Mezei Kati írása,
Vörös Gyula fotóival.
A hangárban alig férnek az új és a kevésbé korszerû, de jó
állapotban lévõ sárkányok, az épület
közepén sárga Apollo Fox és két gazdája vár az oktatóra, Kocsner Oszkárra. A reptér tulajdonosa,
Vörös Gyula -
kihasználva a várakozás hosszú perceit - rögtönzött elméleti képzést tart. Felejtsétek
el a GPS-t, javasolja a növendékeknek. Elõkerül a jó öreg térkép,
vonalzó, ami semmi esetre sem
tekintendõ atavisztikus megnyilvánulásnak; a készülék felmondhatja a szolgálatot, a mûholdak
bármikor "elmehetnek",
elõfordult már nemegyszer. Végre beviharzik Oszi, jövetben sikerült
fotótémát adnia a trafipaxnak, meséli. Még egy kicsit gyönyörködünk az új
légtérstruktúrát
szemléltetõ térképben, aztán a Fox növendékestül-oktatóstul a magasba emelkedik. Az esti
szélcsenddel megérkeznek a leendõ motoros
sárkányosok is, valamint néhány lelkes "outsider", akik két lábbal a földön állva
figyelik a repüzemet.
 |
A balatonfõkajári repülõtér valamikor az ország egyik jelentõs vitorlázó- és
motorosrepülõ-bázisa volt. Aztán megépült az
M7-es, amely lényegében kettészelte a repteret, erõsen behatárolva ezzel a lehetõségeket. Egy, az idõ tájt
történt baleset
pedig
elégséges indoknak bizonyult ahhoz, hogy az illetékesek megszüntessék a repülõtevékenységet Fõkajáron. A
téesz
mindenekelõtt - hirdette a '60-as évek szlogenje. Ennek megfelelõen Fõkajáron hamarosan nyoma sem maradt a reptéri
hangulatnak, felvirágzott
viszont az agrárium, fõként békésen legelészõ hízómarhák formájában. Az istállóvá átminõsített
hangár karbantartásával nemigen törõdtek az arra hivatottak
- majd történik vele, ami akar, gondolhatták. A "történésre"
1997-ig kellett várni: ekkor vásárolta meg Vörös Gyula a hihetetlen állapotban lévõ repteret.
Elsõ lépésben rendbe hozatta a
szebb napokat látott leszállópályát és hangárt, majd - szinte ugyanazzal a lendülettel - megalakította a
kimondottan
motoros sárkányrepülésre "specializálódott" Balatonfõkajári Repülõ Klubot. Egyébként sem álltak tõle távol a
technikai
sportok: a '80-as években gokartversenyzõ volt, késõbb csapatvezetõi
 |
feladatokat látott el az Astra Kupa sorozaton. '90-ben
választották meg elõször a Fõkajárral szomszédos Csajág polgármesterének - tavaly pedig negyedszer
-, és a hirtelen
megsokasodott
tennivalók miatt kevésbé idõigényes kedvtelés után kellett néznie. Mivel a jogosítást már korábban
megszerezte,
kézenfekvõ megoldásnak tûnt a motoros sárkány. A klub a '98-as Sirály Kupával debütált a hazai ul-társadalom elõtt. Azóta
számos
versenyt rendeztek, többek között a további Sirály és Sólyom, illetve késõbb Agrofor Kupákat, sõt egy alkalommal
a nemzeti bajnokságnak is Fõkajár adott
otthont. Bár a versenyrendezés közismerten nem tartozik a rentabilitással
"fenyegetõ"
tevékenységek közé, a fõkajári versenyek feladatkiírás,
lebonyolítás és díjazás tekintetében egyaránt megütik a
nemzetközi mércét - köszönhetõen annak, hogy Gyuláék több szponzor számára vonzóvá tudták tenni a
nem kimondottan
meghatározó médiajelenlétérõl híres ul-repülést.
Látogatás elõtt célszerû egyeztetni Vörös Gyulával a 30/277-2545 telefonszámon, idõpont, hangárnyitás, géptárolás,
szálláslehetõség
stb. ügyében. |
Fõkajáron minden repülõember baráti fogadtatásban részesült és otthon érezhette magát a reptéren, mígnem egy
máig
ismeretlen tettes - miután kellõképpen felmérte a terepet - betört a hangárba és
elvitte Gyula vadonatúj gépét. A hazai könnyûrepülõk
Debrecentõl
Szombathelyig próbálták felkutatni, sajnos hiába. A válogatott keret tagjai Gyula
"repülõrétjén" készültek az angliai világbajnokságra. A
fõkajáriak szívesen
rendeznek versenyt, bár a siklórepülésben kevésbé járatosak, ebben mûfajban is
szeretnének jelen lenni, ahogy volt is már rá példa
néhány évvel ezelõtt.
- A gyalogos szakági vezetés akkor minden segítséget megadott - mondja Gyula.
- Végül is a két repülõeszköz "egy tõrõl fakad",
még akkor is, ha az egyiket a
motor, a másikat a termik tartja a levegõben. Sportszakmai szempontból
egymástól elválaszthatatlanok, a vontatás pedig -
tekintve, hogy egyre fogynak a
starthelyek - ma már a gyalogozás fejlettebb formáját jelenti.
A fõkajáriak várják azokat is, akik nem feltétlenül a
versenyzés okán, hanem magáért a repülésért repülnek - méghozzá
nyomott árak
mellett. A fene megette volna, ha ebbõl akarnék megélni, mondta Gyula
még az elsõ Sirály Kupán, és ezt a fajta szemléletét
azóta
sem bírálta felül. A környékbeli házakban mindig akad kiadó szoba, de a reptéren is van
lehetõség sátrazásra
(vizesblokk rendelkezésre áll). A helyszínbõl adódóan konszolidált, szinte polgári tevékenységgé szelídülhet a válóokok
toplistáját vezetõ
repülés: a Balaton-parton a család földönjáró tagjai is le tudják kötni magukat, anélkül, hogy a "mindig az a rohadt
sárkány" kitétel
elhangoznék.
