Az EU-csatlakozással remélhetõleg a sportrepülés határai is kitágulnak - a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Különösen igaz lehet ez a motoros sárkányok és a kis felszállósúlyú, merev szárnyú repülõgépek - közös néven: ultrakönnyûek, azaz ul-ek - esetében, hiszen ezek viszonylagos olcsóságuknak és rugalmasságuknak köszönhetõen mind népszerûbbek pilótakörökben. Hazánkban sokan ódzkodnak az "égbolt csöveseitõl", akik számos EUtagállamban, például Franciaországban is, mára a repülõtársadalom elfogadott tagjává váltak - és nemcsak a reptéri illeték tekintetében beszélhetünk esélyegyenlõségrõl. A francia ul-esek - közülük is elsõsorban a motoros sárkányosok - szemérmetlenül hosszú túrákat tesznek festõi szépségû tájak fölött, reptérrõl reptérre - esetenként egy-egy kastély parkjába - szállva. Az 1980 óta minden évben megrendezett blois-i ul-találkozó pedig a világ egyik legrangosabb könnyûrepülõ-rendezvényévé nõtte ki magát.
 |
A gall ul-pilóták többnyire az évente megjelenõ "Guide des terrains ULM" segítségével tervezik meg az útvonalat, a kiadvány ugyanis tartalmazza valamennyi motoros sárkánnyal (is) látogatható placc adatait, mégpedig a koordinátákkal együtt. Ezeket waypointként betáplálva akár a GPS is elvégezhetné az útvonaltervezést, ha az útikalauzba nem csúszott volna néhány tévedés, ráadásul pont a koordinátákat illetõen. A szögmérõ és a vonalzó használata tehát semmiképpen sem tekinthetõ atavisztikus megnyilvánulásnak - még mindig jobb, mintha a "manuel" pontatlanságára a levegõben, a navigációs tartalék fogytával derül fény.
 |
Mint ismeretes, Franciaországban jóval magasabb egy fõre jutó repülõterek száma. Igaz, sok közülük hét közben teljesen kihalt; ilyenkor az arra járó ul-pilóta természetesen eltekinthet a szokásos procedúrától, úgymint iskolakör stb. A nem kimondottan ul-léptékû repterek is fogadják az égbolt csöveseit, feltéve, hogy azok a "protokoll" szerint járnak el. Így van többek között a Brienne Le Chateau mellett levetett NATO-légibázison is, melynek 2450 méteres betonját egykor B-52-esek koptatták. Az iskolakört még akkor is célszerû végrehajtani, ha reménytelenül hosszúnak, mondhatni feleslegesnek tûnik - pláne, ha a megfáradt vándor szállást akar kérni éjszakára. A placc ugyanis rendelkezik kempinggel, halastóval, úszómedencével, veteránrepülõ-múzeummal és akkora hangárral, hogy puttonymotoros siklóernyõvel vidáman lehetne repkedni benne. Itt fészkel Xavier de Lapparent Breitling Academy festésû Szu-26-osa is, mellyel a francia mûrepülõ világbajnok a rá jellemzõ helikopteres figurákat követi el. A rossz nyelvek szerint sikerének titka, hogy a rossz idõben a hangárban is gyakorolhatja a függeszkedést...
Számos reptéren hétköznap is aktív repülõélet zajlik, s ez nemcsak a sportrepülõgépekre és a helikopterekre igaz. Nangis egyik, a budaörsinél alig valamivel kisebb hangárjában például kizárólag motoros sárkányok és merev szárnyú ul-ek "állomásoznak". Az igazsághoz tartozik, hogy egy reprezentatívnak talán nem nevezhetõ felmérés szerint minél megdöbbentõbb tulajdonságokkal rendelkezik egy-egy kompozit alsószárnyas, behúzható futós, állítható légcsavarral és az Airbust megszégyenítõ mûszerfallal szerelt repülõ, annál valószínûbb, hogy gazdája leginkább csak iskolakörözésre használja - már ha egyáltalán.
A motoros sárkányokkal viszont gátlástalanul túráztak és túráznak a mai napig is a franciák. Igaz, nem 270 kilométer/órás utazósebességgel, de az esetleges terepre szállás sem életveszélyt, sem gazdasági válságot nem jelent egy esetleges gépsérülésnél.
