Ígéret szép szó…
Igen, Shuhei barátunk május 15.-én elstartolt Manilából Japán irányába. Maradjon köztünk, nem igazán volt engedélye experimentál osztályú, VFR gépével az átrepüléshez, tervet azért adott le, de „picit tévedett” benne itt-ott.
Az irány is csak hozzávetõleges volt, terv szerint Laoag, a Fülöp szigetek legészakabbra esõ repterének az érintésével repült volna Okinawa Naha repterére, elõbb 350, majd onnan egy 30°-os kurzuson kb. hét órát, de a dolgok mindjárt felszállás után elkomplikálódtak. Az esõs évszak miatt útját északra reménytelen CB-k torlaszolták. Így aztán 60°-on repült mindaddig, amíg az ETA megengedte, értsd, amíg a rendelkezésére álló üzemanyag még kompatibilis maradt a Naha eléréséhez szükséges számított rep-idõvel. Amikor ez 5 óra lett, célba vette a legdélebbi Japán szigetet. Ez az útvonal nyilván végig tenger felett vitte, olyan légtérben, ahol VFR-ben még a sirály sem repül. A flight plan ezen a ponton is el lett maszatolva valahogy. Teljesen valószínûtlen távolságból, még bõ 600 tengeri mérföldrõl átvette Okinawa Manilától, új transzponder kódot adott neki. Az adás még alig volt hallható, csak három számjegyet értett meg, 720-at. Kérte a megerõsítést, hogy ez ugye hetes kettes zéró zéró, de már nem kapott választ és utána órákon át hiába hívta a japán radart. Mint késõbb kiderült, a helyes kód 2702 lett volna. Így aztán egy teljesen valószínûtlen irányból, rádiócsendben, UFO-ként közeledett szülõhazájához. Ami azután történt, az méltó befejezése a Floridában elkezdett ámokrepülésnek. Ha én írom élete regényét, a két F15-ös, amit ráemelt a parti õrség, szemrebbenés nélkül lelövi. De nem így történt. Még mielõtt elfoghatták volna, sikerült ismét rádiókapcsolatot létesítenie Okinawa-val, minden tisztázódott, épségben földet ért. A busás pénzbírság nem maradt el, de az F15-ösök rep-idejét legalább nem kellett kifizetni. Két napra rá megjött az engedély a belföldi légtér használatra, utána már csak egy 5 órás szakasz maradt Kunamoto repteréig, onnan pedig már csak négy és fél Nijimába.Shuhei szerint (is) mindenütt jó repülni, de a legjobb otthon. Még úgy is, hogy odahaza komolyan veszik az elõírásokat, terv és transzponder kötelezõ, a rádión pedig nem lehet tettetni a csacska japán turistát…
Szöveg: Szabó György Képek: Shuhei