Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdőlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Műrepülés Videók Galéria

Version francaise Versiunea în româneste
 
Hátimotor

Dudek Hadron


Tavaly, a Coupe Icare-on próbáltam ki, bele is szerelmesedtem egyből. Azelőtt mindig a dilemma szarván ültem repülés előtt: a 22-es Plasmát vagy a 23-as Nucleont teregessem ki?

A Plasma végsebessége magasabb, stabilabb, kevesebb motor kell neki. A Nucleon virgoncabb, hancúrozósabb, reakciói közvetlenebbek, dinamikusabbak. Távrepüléshez a Plasma jobban ízlett, amikor csak arra volt időm, hogy fetrengjek egy jót a levegőben, akár jókedvemben, akár feszültség és frusztráltság-oldó terápiaképpen, a Nucleon jobban adta magát.
A Hadron elméletileg a két ernyő szinergiája, sőt, ha hitelt adunk a gyártó és a szakma elfogultnak tűnő véleményének, még annál is több. Az tény, hogy a Parabatix, a Fly games és egyéb Slalomania rendezvények egyik kedvenc célszerszáma. Ezzel repül Alex Mateos, Michel Carnet és persze Pascal Vallée, aki egyébként a Hadron fejlesztés ötletgazdája és projekt menedzsere. Chris Atkinson nem kevesebb, mint négy FAI világrekordot döntött meg vele, trájkkal.
Versenyzői körökben az a vélemény, hogy a kategória egyik legjobb ernyője, ha nem a világ legjobbika. Ilyen referenciák mellett nehéz objektívnek lenni. Az első alkalom, amikor szélesebb körben tudtunk ismerkedni vele, március 16.-a volt az idén. Kivonultunk a Törökbálint Depo fölötti placcra és kiteregettük a 22-es Plasmát, a 23-as Nucleont, a 22-es Hadront, és csak azért, hogy legyen egy márkafüggetlen versenyző is: egy 21-es ITV Lapoon-t.
Jó kis termikus, szeles nap volt, délután négyig csak arról lehetett meggyőződni, hogy földön, húzogatás közben hogy viháncolnak az ernyők. A 15-20 km/h alap és a 25-30 km/órás befúvások ellenére egyik ernyő sem volt hajlamos arra, hogy széllökéskor felkapja vagy nagy állásszögön magával ragadja az embert. A reflex profilnak köszönhetően mindegyik civilizáltan csillapította, visszafogta önmagát, mocorogtak ugyan, de alig kellett velük gépészkedni, minél erősebb volt a szél, annál biztosabban tapadtak a zenitre.
Szokásunkhoz híven sort kerítettünk a szárnycsatára. Akárcsak a távol-keleti sárkányeregetők, arra törekedtünk, hogy felhúzott ernyőnket minél tovább fenn tartsuk, közben a többiekét ebben akadályozzuk, szükség esetén szárnyvéggel le is verjük. Minél magasabb a nyomás egy ernyő celláiban, minél stabilabb, annál nehezebb leverni az égről. Szoros csata volt, nem egyértelmű, hogy melyik volt a győztes, pláné, hogy az ernyőkezelésen is sok múlik ilyenkor. A légmozgás enyhülésével a nüanszok is kiderültek. Az ernyők egyre gyűröttebbek lettek az égen, vissza-visszahulltak.
A végén már csak egy maradt fenn, egyet lehetett szélcsendben is felhúzni hátra fele futás nélkül, mondanom sem kell, a Hadron volt az. Amikor a szélzsák végleg lepunnyadt, elkezdődtek a repülések. A Nucleonnal kezdtem, borra sör meggyötör alapon. Bemelegítettem vele, meggyőződtem róla, hogy a kihagyott hónapok ellenére egyben vannak a gesztusok, a reflexek, a döntések, a stílus is elfogadható, (minden relatív, nemde?) Nem is húztam az időt, leszálltam a már kiteregetett Hadron mellé. Amikor körbejártam, nem győztem gyönyörködni a profil merevségében.
Ez a cellánként befűzött fűkasza-damilnak köszönhető. Sokkal hatékonyabb és persze könnyebb megoldás, mint a cellák falát erősítő kevlár. A forma tökéletes, hála a Dudek által nemrég üzembe állított lézeres szabászatnak. A profil olyan, hogy a reflex jelleg minden trimm-pozíciónál megmarad. Igaz, hogy ez kevésbé markáns, mint mondjuk a Plasmánál. A borítatlan kevlár zsinórzat látványa meghökkentő. A hevederzet nem olyan spárgavékony, mint az ITV-nél, ezen a ponton már nem a légellenállás optimalizálása volt az elsődleges cél. Nem egyszerű, van amit állítani és ellenőrizni rajta start előtt. A szárnyvég kormányzás viszont már fél-automatikus, a TST és ALC fantázianevű rendszereket felváltotta a 2D. Az evolúció megállíthatatlan. Bekötöttem magam belefutós starthoz, szokatlan volt, hogy milyen közel az ernyő. A zsinórzat is rövid, az ernyő íve is lapos. A start leírhatatlanul könnyű. Nem kamu, hogy szélcsendben is működik a kifordulós start. Úgy jön fel a Hadron alapjáraton ketyegő motorral, mint a Nucleon „power start” üzemmódban, vagyis mesterséges széllel. A Nucleonnal kellett öt lépés a felszálláshoz, a Hadron két lépés után emelt el. Hangsúlyozom, szélcsend volt. Video készült róla, meg lehet nézni a www.vampair.hu portálon. Nagyon tetszett. Az emelkedés még inkább.
Igaz, hogy a Vitto Moster 185-el toltam, de a stabil 4-5 m/s a varión azért még a piac jelenleg legbikásabb motorjával sem semmi. Vagy húsz perc emelkedés-süllyedés, fordulózás, spirálozás, fordulóváltás és egyéb hancúrozás után, melyek során folyamatosan libabőrözött a hátam a gyönyörűségtől, kipróbáltam azt, hogy talajközelben repülve, úgy 30% gázzal és full fékkel annyira lelassítottam, hogy ha leteszem a lábam, egyet sem kellett volna lépni, majd a féket picit felengedve rászúrtam a gázt. Alig tíz m vízszintes sebességgyűjtés után megindultam felfele, mint egy Scud rakéta, nekem olyan 45°-osnak tűnő szögben. Emelkedtem, megállíthatatlanul. Közben olyan mértékben húztam a féket, mintha merevszárnyú repülőgépen 30°-on lenne az ívelőlap. Így nyertem vagy száz méter magasságot úgy, hogy közben előrefele alig haladtam ugyanannyit. Amikor a vízszintes sebesség közel nullára csökkent, és még mindig emelkedtem, elvettem a gázt, érzéssel felengedtem a jobb féket és lágyan elhúztam a balt. Csak annyi történt, hogy egy helyben, akár egy helikopter, megfordultam és megindultam lefele. Nem mondom, hogy mindjárt ezt a manővert kell kipróbálni egy kezdő pilótának, azt állítom, hogy az ernyő, amelyik ezt így kibírja, maximálisan butabarát. Nem is értem, hogy miért ajánlják csak és kizárólag versenyzőknek. Az egyértelmű, hogy fordulékonyságban, gokartos játékosságban minden általam eddig kipróbált ernyőt messze űberel. Ráadásul okosan, megfontoltan, úgy, hogy a Nucleonnál több kormányerőt kér. Ez igen fontos egy ilyen fürge ernyőnél. A Hadront pilonok kerülgetésére találták ki, de én úgy érzem, annál sokkal több van benne. Ezt az ernyőt még aznap a kínálattal összehasonlító Berkes Zsolt és Halász Feri is így érezte. A táblázatban látható elméleti adatok nem sokat mondanak az érzéshez képest. Arról nálunk meggyőződhet, aki akar, és érett is rá.

