Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdőlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Műrepülés Videók Galéria

Version francaise Versiunea în româneste
 
Motoros sárkány

Blois 2006


Amióta a világ legnagyobb UL-rendezvényét átköltöztették az onzaini farmról Blois Breuil repterére, varázsa már nem a régi. A gazdasági élet pangása is visszaköszönhet a jelenségben, a lényeg az, hogy minden évben fakóbb, lelketlenebb a buli. Minél profibb módon nyomatják a szervezők a marketinget, és minél inkább forog a találkozó a „kiállítás és vásár” világa, konkrétan: a termékek körül, annál kevésbé működik az egész.

Bugxt’air akcióban
Évekkel ezelőtt úgy tűnt, hogy egy kiállítóra folyamatosan több mint tíz látogató jut, az idén az volt a benyomásunk, hogy a standokon észlelhető jelenlét szempontjából az egy kiállítóra eső látogatók aránya csak törtszámokban fejezhető ki. A hangulat ennek megfelelően morózus volt. A kiállítók zsörtölődtek, a látogatók pedig szemlesütve tébláboltak a standok között, azzal a bűntudattal, hogy úgysincs pénzük megvásárolni semmit. Ami a kiállított repülőszerkezeteket és mindenféle kellékeket, kütyümütyüket illeti, elő lehet venni a tavalyi beszámolót (Aeromagazin 2005. októberi szám, illetve www.vampair.hu/rendezvények), néhány kivételtől eltekintve érvényes az idei kiállításra. Ebben a beszámolóban csak ezekről a kivételekről teszek említést, persze a teljesség igénye nélkül.
Polaris amfíbia
A „nem csak a levegőben”, pontosabban az: „akkor sem felesleges, ha nem lehet, vagy nem tudsz repülni”ideológia mentén teret hódítottak a két- vagy többéltű légi járművek. Földi asszisztencia nélkül érkezett a helyszínre a Bugxt’air, amit már Basse Hamban láthattunk (és írtunk is róla az előző számban), illetve egy meglehetősen abszurd Quad, kardántengelyen keresztül meghajtott légcsavarral és motoros sárkányos szárnnyal szerelve, ez utóbbi szerencsére nem repült. A vízről és szárazföldről is üzemelni képes légi járműveket az olasz gyártók képviselték.
Polaris amfíbia
A Ramphos saját fejlesztésű dúcolt (tehát a felső sodronykört megspóroló) 15,5 m2-es szimpla borítású szárnnyal szerelte kompozit merev testű bárkáját, amiben a Smart
Eric Changeur amatőr építésû amfíbia autogirója
dízelmotorját láthattuk viszont. Ez a gép állítólag 90 és 120 közötti utazóra képes, 145 km/h-s VNE mellett. Jó lett volna látni, de nem került rá sor. A Polaris Zodiac-testű kétéltűje viszont többször is repült, nem is olyan roszszul. Sebessége persze inkább 60 és 90 között mozgott, és a hangosbemondóban hallható kommentárjukban ennél többet nem is hazudtak a gubbióiak.
JPX motoros Exel
A futó mechanizmusa bájosan egyszerű, de hatékonynak tűnik. Első alkalommal autogirót is láttunk amfíbia változatban, igen kínlódva szállt fel, a pálya teljes hossza kellett neki, igaz: 90°-os oldalszélben. Hogy ez vízről működik-e egyáltalán, el sem tudom képzelni.
Pipistrel Taurus utasfülkéje és szárnya
A kompozit gépcsodák világában továbbra is meghatározó trend a nagystílű, de egyre reménytelenebb vakítás. A valósággal köszönő viszonyban sem levő számadatok már csak a balekokat és a dilettánsokat késztetik elismerő bólogatásra, az idei eladási statisztikák szerint a bukszák már egyre kevésbé nyílnak meg a 250 km/h felettinek deklarált utazósebességtől. A kompozitcsodáknál láttunk azért néhány érdekes és ígéretes alternatívát, főleg a motoros vitorlák között. Ilyen volt az Alpaero/Noin által gyártott, 320 cm3-es JPX motorral és automatikusan összecsukódó háromtollú légcsavarral szerelt EXEL, erről sok jót mondanak, 13,74 m-es fesztávval elért több mint 30-as siklószáma, 60 és 120 közötti utazója, 170 km/h-s VNE-je érvényes alternatívát jelenthetnek a magányos vitorlázásra vágyók számára, képességeihez mért közel negyvenezer euró alatti áfás vételára nem is olyan szemérmetlen. Az UL motoros vitorlázás másik végletét a kétszemélyes (egymás mellett ülős) Pipistrel Taurus illusztrálta. 15 m-es fesztáv, 41-es siklószám, 503-as Rotax, 62 és 205 km/h közötti sebességtartomány, 225 km/h-s VNE, százezer euró feletti vételár. Ez szakértők szerint minden bizonnyal a világon létező legjobb ár/érték arány, de ez sajnos semmit nem változtat azon a katasztrofális helyzeten, hogy százezer euró ma testvérek között is százezer euró.
