Amikor 2008 tavaszán írtam a Xenonról, nem gondoltam volna, hogy pár évre rá, már kevésbé zöldfülûen, egészen más véleményem lesz róla.
Annak idején kissé mackósnak találtam. Pláne amiatt, hogy Andi Siebenhofer táncoltatta, az összehasonlítási alap pedig az MTO sport volt, ami mongúz volt a medvéhez képest. Azóta repültem fürgébbnél fürgébb forgószárnyasokkal és ez a képesség sokat veszített jelentõségébõl. Elõtérbe került az aktív-passzív biztonság, a megbízhatóság, a strapabírás. És sokkal fontosabbnak tûnik az, ha egy légi jármû lehetõvé teszi a megszokást, a tanulást, a fejlõdést. Kétségtelen tény, hogy az identitás kidomborítására alkalmasabb egy dögös sportjárgány. Ez már csak így mûködik nálunk, örök gyermekeknél. Addig, amíg csak álmodozunk, nincs is semmi gond. De ha netán, csodával határos módon a tett kerül elõtérbe, ha megengedhetjük magunknak a nagy lépést, hogy a valós világban is felmerészkedjünk a levegõégbe, mondjuk pont egy ultrakönnyû autogiró által, akkor ajánlatos és szerencsés lesz olyan szelekciós kritériumok mentén gondolkodni, melyek a Xenont kvázi megkerülhetetlenné teszik.Itt el is érkeztem kacskaringós gondolatsorom lényegéhez: a repülés, tanulással kezdõdik és végzõdik. Abban az értelemben is, persze, hogy a magasabb szellemi térbe emelkedés által magunkról tanuljuk meg a leglényegesebbet, de most jön a csattanó: a repülést is meg kell tanulni. Ez ugye tök evidensnek tûnik, mégis le kell írni, mert manapság egyre inkább azt hajlamos hinni a nyájas fogyasztó, hogy ha valamit megvásárolt pénzéért, akkor az abban a portékában benne rejlõ lehetõségeket, az élménypotenciált is megvásárolta, készpénz visszafizetési garanciával. Itt van a kufárok trükkje. Azt a benyomást keltik, olyan hangulatot teremtenek, mintha a tudást, a képességet is adnák a cuccal.
Idestova két éve riszálom a girók farát a magyar pilótatársadalom és tágabb értelemben a repülés iránt érdeklõdõk elõtt, de csak úgy, mint a manöken a kifutón: különösebb felelõsségtudat nélkül.
Lassan eljött azonban az ideje annak, hogy kezdjük komolyan venni a kérdést, elõbb-utóbb ugyanis lesz komoly érdeklõdõ is, a válság lejártával alighanem olyan is, aki nem csak hiénázni szeretne.
Ha megjelenik a fizetõképes kereslet, ha lesz tétje is a magamutogatásnak, akkor a pilótaképzésnek és az üzemeltetésnek a feltételei is adottak kell, hogy legyenek.
Ezek nélkül az ultrakönnyû autogiró csak délibáb marad.
Méhész Zsolt és csapata kulcsrakész megoldást kínál ehhez a kulcsfontosságú kérdéshez. Ennek a megoldásnak a tárgyi eszköze a Xenon 2.
Nem az elsõdleges, az ugyanis, mint mindig: az ember. Ezen a ponton Zsolt legalább olyan jól döntött, mint amikor a kiképzés céljaira pont ezt a forgószárnyast választotta. Két markánsan különbözõ karakterû, de egyformán elismert szaktekintélyre bízta az oktatást: Egyik Depinyi János, aki 62 éves fejével 30 éves és a több mint 16.000 órás Maléves pályafutás mellett 40 éven keresztül folyamatosan volt kisgépes oktató, maga a megtestesült „öreg pilóta”, tipikus ellenpólusa a „bátor pilótának”. A másik az a Tóth József (Totya) akit sem motoros sárkányos, sem mezõgazdasági rgv.-s, sem kisgépes körökben nem kell bemutatni.
