A tavalyi bulit elmosta az eső, az idén igyekezett pótolni az időjárás, amit lehetett. Szél is éppen csak annyi volt, amennyi a siklóernyősöknek kellett a maszkarás startokhoz.
Kiállító annyi, mint mindig, látogató kevesebb, alig 60.000, már majdnem lehetett parkolni is, jó volt a szűrés, mert az átlagos kirándulók, sétafikálók, vásári prosi-gyüjtők nem jöttek el, akit odaevett a fene, az mind a fajtánkbeli volt. Madárfajzat.
A programok változatosak és érdekesek, latinosan lazák és látványosak voltak, akit érdekel, vessen egy pillantást a:
Coupe_Icare_2011 portálra.
Kedvenc Videóm 25 perces, egész jó képet ad az ünnepről. Youtube-nak hála, mozgókép van még a neccen gazdagon, minden kategóriában.
Ha pár mondatban kellene összefoglalni az idei Coupe Icare lényegét, azt írnám, hogy ez idáig izgalmasabbak voltak a közönség számára a sikló és ejtőernyős, wingsuitos, ballonos és egyéb, az eddigi 37 alkalommal megrendezett Ikarosz kupára hagyományosan jellemző programok, mutatványok. Főleg, ha Yves Rossyt, a Jetmant is ide sorolom,
mert bár ő sugárhajtóműves, de azért a siklóernyős starthely fölött, helikopterből kipottyanva kezdte bemutatóját. Az idén átbillent az érdeklődés a motoros ernyősök starthelyére. Ez elsősorban az Icarobatix-nak, a Pascal Campbell Jones féle Parabatix helyi kiadásának köszönhetően történt. Ez a Red Bull Air Race mintájára kitalált verseny rohamosan növekvő közönségsikernek örvend, bízunk benne, hogy jövő nyáron Budapestre is sikerül elcsábítani a repülő cirkuszt. Ötletes és igen látványos versenyszámokban mérték össze tudásukat a világ legjobb motoros ernyősei. Legjobbnak most Paco Guerra bizonyult. Második az ífjú titán Alex Mateos lett, Dean Elbridge és Pascal Vallée előtt.
http://www.paramotormag.com
Egy szerény lapáttal mi is rátettünk azzal, hogy bevetettük a tolóerő mérő hintát, ami a pécsi pilótatalálkozó egyik fénypontja volt. Ez a szerkezet lehetővé teszi, hogy a hátimotorokat a valós felhasználáshoz leginkább közelítő feltételrendszerben hasonlítsuk össze. Nem statikus tolóerőt mérünk, mert az egy elméleti adat, ami a gyakorlatban nem értékelhető. A 4 m magasan egy pontban felfüggesztett hátimotor vonóerő-adata viszont valós, a gyakorlatban is releváns adat. Az általunk kifejlesztett mérőeszköz lehetővé teszi a precesszió és az elforgató nyomaték mérését is, az is kiderül, ha nem megfelelő síkban vagy irányban tol az adott hátimotor. Persze a saját tömeg, zajszint és a rezgésadatok is kiderülnek, megfigyelhető a felszálló teljesítményhez tartozó állásszögön történő beülés, a motor beülőből történő indítása, pontosabban ezeknek a komplikációi.
A pilóták sorban álltak, hogy meggyőződhessenek repülő szerkezeteik valós használati értékéről, a gyártók pedig értelemszerűen nem jöttek el, egyikük sem vállalta fel a szembesítést a marketing szövegek és a gyakorlati valóság között.
Rengeteget tanultunk abból, hogy mennyi kóklerség van ezen a piacon (is) na meg élveztük is, csakúgy, mint a közönség, egyes pilóták persze kevésbé, amikor szembesültek vele, hogy drága pénzen vásárolt csilivili ketyeréjük mennyit is ér a levegőben, vagy amikor oda fel kéne jutni vele, általa.
Repülni is alig maradt időnk, a partnereket - barátokat pedig csak kutyafuttában látogattuk végig. Tesztelni is csak a 22 m2-es Hadront maradt energiám, pedig lett volna még bőven amit. A kiállított újdonságok közül egyedül a Polini 200 cm3-es blokkját említeném, de ez még várhat egy bő évet, mielőtt érdemes lesz foglalkozni vele, jelenleg még a Thor 100-as sincs túl minden gyermekbetegségen. Nem tudom, hogy a kutya csóválja a farkát vagy vissz-versailles, de kizárólag karbon-kompozit-titán-inox puccos cuccost állított ki minden gyártó.
A könnyű és egyszerű hajlított alumínium vázas eszközök kora lejárt. Hi-tec kell! Csak az a kérdés, hogy a vevőnek, vagy a kupecnek, hogy azt hatékonyabban tudja értékesíteni. Akár így, akár úgy: ez van, ezt kell szeretni. Az elektromos hátimoci kezd lassan banálissá válni. Szomorúan tapasztaltuk, hogy olyan úttörők, mint a Yuneec, feladták vagy belefáradtak a fejlesztésbe. Vagy lehet, hogy már a hadiipar szaftos megrendelésein dolgoznak? Minden esetre, a farvizükön szerényen úszkálók még próbálkoznak. Ők lesznek a túlélők?
Vagy lehet, hogy most készül drón-ipar tapasztalatai alapján a Yuneec nagy come-backje? Áttörésről az idén nem beszélt senki, az elektromosság többletköltségeire nem futja.
Megvolt az éves seregszemle. Kezet fogtunk, összepuszilkodtunk a heted hét határról odasereglett haverekkel. Jól hátbaveregettük egymást és nagyokat röhincséltünk mindenféle szamárságokon, mint például az időjárás, a gazdasági válság és az idők múlása.
Ez is megvolt.
Jó kis átlagos évjárat volt az idei Coupe Icare, lesz még ilyen se, s az is jó lesz.
Szöveg és képek: Szabó György
