Az idén 24. alkalommal rendezték meg az ultrakönnyû- (és immár sport-) repülõk nagy nyárvégi összeröffenését Blois-ban. Nem az onzaini farm placcán - úgy tûnik, a tulajnak úgy elszállt az agya, hogy már képtelenség volt vele megegyezni bérleti díjban -, hanem Blois le Breuil "rendes" kisgépes repterén.
A rendezvény alkalmával az LFOQ ICAO jelzésû
polgári
repteret megnyitották az ul-forgalom számára
(ez a franciáknál azt jelenti, hogy eltekintenek a
rádióforgalmazástól, és amíg ez nem válik
közveszélyessé,
szemet hunynak a lazaság és a dilettantizmus
felett), sõt, a polgári repcsik és a nagyvasak forgalmát
korlátozták és kötötték
résidõkhöz. A 12/30-
as irányú 1200 m-es betont persze meghagyták
nekik, és elviekben a reptér északi szektorába ul
gépeknek nem lett volna szabad
berepülni, de amint
ez lenni szokott, a gyakorlat végül köszönõviszonyba
sem került az elmélettel. Több mint ötszáz látogató
tette tiszteletét légi
úton (többségük az idén is
motoros sárkánnyal), közúton is odaevett a fene
vagy 150 ezer embert Európa minden országából (és
még azon is túlról), a
százegynéhány kiállító
panaszkodott ugyan, hogy többet sétálgattak, mint
vásároltak, de azért összességében állítható: a siker
is ott volt a
"rendez-vous"-n.
Kivételesen az idõjárás is kitett magáért. Szélbõl (és
implicite: porból) kevesebbel is beértük volna, de a légi
bemutatók
szempontjából direkt jól jött, már amennyiben
a gyors áthúzásokat hátszélben, a legkisebb
sebességeket szembeszélben demonst-rálták az
okos pilóták,
így aztán a butább közönség azt hihette,
hogy a motoros sárkány hol vadászgép, hol
helikopter. "Apropos" vadászgép: pár nappal Blois
elõtt egy
Mirage 2000 levert az égrõl egy merev
szárnyú ul-t, s meglepi, a kivizsgálás feltárta: a katona
volt a hunyó, na meg a túlélõ is
egyébként.
Pénteken késõ este érkeztünk, szégyenszemre közúton.
Pedig olyan volt az idõjárás, hogy két nap alatt
lazán ki lehetett volna repülni
Farkashegyrõl. De az
idén sajnos nem fért bele. A reptér értelemszerûen
"Concorde"-hoz címzett kocsmájában valami kétezer
ul-bandita éppen laza
konferenciát tartott az elmúlt
év repülõs kalandjairól, vagy inkább feketemisét a
szabad repülés oltárán. Amíg az elsõ sörök az út
porát mosogatták
száraz torkunkon lefelé, megjegyeztem
három dolgot. Egy: a jelenlévõk zöme túl
van a negyvenen, talán az ötvenen is. Ez megnyugtató.
Abban az
értelemben, hogy vannak bátor és
vannak öreg pilóták. Kettõ: jó néhányan bicegnek,
csámpáznak, sõt, többen tolókocsiban száguldoznak.
Ez emberi
dolog. Mármint tévedni, amit minden
híreszteléssel ellentétben ezek szerint a levegõ nem
büntet következetesen halállal. Három: ezek az
emberek
élnek. Úgy értem, hogy van valami cél és
értelem létezésükben, és ennek még örülni is tudnak.
Nagyapám baljóslatú mondása volt állítólag, hogy
"aki
nagyon él, az nagyon közel van a halálhoz". Ezzel
meg is ideologizálta a lemondást mindenrõl, ami
csak kicsit is rizikós. Lehet, hogy ezek a
madáremberek
pont attól élnek, hogy a szárnyvégen mindig
ott utazik velük a kaszás. Elnézést kérek attól, aki
nem érti, vagy nem szereti az efféle
eszmefuttatást,
bocs, nem hozzá szóltam.
Szombaton reggel végigsétáltam a közel egy kilométer
hosszú sátorsoron. Nem sok újdonságot
láttam.
De volt néhány igazi. A leglényegesebbel kezdem:
az Air Creation és a Pegasus tõszomszédságában,
a legelõkelõbb placcon ott volt az
Apollo
Aircraft, más néven a Halley Kft. standja. Nem
kevesebb, mint öt gépet állítottak ki, kétségkívül nem
a legmodernebbeket, de a közönség az
idén nem is
ezeket kereste, hanem az árban is elérhetõeket.
Ebben pedig Zolikáék abszolút eurokonformok
voltak.
Húsz év munkájára lehet, hogy most került fel a
korona: szépen csendben,
diszkréten ott voltak. Az
élvonalban. A legnagyobbak között. Mi mást mondhatnék?
Amikor beköszöntem az Air Creationhoz,
Jean Luc Tilloy, a tulaj
második mondatával már arra
célozgatott, hogy szívesen beugrana az Apollo standjára,
de mozdulni se tud a látogatói miatt. Renaud
Guy a Cosmostól
nem gyõzte dicsérni a Halley
standját, jelezve, hogy örülne a kapcsolatfelvételnek.
Ezek után nem csoda, hogy Molnár Zoli úgy jöhetett
hazafelé
Blois-ból, hogy zsebében ott lapult mindkét
nagy francia gyártó névjegye, arról az ígéretrõl és
szándékról nem is beszélve, hogy nyitva a kapu
mindenféle
közremûködés és partnerség elõtt. Ez lenne
az egyesült Európa? Bár lenne.
De van ennél is jobb hír. Ott volt a HKS, standjukon
ott
díszelgett egy Air Creation GTE trájk a boxer
kéthengeres négyütemû motorral, a Cosmosnál
pedig már ki is lehetett próbálni az új csodát: a
HKS
motorral szerelt Phase III-at. És a Halley Kft. megszerezte
a forgalmazás jogát Magyarországra, így aztán
várható, hogy hamarosan lesz
alternatívája az 582-es
Rotaxnak az egri motoros sárkányokon. Elárulok egy
üzleti titkot: már van egy fix megrendelés Jet
Star
HKS-re.
Szintén újdonság: a Parapower hátimotort is kiállították,
potom 2990 euróért vesztegette darabját a
francia díler. Állítólag
tizennégy fix rendelést vettek
fel a kiállítás két napja alatt, ebbõl tizenegyet
kiképzéssel együtt, vagyis olyan vevõktõl, akik még
soha nem
repültek ernyõvel, közülük nyolcan csak
utasként jártak a levegõben.