Hadron 20 22 24 26 28
Terhelési teszt [kg] 1179
Cellák száma 59 59 59 59 59
Szárnyfelület (kiterített) [m2] 20,00 22,00 24,00 26,00 28,00
Szárnyfelület (kivetített) [m2] 19,36 19,1 20,83 22,57 24,3
Fesztáv (kiterített) [m] 10,86 11,39 11,9 12,38 12,85
Fesztáv (kivetített) [m] 8,78 9,21 9,61 10,01 10,38
Oldalviszony (kiterített) 5,9
Oldalviszony (kivetített) 4,44
Legjobb süllyedés [m/s] min = 1,0; trim = 1,2-1,7; max = 2,8
Sebesség [km/h] min = 24; trim = 38-51; max = 62
Pilóta-ernyő távolság [m] 7,01 7,34 7,67 7,98 8,28
Min-max tömeg [kg] 50-70(120)*  65-85(140)*  80-105(160)*  95-120(160)*  110-140(160)*
Motoros ernyős tömeg tartomány [kg] 50-120 65140  80-160  95-160  110-160
Ernyő súlya [kg] 5,2 5,6 5,8 6 6,5
Zsinórzat Edelrid A-8000U: 025 & 050 & 120 & 200; 7343-280
Szövet Porcher Evolution+ 40 g/m2
  Dominico tex 34 g/m2
  Porcher Hard 40 g/m2
  SR Scrim, SR Laminate 180 g/m2

Szöveg: Szabó György
Képek:  Szabó Ildikó



 
Belépés
   

Kapcsolódó linkek
   

Hír értékelése
   

Parancsok
   

Kapcsolódó rovatok

Hátimotor

Tartalomkezelő rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.05 másodperc