Könnyûrepülés és turisztika
A fizetõképes kereslet okán többen komplex turisztikai-idegenforgalmi vállalkozást építettek egy-egy reptérre, illetve az ott zajló tevékenységre. Kiváló példa erre Alain és Claudette Feuillette Loire-menti ul-bázisa, melyet a pilóták egymás között csak Feuilette-féle mennyországként emlegetnek. A tulajdonos házaspár valamikor olimpiai szinten versenyzett, kajak-kenu vegyespárosban talán aranyérmet is nyertek. S mivel nemcsak a vizet, hanem a levegõt is saját közegüknek érzik, idõvel profilt váltottak. Alain feladata az oktatás, a gépek javítása és karbantartása, a túraszervezés, s ha úgy adódik, a marketingügyeket is intézi. Claudette pedig, aki ugyancsak kitûnõen repül, fogadja a vendégeket, fõz, kiszolgál - mindezt hatalmas hittel és bájjal. Repterüket nemcsak a sárkányos hordák ejtik útba. Idõrõl idõre feltûnik ott egy Stampe SV4 típusú, harmincas évekbeli biplán is. Bõrhajózót viselõ, tökéletesen "korhû" pilótája civilben egy lyoni illetõségû utasgépet vezet, s hétvégente ezzel a "repülõ drótakadállyal" vezeti le a dolgos hétköznapok során felgyülemlett frusztrációt. Térkép nélkül, iránytû és látás szerint hazarepül Párizsba, pontosabb Le Bourget-ba, ahová - a régi ismeretségre való tekintettel - minden más berendezés nélkül beengedik.
Akad persze olyan is, aki belebukott hasonló vállalkozásba. David Rumoroso Párizs mellett üzemeletett egy kiváló adottságokkal rendelkezõ bérelt placcot. Sajnos sem párizsi klíma, sem a kereskedõi vénával kevéssé megáldott David mentalitása nem kedvezett az üzletnek. Annak ellenére, hogy a levegõvel keresztelés, azaz a baptem d'air (így mondja a gall, amikor elõször visz el egy önkéntest repülni) alkalmával képes volt elõre ültetni utasait - hadd higgyék, hogy õk vezetnek -, a vállalkozásnak befellegzett.
Ha már a turisztikánál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy néhány kastély parkjába is lehet szállni motoros sárkánnyal, feltéve, hogy ez senkit és semmit nem zavar. Ilyen
 |
Blois 2002
A fentiek tükrében nem meglepõ, hogy az 1980-ban szerény síkvidéki ul-összeröffenésként induló blois-i találkozó mára az egyik legrangosabb ul-találkozóvá nõtte ki magát.
A tavalyi évben minden eddigi látogatottsági rekordot megdöntöttek a keréken vagy szárnyon érkezõ pilóták, illetve a kiállítók. Autóval nemcsak a többhektáros kijelölt területen, de még a környéken sem nagyon lehetett parkolni. A könnyûrepülõ-parkolóban 356 gépet vettek nyilvántartásba, de tekintve, hogy a becsekkolásról jó páran megfeledkeztek, mások pedig egyszerûen letettek róla az iroda elõtt kígyózó sorok láttán, a fenti számadat dupláját is bátran feltételezhetjük. A találkozón kilencvenöt cég mutatta be termékeit, s szinte minden repülõs szaklap küldött tudósítót. Jelen volt a helyi önkormányzat, többek között Blois polgármesterének személyében, valamint a francia közlekedési minisztérium és a központi légügy számos képviselõje.