FM 250 Vampire
A papíron még utazásra tervezett, a valóságban csak trófeaként működő kompozit „kitartottak” közül hármat emelnék ki, bár egyik sem idei termés. A cseh Flying Machines által (övék a full kompozit Carbon One motoros sárkány is) gyártott FM 250 Vampire példamutatóan mérlegre állítva demonstrálta, hogy száraz tömege kereken 255 kg. 10,05 m2-es szárnyfelületével, a Rotax 100 lovával és a Duc Swirl „constant speed” jellegű három tollával hihetően bírja a 200-as utazótempót, alacsony tömegének és a terpeszlapoknak köszönhetően a leszállás vagy az átesés fejezeténél sem hagyhat kívánnivalót. A felső kategóriás kompozitgépeknél átlag tízezer euróval olcsóbb, ami „őszinte” tömegadatai és használati értékkel bíró repülési tulajdonságai miatt is dicséretes. A szintén csehek által gyártott KLN-t is először láttuk Blois-ban, a francia díler szerint „egy seggből” repülték át Prágából, átlag 130 csomós sebességgel.
Behúzható futós KLN
Carbon Esqual
A kecses, szemet gyönyörködtető, mint ilyen: aerodinamikailag is hatékony vonalak, a behúzható futó, a 9,77 m2-es szárnyfelület, a 912S és a háromtollú állítható szögű Woodcomp ezt minden további nélkül lehetővé teszik, mégpedig vélhetően 20 l/h alatti üzemanyag-fogyasztással. Az ilyen jellegű üzenet szerintem mégsem hasznos. Ez azonban ne hozzon zavarba senkit, vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit, nehogy tovább rontsam a kétségbeesett kisrepülőgyárosok eladási esélyeit. Amikor majd azt hallom, hogy a nagy utazgatásban (ami alkalmasint sürgős, netán üzleti célú is lesz) újabb pilóta akadt fenn a természetes szelekció hálóján, majd nyelek egyet, és nagytudásúan azt gondolom: na ugye, hogy ugye…
Fásult érdeklődő a Quik 450 GT-ben. Szakértelmét
dicséri, hogy a trapéz elé ült be…
Az Airborne utasülésében helyet foglaló családapa inkább csak flörtöl,
a dekoratív hostess szakmai kérdésekre csak mosolyogni tud,
de azt nagyon csábosan
A spanyol Esqual Carbon az abszolút csúcs az UL-képmutatásban. Ezzel még utazni sem kell a meghaláshoz, amint ezt maga feltaláló-fejlesztő szülőatyja is demonstrálta. Az újabb változatokon kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek a tömegadatok „hivatalossá” tételéért, de ez természetesen a vételárat növeli. A fogyókúra eredménye a képen látható orrfutó. Elképzelni is rossz, hogy milyen eredménye lehet egy közepesen precíz kilebegtetésnek ezzel az alacsony sebességekre köztudottan alkalmatlan, pilótatudás szempontjából nemhogy igényes, de kimondottan rosszindulatú repülő szerkezettel. A motoros sárkányok világában sem történt áttörés. Pegasusék kiállították a 15 m2-es és wingletes szárnnyal szerelt Quik 450 GT-t, bemutató repülésekkel is demonstrálták: ez a gép már utassal, 450 kg-os maximális terheléssel is tud 60 km/h alatti sebességgel repülni, még ha ennek érdekében le kellett mondani az utolsó harminc km/h-ról, melyeknek köszönhetően iskolakörön Cessnát lehetett előzni.
DTA Combo
A megmaradt 125 km/h-s utazósebesség azonban bőven elég egy kis túrázgatáshoz, így a nyeszlett kerekek ellenére már nem kizárólag a betonkifutó vagy a több évszázada nyírt golfpálya a leszállás alternatívája. Az ausztrálok végre elhozták az Airborne-t, úgy az XT 912 Streak III-as, mint az XT 582 Cruze változatban. Előbbi 13,5 m2-es szárnnyal repül, utazója 130 körül van, VNE-je 157 km/h. Utóbbi 14,4 m2-es szárnnyal is „beéri”, utazója így 100 km/h körüli, a VNE pedig 135 km/h. Igen harmonikus és strapabíró szerkezetek, kivitelezésük vonatkozásában sem érheti szó a ház elejét. Világviszonylatban több százat adtak már el mindkét típusból. A francia piacra való betörés érdekében akciós áfás áraik 35, illetve 26 ezer eurónál kezdődnek. Ezt csak azért jegyzem meg, mert úgy stílusban, mint repülési doménium tekintetében egy kategóriában futnak (vagy inkább repülnek) a Halley Kft. által gyártott motoros sárkányokkal. Akkor pedig hol van a kolosszális árkülönbség magyarázata? A DTA végre-valahára bemutatta a Combo burkolt változatát, be kell látni: a többéves marketingkampány erőfeszítéseihez és a Hitchcock-i „suspense”-hez képest az eredmény elég elkeserítő. A tervrajzokon még teljesen burkolt volt a trájk, a tetőrész azonban a rajzasztalon maradt.
