300 méter magasból. A portorozi irányítástól az engedélyt megkapva, a 15 gép leszállásra rendeződött. Volt egy renitens is köztünk, a tengerparti sólepárlót fotózgatva háromszor fordult a finalre.
Sajnos a déli szélben a felhők egyre sötétebben gyülekeztek és az idő sürgetett, indulni kellett hazafelé. Csak repülőből csodáltuk a tengerpartot, már nem tudtunk a sétányon egy kapucsínót elfogyasztani. Gyors tankolás, vámkezelés és a rossz idő elől menekülve, a hátszélben felhőalapon bő két óra alatt Magyarországon voltunk. Sármelléken még személyes élménybeszámolók, búcsú. Mindenki elindult hazafelé. Ahány gép, annyi irányba.Sok élménnyel lettünk ismét gazdagabbak, belekóstoltunk a hegyek világába, fortélyaiba, és ha nem is tudtuk megfejteni titkaikat, mégis sokat nyertünk az úttal. Legfőképpen repülési tapasztalatot!
Örültem, hogy remek pilóták között lehettem!