Tavaly, a Coupe Icare-on próbáltam ki, bele is szerelmesedtem egybõl. Azelõtt mindig a dilemma szarván ültem repülés elõtt: a 22-es Plasmát vagy a 23-as Nucleont teregessem ki?
A Plasma végsebessége magasabb, stabilabb, kevesebb motor kell neki. A Nucleon virgoncabb, hancúrozósabb, reakciói közvetlenebbek, dinamikusabbak. Távrepüléshez a Plasma jobban ízlett, amikor csak arra volt idõm, hogy fetrengjek egy jót a levegõben, akár jókedvemben, akár feszültség és frusztráltság-oldó terápiaképpen, a Nucleon jobban adta magát.
A Hadron elméletileg a két ernyõ szinergiája, sõt, ha hitelt adunk a gyártó és a szakma elfogultnak tûnõ véleményének, még annál is több. Az tény, hogy a Parabatix, a Fly games és egyéb Slalomania rendezvények egyik kedvenc célszerszáma. Ezzel repül Alex Mateos, Michel Carnet és persze Pascal Vallée, aki egyébként a Hadron fejlesztés ötletgazdája és projekt menedzsere. Chris Atkinson nem kevesebb, mint négy FAI világrekordot döntött meg vele, trájkkal.
Versenyzõi körökben az a vélemény, hogy a kategória egyik legjobb ernyõje, ha nem a világ legjobbika. Ilyen referenciák mellett nehéz objektívnek lenni. Az elsõ alkalom, amikor szélesebb körben tudtunk ismerkedni vele, március 16.-a volt az idén. Kivonultunk a Törökbálint Depo fölötti placcra és kiteregettük a 22-es Plasmát, a 23-as Nucleont, a 22-es Hadront, és csak azért, hogy legyen egy márkafüggetlen versenyzõ is: egy 21-es ITV Lapoon-t.
Jó kis termikus, szeles nap volt, délután négyig csak arról lehetett meggyõzõdni, hogy földön, húzogatás közben hogy viháncolnak az ernyõk. A 15-20 km/h alap és a 25-30 km/órás befúvások ellenére egyik ernyõ sem volt hajlamos arra, hogy széllökéskor felkapja vagy nagy állásszögön magával ragadja az embert. A reflex profilnak köszönhetõen mindegyik civilizáltan csillapította, visszafogta önmagát, mocorogtak ugyan, de alig kellett velük gépészkedni, minél erõsebb volt a szél, annál biztosabban tapadtak a zenitre.
Szokásunkhoz híven sort kerítettünk a szárnycsatára. Akárcsak a távol-keleti sárkányeregetõk, arra törekedtünk, hogy felhúzott ernyõnket minél tovább fenn tartsuk, közben a többiekét ebben akadályozzuk, szükség esetén szárnyvéggel le is verjük. Minél magasabb a nyomás egy ernyõ celláiban, minél stabilabb, annál nehezebb leverni az égrõl. Szoros csata volt, nem egyértelmû, hogy melyik volt a gyõztes, pláné, hogy az ernyõkezelésen is sok múlik ilyenkor. A légmozgás enyhülésével a nüanszok is kiderültek. Az ernyõk egyre gyûröttebbek lettek az égen,
vissza-visszahulltak.
A végén már csak egy maradt fenn, egyet lehetett szélcsendben is felhúzni hátra fele futás nélkül, mondanom sem kell, a Hadron volt az. Amikor a szélzsák végleg lepunnyadt, elkezdõdtek a repülések. A Nucleonnal kezdtem, borra sör meggyötör alapon. Bemelegítettem vele, meggyõzõdtem róla, hogy a kihagyott hónapok ellenére egyben vannak a gesztusok, a reflexek, a döntések, a stílus is elfogadható, (minden relatív, nemde?) Nem is húztam az idõt, leszálltam a már kiteregetett Hadron mellé. Amikor körbejártam, nem gyõztem gyönyörködni a profil merevségében.
Ez a cellánként befûzött fûkasza-damilnak köszönhetõ. Sokkal hatékonyabb és persze könnyebb megoldás, mint a cellák falát erõsítõ kevlár. A forma tökéletes, hála a Dudek által nemrég üzembe állított lézeres szabászatnak. A profil olyan, hogy a reflex jelleg minden trimm-pozíciónál megmarad. Igaz, hogy ez kevésbé markáns, mint mondjuk a Plasmánál. A borítatlan kevlár zsinórzat látványa meghökkentõ. A hevederzet nem olyan spárgavékony, mint az ITV-nél, ezen a ponton már nem a légellenállás optimalizálása volt az elsõdleges cél. Nem egyszerû, van amit állítani és ellenõrizni rajta start elõtt. A szárnyvég kormányzás viszont már fél-automatikus, a TST és ALC fantázianevû rendszereket felváltotta a 2D. Az evolúció megállíthatatlan. Bekötöttem magam belefutós starthoz, szokatlan volt, hogy milyen közel az ernyõ. A zsinórzat is rövid, az ernyõ íve is lapos. A start leírhatatlanul könnyû. Nem kamu, hogy szélcsendben is mûködik a kifordulós start. Úgy jön fel a Hadron alapjáraton ketyegõ motorral, mint a Nucleon „power start” üzemmódban, vagyis mesterséges széllel. A Nucleonnal kellett öt lépés a felszálláshoz, a Hadron két lépés után emelt el. Hangsúlyozom, szélcsend volt. Video készült róla, meg lehet nézni a www.vampair.hu portálon. Nagyon tetszett. Az emelkedés még inkább.
