Angelo d’Arrigo 1961–2006

Olasz gyalogsárkány-, motorossárkány- és siklóernyős pilóta volt, több máig érvényes rekordot repült UL-lel és gyalogsárkánnyal. 2001-ben egyedülálló projektet indított el Metamorfózis néven: azt tervezte, valamennyi kontinensen repül egy-egy különleges rekordot. Különböző ragadozó madarak útvonalát követve igyekezett minél mélyebben megismerni a távrepülés rejtelmeit, mondván, ők tudják a legjobban: hogyan lehet a természet erőire hagyatkozva, a lehető legkisebb energiaráfordítással a lehető legmesszebbre jutni. Angelo márciusban egy Sky Arrow típusú géppel, az olasz légierő tisztjének utasaként repülőbalesetben életét vesztette.

Tanulmányait a párizsi Testnevelési Egyetemen végezte. Egy életre elkötelezte magát az úgynevezett „extrém” sportoknak: oktatott sárkányrepülést és siklóernyőzést, emellett síoktatóként és alpesi vezetőként is dolgozott. A sors kegyeltjének érezhette magát: az volt a munkája, amit a világon a legjobban szeretett.
Elsőként repülte át Európa legmagasabb, több mint 3000 méteres vulkánját, az Etnát, mégpedig a kitörés kellős közepén. „Menet közben” dokumentumfilmet készített az egyik francia csatorna számára. Az Etna egyébként is vonzotta, az elemek – a levegő, a víz, a föld és a tűz – találkozásának tekintette. Nem véletlen, hogy a vulkán oldalában telepedett le, majd megalapította az ETNA FLY sárkányrepülő-iskoláját, ami hamarosan a már régebben működő No Limits Etna Center extrém-sport-paradicsom szerves részévé vált. Angelo barátjával, a francia Patrick de Gayardonnal számos bemutatót repült, programjuk az „Ikarosz álma” nevet kapta.
Sokévi professzionális repülés és két világbajnoki cím után Angelo felhagyott a versenyzéssel, és meghökkentő rekordkísérleteknek kötelezte el magát. Haláláig több mint 15 ezer órát töltött a levegőben. A világ számos pontján megfordult: tengerek, sivatagok, vulkánok, gleccserek és hegyláncok fölött repült.

Metamorfózis
Angelónak volt egy nagy álma, hivatalosan projektje, aminek a Metamorfózis nevet adta, és amit korai halála miatt csak részben valósíthatott meg. Azt tervezte, hogy a világ valamennyi kontinensén repül egy-egy figyelemre méltó rekordot, különböző ragadozó madarak társaságában.
2001-ben a Metamorfózis „nyitányaként” földközi-tengeri útvonalat gyalogsárkánnyal – a szaharai sólymok vonulási útvonalát követve – Tunézia szívéből Cap Bonig repült, majd onnan 150 kilométert a Földközi-tenger fölött tett meg szülőföldjég, Szicíliáig.
Vontatópilótája Richard Meredith-Hardy volt, aki több magyarországi helyszínű nemzetközi verseny szervezésében vett részt különböző „minőségekben”, úgymint világbajnok, PPG-versenyigazgató és zsűritag.
Rá egy évre az orosz természettudományi kutatóintézettel együttműködve lényegében megmentette a szibériai darvakat a kihalástól, „kötelékvezérként” megmutatva nekik a faj hagyományos migrációs útvonalát Szibéria északi részétől Iránig, a Kaszpi-tengerig. A fiókák fogságban keltek ki a tojásból, először a sárkányt látták meg, Angelót pedig egy személyben apjuknak és anyjuknak tekintették. Mikor eljött a költözés ideje, hűségesen követték az 5300 kilométeres úton. Mivel nem voltak „igazi” szüleik, Angelo nélkül esélyük sem lett volna arra, hogy elérjék a „desztinációt”. A hat hónapig tartó, kimerítő kaland, ami egyébként a világ leghosszabb siklórepülése lett, nemzetközi tudományos körökben is nagy visszhangot keltett. Mikor eljött a tavasz, a madarak közül többen visszatértek természetes élőhelyükre, Szibériába.
2004-ben – két évig tartó felkészülés után – Angelo a rendkívül zord időjárási körülmények dacára gyalogsárkányával a világon elsőként keresztezte a levegőben a Himaláját. Közel 9000 méteres magasságon, mínusz 50 fokban, 200 kilométer/órás sebességgel körülbelül négy órát repült. Vontatópilótája ezúttal is Richard Meredith-Hardy volt. A Himalája-expedíció után Angelo valóságos „nemzeti hős” lett Olaszországban.