Tudomásunk szerint két, érvényes, magyar, illetékes hatóság által kiadott autogiró oktatópilóta szakszolgálati engedély van hazánkban. Az övék.
Hogy ki is Méhész Zsolt?
Õ a Xenon 2 gyár szervizmérnöke és dealer-e. Egyébként õ is nagy álmodozó, csodákban hívõ…
A kiképzés a következõképpen mûködik:
- Be kell lépni a SFUL-ba. ( Hatósági jogkörökkel ellátott, auditált szlovák UL szövetség)
- Érsekújvári autogyro iskolában el kell végezni az alap (30óra), vagy átképzõ (7,5óra) tanfolyamot.
Depinyi János és Tóth József kezei alatt, õk egyben hivatalos érsekújvári oktató pilóták
(Magyaroknak Esztergomból kiindulva egy közeli, szlovák, privát reptéren, szép környezetben) - Le kell vizsgázni. (A lap megjelenéskor már egy hazánkfia remélhetõleg abszolválta is.)
- Eredmény: Egész EU-ban érvényes hobby-sport repülõ licensz.
- Bonyolult? Ugye nem! A lényeg a MINÕSÉGI OKTATÁSON van, melynek most már minden feltétele adott: szervezet, tananyag, oktató, gép, és nem utolsó sorban: barátságos, támogató, empátiás fogadtatás.
A Xenon kimondottan oktatásra és utas reptetésre való békés, barátságos, egészséges önbizalmat is adó kezes jószág. 8,6 m-es átmérõjû rotorjának köszönhetõen már a „csak” 100 lovas Rotax motorral is tisztességes repülési tulajdonságokkal rendelkezik. Nem csak fel-leszállás során, hanem a levegõben is szinte mindent megbocsájt. Az esztergomi reptér egyenetlenségeit pont olyan jól bírja, mint a légköri turbulenciát. Errõl személyesen is meggyõzõdtem, csakúgy, mint a strapabíró képességérõl, és itt nem csak az általam produkált pontatlan földet érésre célzok, hanem a Banja Lukán, anyóst és kutyát házban marasztaló idõben látott egész napos fel-leszálló utas és bemutatóüzemre.
Ha tehát valaki ész és nem szenvedély-érvek alapján választana magának ultrakönnyû forgószárnyast, feltétlenül próbálja ki a Xenont. Az üzemeltetés, szervizelés, lajstromozás kérdéskörére is van megoldás. Ma még Szlovákában… Ott a legkorszerûbb EU-s elvek szerint felépített szakhatóság várja a vendégeket is. Zsolték már megtalálták és kitaposták az egyébként könnyen járható utat és bárkit szívesen útba igazítanak, elvezetnek rajta…
Mindezek után, jogosan tevõdik fel a kérdés, hogy mi nekem a hasznom abból, hogy Méhész Zsoltot és lelkes csapatát reklámozom.
Egyszerû: nekem nincs megoldásom az oktatásra és a lajstromozásra, nem tudok törvényes megoldást kínálni a magyarországi üzemeltetésre. Nekik van. Õk tudnak.Annak mi értelme van, hogy csábítsam a girózás iránt érdeklõdõket, ha nem tudom garantálni, hogy törvényesen éljenek ennek a fantasztikus légi jármûnek a lehetõségeivel?
Elsõ és legfontosabb szempont, hogy akit komolyan érdekel a kérdéskör, olyan szakemberek által tanulja meg a girózást, mint amilyenek Depinyi János és Tóth József.
Utána, a megszerzett tudás birtokában bõven ráérnek még a vásárlásról gondolkozni.
Akkor már képesek lesznek jó döntést hozni.
Addig is itt vannak az elindulási pontok:
Gyár: www.celieraviation.eu
Méhész Zsolt:www.gyroplane.hu, mehesz@gyroplane.hu , +36-30-237-54-64
Depinyi János: depinyi@gyroplane.hu, +36-70-316-30-04
Toth József (Totya) toht@gyroplane.hu, +36-20-777-98-16