A szervezés színvonala, a gurulóutak, illetve a fel- és leszállópályák irányítóinak hatékonysága még az utóbbiakat is lenyûgözte. Az öt-hat irányító ugyanis óránként jóval több fel- és leszállást bonyolított le, mint a világ legnagyobb légikikötõi közül bármelyik. Tény, hogy más megközelítési és felszállási sebességekkel kellett számolniuk, s felelõsségük sem mérhetõ a nagygépes kollégákéhoz, teljesítményük azonban figyelemre méltó - különösen annak fényében, hogy az ul-esek fegyelme és teljesítõképessége sem hasonlítható a közforgalmi pilótákéhoz. S bár a rendezvény ideje alatt egyetlen légügyi esemény sem történt, a szigorú hatósági emberek elgondolkodtak: nem lehetne-e mégis kötelezõvé tenni a rádióforgalmazást, vagy legalább szétválasztani a merevszárnyú- és a motoros sárkányos forgalmat. Szerencsére sokan vannak azok is, akik a felelõs, másokra és önmagukra vigyázni képes ul-piltákat, s ezzel magát a könnyûrepülést képviselik.
 |
A francia síparadicsomok között Avoriaz különlegessége az, hogy nem szokványos síeltetõ kombinát, arra berendezkedve, hogy minél több proletárnak nyújtsa azt a tévhitet, hogy volt valami köze a hegyhez. Nem véletlenül rendezik meg ott minden évben a tudományos-fantasztikus és a horror filmek fesztiválját, és fõleg: két éve itt tartják a nagy téli ULM találkozót. A tavalyi és az idei kiadás január utolsó hétvégéjén került sorra, de az idõjárás tanulságait levonva ezentúl márciusban fogják megrendezni. A rendezõknek van bõven tapasztalata fesztivál meg repülõstalálkozó terén, éveken keresztül a Blois-val vetekedõ rendezvényt csináltak Gap Tallard-ban, ráadásul sokkal színesebbet és eredetibbet, mint a Loire mentiek. Volt ott a motoros sárkányokon és merevszárnyú UL-eken túl kisgépes szekció, vitorla, gyalogsárkány és siklóernyõ, a kiállítás és vásár terülén esténként rock és blues koncertek zajlottak, úgy folyt a bor, mint a sör, stb... Mindez egy olyan mágikus helyszínen, ahol évente garantáltan min. 300 napsütéses napon lehet élvezni a repülést a francia Alpok szívében. De két fesztivál egy szezonban túl soknak bizonyult, így csak a Blois maradt meg nyárára, és az az elképzelés, hogy pár év alatt az Avoriaz-i fog felfutni az egykori Gap-beli bulik színvonalára. Erre van is esély, mert már az elsõ évben több mint hatvanan tették tiszteletüket. A téli és pláné hegyi UL repülés nem egy könnyû dolog, mint hamar bebizonyosodott nem is jön össze mindenkinek. És ez nem csak az összetett aerológia és a hegyvidéki meteorológia szeszélyei miatt van így, hanem a szokatlan repülési technikák miatt is. A le és felszállásra alkalmas pályák nem vízszintesek, gyakran 20-30°-osak, értelemszerûen csak egy irányban használhatóak. A rossz behelyezkedés, a magasság téves
 |
 |
A látvány, amit a hófödte csúcsok, az Alpok hegyvonulata jelent, az egyenesen leírhatatlan.
A résztvevõk így nem is a kiállításra és a vásárra koncentrálnak, hanem a repülésre.
Van aki a Mont Blanc-t megy átrepülni, van aki csak a közeli hegycsúcsok szûz havát akarja deflorálni egy átstartolással. Egyik sem veszélytelen vállalkozás, de micsoda élmény letenni a gépet egy olyan hegygerincre, ahol ember lába talán még soha nem járt... Persze nem úgy megy a dolog, hogy fogod magad és odarepülsz. Alpesi pályán csak megfelelõ minõsítéssel lehet. Ezért aztán a két tucatnyi zöldfülû motoros sárkányos utánfutón húzta fel gépét
 |
A második kiadás a várt fejlõdést jelentette a résztvevõk számában, az elõzõ év résztvevõi közül is majdnem mindenki tiszteletét tette. Csak az idõjárás volt mostohább, így aztán több esély volt síelésre, motorosszánra, a feredõre és a szaunára koncentrálni és az éjszakába nyúló tivornyázás is büntetlen maradt.
2004-ben már tavasziasabb idõjárás mellett rendezik meg az Avoriaz-i ULM összeröffenést, a magyar pilótákra is számítanak. A célzás érthetõ, ugye?