Át a Himaláján és az Andokon
Következő expedíciója helyszínéül az Andokot választotta, hogy tanulmányozhassa az ott élő kondorok reptechnikáját. A madarak között ugyanis a kondor rendelkezik a legjobb adottságokkal. Karakterisztikája, szárnya aerodinamikai tulajdonságai lehetővé teszik, hogy a zord időjárási viszonyok között is a levegőben maradjon. Akár 10 ezer méteres magasság fölött is képes repülni. A felkészülés másfél-két évet vett igénybe. A Fiat gyár és a Federico II Egyetem aerodinamikai kutatási eredményeit is felhasználva Angelo és társai olyan, a világon egyedülálló sárkányt fejlesztettek ki, amely a kondor lassú szárnymozdulatait imitálta. A repülőeszközt többek között a Fiat gyár szélcsatornájában tesztelték. A Digifly olyan műszert alkotott, amely nemcsak a repülési adatokat, hanem a pilóta szervezetének egyes fiziológiai változásait is rögzítette, melyeket a magasságváltozás idézett elő. Az olasz légierő orvosi központjában pedig kidolgoztak egy Pránajáma elnevezésű technikát, ami a sztratoszferikus magasságban uralkodó túlnyomásos-oxigénhiányos állapotot ellensúlyozta.
2005 utolsó napján Angelo a Csendes-óceán felől érkező északnyugati légáramlat segítségével sikeresen átkelt az Andokon – akár egy valódi kondor. Ezzel a repüléssel Richard Meredith-Hardyval világrekordot döntött vontató-vontatmány felállásban.

Halála előtt Angelo már újabb nagyszabású projektet tervezett: Peruba készült, hogy két kondor „közreműködésével” hozzájárulhasson a veszélyeztetett faj megmentéséhez. Az „aspiránsok” még tojás formában kerültek Angelóhoz, és miután kikeltek, a pilóta házában nevelkedtek.
A Himalája- és az Andok-expedíció után Angelo szerette volna átrepülni a többi kontinens legmagasabb pontját is. Halála előtt már az antarktiszi Mount Vinson-expedíciót készítette elő.

Angelo emlékére felesége, Laura a perui gyerekek megsegítésére létrehozta az Angelo d’Arrigo alapítványt.

Ciao, Angelo

Barátom, Angelo tragikus körülmények között veszítette életét az olaszországi Comisóban 2006. március 26-án, egy Sky Arrow típusú repülőgép utasaként. A temetés két nappal később, a szicíliai Cataniában volt. Több ezer gyászoló volt jelen, hogy lerója kegyeletét Olaszország leghíresebb sportrepülő pilótája előtt.

1980-ban, egy nemzetközi UL-versenyen találkoztam először Angelóval. A versenyzés kedvéért átmenetileg lemondott szerelméről, a szabad repülésről is. Az egyesült királyságbeli pilóták bizonyára emlékeznek arra, amikor Angelo részt vett a nemzeti bajnokság Sutton Meadaws-i futamán. Egy tisztán economy feladatnál megdöbbentő módon azonos mennyiségű üzemanyaggal kétszer annyi ideig volt képes a levegőben maradni, mint a többiek. Ez az ember minden kétséget kizáróan jó pilóta, állapítottuk meg. Egyik különleges vállalkozása az volt, amikor 1991-ben egy UL-lel megkísérelte megdönteni az egyenes vonalú céltáv kategória világrekordját. Azt tervezte, hogy az uralkodó hátszelet kihasználva szülőföldjéről, Szicíliából Egyiptomba repül egyszemélyes motoros sárkányával. Az útvonal több mint 1700 kilométer hosszú volt, legnagyobbrészt víz fölött vezetett. A 16 órás repülés nem az eredeti „forgatókönyv” szerint ért véget: leszállás után Angelo egy hónapot töltött egy líbiai börtönben, míg végre hazatérhetett Olaszországba. Nemzetközi szinten óva intették attól, hogy a repülés dokumentációját benyújtsa hitelesítésre a Nemzetközi Repülő Szövetséghez – így a repülés hivatalosan nem lett rekord. Ezt a teljesítményt máig sem sikerült senkinek túlszárnyalnia.
Az utóbbi években Angelo visszatért a motor nélküli repüléshez, gyalogsárkányozott és siklóernyőzött. Ha csak tehette, madarakkal repült – ennek kapcsán dolgozta ki a Metamorfózis elnevezésű projektet, amit sajnálatos módon csak részben tudott véghezvinni. Angelo 1990-ben házasodott össze Laura Mansucóval. Három gyereke maradt: Joelle tizenkilenc, Gabriel tizennégy, Ivan hároméves.