A tavalyi bulit elmosta az esõ, az idén igyekezett pótolni az idõjárás, amit lehetett. Szél is éppen csak annyi volt, amennyi a siklóernyõsöknek kellett a maszkarás startokhoz.
Kiállító annyi, mint mindig, látogató kevesebb, alig 60.000, már majdnem lehetett parkolni is, jó volt a szûrés, mert az átlagos kirándulók, sétafikálók, vásári prosi-gyüjtõk nem jöttek el, akit odaevett a fene, az mind a fajtánkbeli volt. Madárfajzat.
A programok változatosak és érdekesek, latinosan lazák és látványosak voltak, akit érdekel, vessen egy pillantást a:
Coupe_Icare_2011 portálra.
Kedvenc Videóm 25 perces, egész jó képet ad az ünneprõl. Youtube-nak hála, mozgókép van még a neccen gazdagon, minden kategóriában.
Ha pár mondatban kellene összefoglalni az idei Coupe Icare lényegét, azt írnám, hogy ez idáig izgalmasabbak voltak a közönség számára a sikló és ejtõernyõs, wingsuitos, ballonos és egyéb, az eddigi 37 alkalommal megrendezett Ikarosz kupára hagyományosan jellemzõ programok, mutatványok. Fõleg, ha Yves Rossyt, a Jetmant is ide sorolom,
mert bár õ sugárhajtómûves, de azért a siklóernyõs starthely fölött, helikopterbõl kipottyanva kezdte bemutatóját. Az idén átbillent az érdeklõdés a motoros ernyõsök starthelyére. Ez elsõsorban az Icarobatix-nak, a Pascal Campbell Jones féle Parabatix helyi kiadásának köszönhetõen történt. Ez a Red Bull Air Race mintájára kitalált verseny rohamosan növekvõ közönségsikernek örvend, bízunk benne, hogy jövõ nyáron Budapestre is sikerül elcsábítani a repülõ cirkuszt. Ötletes és igen látványos versenyszámokban mérték össze tudásukat a világ legjobb motoros ernyõsei. Legjobbnak most Paco Guerra bizonyult. Második az ífjú titán Alex Mateos lett, Dean Elbridge és Pascal Vallée elõtt.
http://www.paramotormag.com
Egy szerény lapáttal mi is rátettünk azzal, hogy bevetettük a tolóerõ mérõ hintát, ami a pécsi pilótatalálkozó egyik fénypontja volt. Ez a szerkezet lehetõvé teszi, hogy a hátimotorokat a valós felhasználáshoz leginkább közelítõ feltételrendszerben hasonlítsuk össze. Nem statikus tolóerõt mérünk, mert az egy elméleti adat, ami a gyakorlatban nem értékelhetõ. A 4 m magasan egy pontban felfüggesztett hátimotor vonóerõ-adata viszont valós, a gyakorlatban is releváns adat. Az általunk kifejlesztett mérõeszköz lehetõvé teszi a precesszió és az elforgató nyomaték mérését is, az is kiderül, ha nem megfelelõ síkban vagy irányban tol az adott hátimotor. Persze a saját tömeg, zajszint és a rezgésadatok is kiderülnek, megfigyelhetõ a felszálló teljesítményhez tartozó állásszögön történõ beülés, a motor beülõbõl történõ indítása, pontosabban ezeknek a komplikációi.
A pilóták sorban álltak, hogy meggyõzõdhessenek repülõ szerkezeteik valós használati értékérõl, a gyártók pedig értelemszerûen nem jöttek el, egyikük sem vállalta fel a szembesítést a marketing szövegek és a gyakorlati valóság között.
Rengeteget tanultunk abból, hogy mennyi kóklerség van ezen a piacon (is) na meg élveztük is, csakúgy, mint a közönség, egyes pilóták persze kevésbé, amikor szembesültek vele, hogy drága pénzen vásárolt csilivili ketyeréjük mennyit is ér a levegõben, vagy amikor oda fel kéne jutni vele, általa.
Repülni is alig maradt idõnk, a partnereket - barátokat pedig csak kutyafuttában látogattuk végig. Tesztelni is csak a 22 m2-es Hadront maradt energiám, pedig lett volna még bõven amit. A kiállított újdonságok közül egyedül a Polini 200 cm3-es blokkját említeném, de ez még várhat egy bõ évet, mielõtt érdemes lesz foglalkozni vele, jelenleg még a Thor 100-as sincs túl minden gyermekbetegségen. Nem tudom, hogy a kutya csóválja a farkát vagy vissz-versailles, de kizárólag karbon-kompozit-titán-inox puccos cuccost állított ki minden gyártó.
A könnyû és egyszerû hajlított alumínium vázas eszközök kora lejárt. Hi-tec kell! Csak az a kérdés, hogy a vevõnek, vagy a kupecnek, hogy azt hatékonyabban tudja értékesíteni. Akár így, akár úgy: ez van, ezt kell szeretni. Az elektromos hátimoci kezd lassan banálissá válni. Szomorúan tapasztaltuk, hogy olyan úttörõk, mint a Yuneec, feladták vagy belefáradtak a fejlesztésbe. Vagy lehet, hogy már a hadiipar szaftos megrendelésein dolgoznak? Minden esetre, a farvizükön szerényen úszkálók még próbálkoznak. Õk lesznek a túlélõk?
Vagy lehet, hogy most készül drón-ipar tapasztalatai alapján a Yuneec nagy come-backje? Áttörésrõl az idén nem beszélt senki, az elektromosság többletköltségeire nem futja.
Megvolt az éves seregszemle. Kezet fogtunk, összepuszilkodtunk a heted hét határról odasereglett haverekkel. Jól hátbaveregettük egymást és nagyokat röhincséltünk mindenféle szamárságokon, mint például az idõjárás, a gazdasági válság és az idõk múlása.
Ez is megvolt.
Jó kis átlagos évjárat volt az idei Coupe Icare, lesz még ilyen se, s az is jó lesz.
Szöveg és képek: Szabó György