Dízel motoros Dynaero MCR
Az Aeromagazin olvasói már ismerik: a Gaz’Aile, aki pedig
reá könyököl: Serge Pennec, as himself.
A bemutató repülések során demonstrálták, hogy az új trájk az 582-es Rotax szerény 65 lovával is képes a 145 km/h-s utazósebességre, csak azt nem árulták el, hogy eközben mennyi volt az üzemanyag-fogyasztás. Amikor a szpíker feltette a kérdést a repülést kommentáló Jean Michel Dizier-nek, a DTA fejlesztőmérnökének, hogy miként lehet elvégezni a motoron a repülés előtti ellenőrzést, a következő laza válasz hangzott el: Ugyan, ki csinál még effélét manapság? Ettől eltekintve a gép vonalvezetése biztosan tetszeni fog egyeseknek, mások meg jót röhögnek rajta, egy biztos: feltűnést fog kelteni. Remélhetőleg hamarosan lesz ideje Tóth Balázs barátunknak tesztelni az új csodát, ő, mint DTA-szakértő, majd megmondja az őszinteséget.
Az idei Blois nagy eseménye a dízel motorok támadása volt. A piac turbósítására igencsak szükség van, a leleményes UL-gyártók meg is ragadják az alkalmat. Az tény, hogy az olcsó üzemanyagból is alacsony fogyasztású, nyomatékos, könnyen kezelhető (dúsítást-szegényítést nem igénylő), a porlasztófagyást nem ismerő motorok nagyon ígéretesek. Csak a tömeg- és rezgéssel kapcsolatos problémákat kell még megoldani. Vannak erre elképzelések, sőt: egyre kiforrottabb megoldások is. A látottak alapján úgy tűnik, hogy a legmegbízhatóbb alapokat a Smart, a VW és a PSA 1,4–1,7 literes common rail rendszerű motorjai képezik.
Mission 106 és az UL260i
A hagyományos robbanómotoroknál is zajlik a történelem. A Loravia bemutatta az első garanciális feltételek mellett integrálható injektoros rendszert a 912-es Rotaxhoz. Dupla Fadec (teljesen autonóm digitális vezérlés), levegődoboz, injektorok: mindez beszerelve és 1 év garanciával 1900 euróért. Ez már igen! A belga fejlesztésű UL260i, mely 3300-as fordulaton 95 lóerőt és 2500-as fordulaton 207 Nm-t biztosít, csinos farokfutósban gyűjti a tapasztalatot, a gyártó 10450 eurós áron kínálja, teljes körű garanciával, de csak olyan UL-konstruktőröknek vagy ismert szakiknak, akik egyfajta tesztüzemmódban hajlandóak használni, és a tapasztaltakat képesek szakszerűen dokumentálni. A szintén belga Masschi 105 nagyon meglepő boxer négyhengeres, már csak azért is, mert oldalt szelepelt. Deklarált tömeg-nyomaték-teljesítmény adatai (80 LE 2850-es fordulatszámon, 200 Nm 2500 és 3400 ford./perc között, mindez 45 kg száraz tömeg mellett) teljesen érvényes alternatívát láttatnak benne a könnyű merevszárnyúak vagy a fecskeszárnyú motoros sárkányok számára.
Befecskendezős R912S
Masschi motor
Jos Schepers-féle Subaru
Injektoros Hirth F33
65 kg-ot mutatott a mérleg, amelyikre a Jos Schepers által avionnált EA 81-es Subaru motort felakasztották. Ehhez a blokkot teljes egészében körülmarták, különleges turbót és elektronikát kapott, 100-130 lóerőt vesznek le róla. Ez a motor terjed a legjobban az utóbbi időben a kétszemélyes autogirók és a minihelikopterek géposztályában. A Hirth F33 E a Fresh Breeze Monsterén is használt egyhengeres befecskendezős változata. Hátimotorra integrálni talán bevállalósnak tűnhet, de a könnyű kétszemélyes trájkok erőforráshiányát megoldhatná. Erről hamarosan lesz alkalmunk referálni.

Szöveg: Szabó György
Fotók: Koszta Péter


 
Belépés
   

Kapcsolódó linkek
   

Hír értékelése
   

Parancsok
   

Kapcsolódó rovatok

Forgószárnyas ULHátimotorMerevszárnyú ULMinden más ami repülMotoros sárkányVitorlázó

Tartalomkezelő rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.03 másodperc