Igaz, hogy a Vitto Moster 185-el toltam, de a stabil 4-5 m/s a varión azért még a piac jelenleg legbikásabb motorjával sem semmi. Vagy húsz perc emelkedés-süllyedés, fordulózás, spirálozás, fordulóváltás és egyéb hancúrozás után, melyek során folyamatosan libabõrözött a hátam a gyönyörûségtõl, kipróbáltam azt, hogy talajközelben repülve, úgy 30% gázzal és full fékkel annyira lelassítottam, hogy ha leteszem a lábam, egyet sem kellett volna lépni, majd a féket picit felengedve rászúrtam a gázt. Alig tíz m vízszintes sebességgyûjtés után megindultam felfele, mint egy Scud rakéta, nekem olyan 45°-osnak tûnõ szögben. Emelkedtem, megállíthatatlanul. Közben olyan mértékben húztam a féket, mintha merevszárnyú repülõgépen 30°-on lenne az ívelõlap. Így nyertem vagy száz méter magasságot úgy, hogy közben elõrefele alig haladtam ugyanannyit. Amikor a vízszintes sebesség közel nullára csökkent, és még mindig emelkedtem, elvettem a gázt, érzéssel felengedtem a jobb féket és lágyan elhúztam a balt. Csak annyi történt, hogy egy helyben, akár egy helikopter, megfordultam és megindultam lefele. Nem mondom, hogy mindjárt ezt a manõvert kell kipróbálni egy kezdõ pilótának, azt állítom, hogy az ernyõ, amelyik ezt így kibírja, maximálisan butabarát. Nem is értem, hogy miért ajánlják csak és kizárólag versenyzõknek. Az egyértelmû, hogy fordulékonyságban, gokartos játékosságban minden általam eddig kipróbált ernyõt messze ûberel. Ráadásul okosan, megfontoltan, úgy, hogy a Nucleonnál több kormányerõt kér. Ez igen fontos egy ilyen fürge ernyõnél. A Hadront pilonok kerülgetésére találták ki, de én úgy érzem, annál sokkal több van benne. Ezt az ernyõt még aznap a kínálattal összehasonlító Berkes Zsolt és Halász Feri is így érezte. A táblázatban látható elméleti adatok nem sokat mondanak az érzéshez képest. Arról nálunk meggyõzõdhet, aki akar, és érett is rá.
| Hadron |
20 |
22 |
24 |
26 |
28 |
| Terhelési teszt [kg] |
1179 |
| Cellák száma |
59 |
59 |
59 |
59 |
59 |
| Szárnyfelület (kiterített) [m2] |
20,00 |
22,00 |
24,00 |
26,00 |
28,00 |
| Szárnyfelület (kivetített) [m2] |
19,36 |
19,1 |
20,83 |
22,57 |
24,3 |
| Fesztáv (kiterített) [m] |
10,86 |
11,39 |
11,9 |
12,38 |
12,85 |
| Fesztáv (kivetített) [m] |
8,78 |
9,21 |
9,61 |
10,01 |
10,38 |
| Oldalviszony (kiterített) |
5,9 |
| Oldalviszony (kivetített) |
4,44 |
| Legjobb süllyedés [m/s] |
min = 1,0; trim = 1,2-1,7; max = 2,8 |
| Sebesség [km/h] |
min = 24; trim = 38-51; max = 62 |
| Pilóta-ernyõ távolság [m] |
7,01 |
7,34 |
7,67 |
7,98 |
8,28 |
| Min-max tömeg [kg] |
50-70(120)* |
65-85(140)* |
80-105(160)* |
95-120(160)* |
110-140(160)* |
| Motoros ernyõs tömeg tartomány [kg] |
50-120 |
65140 |
80-160 |
95-160 |
110-160 |
| Ernyõ súlya [kg] |
5,2 |
5,6 |
5,8 |
6 |
6,5 |
| Zsinórzat |
Edelrid A-8000U: 025 &
050 & 120 & 200; 7343-280 |
| Szövet |
Porcher Evolution+ 40 g/m2 |
| |
Dominico tex 34 g/m2 |
| |
Porcher Hard 40 g/m2 |
| |
SR Scrim, SR Laminate 180
g/m2 |
Szöveg: Szabó György
Képek: Szabó Ildikó
