Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdőlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Műrepülés Videók Galéria

Version francaise Versiunea în româneste
 
Hátimotor

Légből kapott képeslapok Erdélyből


Sokadszorra tértünk vissza októberben Erdélybe repülni, s még távolról sem teltünk be vele…
Ezúttal olyasvalaki csatlakozott hozzánk, aki nemcsak jó ismerője és értője a madártávlatból meglesett tájaknak, hanem különös tehetséggel tudja meglátni és megörökíteni varázsukat is. Varga Norbi, a tatai, egészen pontosan agostyáni motoros ernyős pilóta és légifotós már jó néhány repülős kalandban volt társunk külföldön és Magyarországon, de a szívünkhöz legközelebb álló légtérben most ősszel volt először alkalmunk együtt barangolni.

Norbi, a szabadság vándora sziklamászóként kezdte, aztán siklóernyőzéssel, majd motoros ernyőzéssel folytatta az emelkedést. Kiállításainak témája mindig egy-egy város, vidék, táj bemutatása. Ami Erdély feltérképezését illeti, a csíksomlyói búcsúról készült fotósorozata sikerét még sok más követi majd. Itt csak ízelítőt adhatunk a részben együtt bejárt – berepült – tájakról készült képeiből. Sajátjainkat is melléjük téve, amolyan kedvcsináló, képes útinaplót igyekeztünk összeállítani mindarról a szépségről, amibe belekóstolhattunk.

Királyhágó

Péntek délután volt, eléggé kiszámítottan érkeztünk a napnyugta előtti repülésre. Élesd előtt aztán kilátástalan dugóba kerültünk. Pár perc tétovázás után elindultunk a szembejövő sávon. Pár kilométer után a több órája dekkoló kamionsofőrök már próbálkoztak azzal, hogy kiállnak elénk, volt fékevesztett dudálás is. Végül egy rendőr ugrott elénk, és habzó szájjal ordítozott velünk. Higgadtan és rezzenéstelen arccal közöltük vele, hogy fontos EU-s megbízásból sietünk légi fotót készíteni a feketetói vásárról, addig akarunk előrefurakodni, amíg felszállásra alkalmas rétet nem találunk az út mentén. Még azt is megkérdeztük, hogy „nem-e tudna” minket villogóval felvezetni. Annyira meglepődött, hogy meg sem büntetett. Pár kilométerrel odébb meglett a megfelelő libalegelő. Rekordidő alatt szálltunk fel, tizenöt percnyi repülés után már felülről fotóztuk az 580 méter magasan kanyargó hágót, ami századokon át nemcsak Bihar és Kolozs vármegye, hanem 1557-től 1867-ig Magyarország és Erdély határa is volt. A túloldalon pedig már látszott a feketetói vásár.

A feketetói vásár

Fiatalkorunk rendkívüli eseménye volt minden évben. Persze nem azért, amiért a Kalotaszegről, Nyugati-Kárpátokból, Szilágyságból vagy akár Máramarosból odaözönlő parasztoké és elsősorban erdei, havasi embereké volt ez az országos vásár, mi nem kucsmát, bekecset vagy feleséget akartunk vásárolni, még csak nem is régiséget, amint ez a nyolcvanas-kilencvenes években nagy divat volt, mi a „népi Woodstock-fíling” kedvéért zarándokoltunk oda, meg persze azért, hogy találkozhassunk a „magyarból” átruccant táncházas fiatalokkal.
Ideje volt fentről is vetni egy pillantást a vásárra, mintegy záróakkordként. Mint amikor kimerevedik egy snitt Sergio Leone filmjeiben. Mert bizony véget ért egy korszak, bezárult a kör. Ma már a Falk Miksa utcabeli régiségkereskedők állítanak ki a vásárban, azok a létfontosságú kéziszőttes, faragott vagy cigány ötvös kalapálta portékák, amiket a pakurárok itt vettek volna meg, vagy még inkább: adtak volna érte túrót, gyapjút vagy birkát, egyszer egy évben, azok ma már Kínában készülnek, a Tescóban vagy a Metróban bármikor kártyával kifizethetők, akár hitelre is elvihetők. Persze a ma már ismert következményekkel. A feketetói vásár már csak egy emlék. A hivatalos GND 150-ről lenézve a rengeteg kacatra, eszünkbe jut a korábbi színes emberforgatag, a hangulat, a találkozások élménye. Megdobban a szív. Tiszteletkör, repülünk tovább a lenyugvó nap aranyában, otthagyjuk a koszos árnyékban a sok felesleges árut és árust.

Tordai-hasadék

Melyik három „P” öregbíti Torda hírnevét? – szokta kérdezni viccmester apósom.
A szakállas válasz: a tordai pogácsa, a tordai pecsenye és a tordai hasadék.
Valójában két hasadék is van, a tordai és a túri.
Számtalan legenda jár közszájon, ezekből álljon itt kettő, a Vampair-fílingtől egyik sem idegen:
A kunok elől menekülő Szent László király imáját az Úr meghallgatta, és egy hatalmas hasadékot alkotott, amelyet Isten segedelmével csak a nagy király lova volt képes átugratni, az őt üldöző pogányok azonban belezuhantak (a hasadék méreteit tekintve inkább átrepülésről kellene beszélni). Földet éréskor leesett a király sisakját díszítő rozmaringszál, és a sziklák közé hullott, ahol egy pillanat alatt kihajtott, és máig látható gyönyörű rozmaringbokorrá növekedett.
Egyszer egy, a túri hasadék környékén ökreit legeltető embert megtámadtak a hasadékban ólálkodó farkasok. Az egyik megdühödött ökör a szarva hegyére tűzte az egyik farkast, testét átlyukasztva. A sebzett farkas eliszkolt, de másnap a faluban meghalt egy ember, át volt szúrva a teste egy ökör szarvával. Ebből nyomban kiderült, hogy emberfarkas volt.

Székelykő

Az 1200-as években már ismert Torockó település fölé 1130 m magasan tornyosul a Székelykő. 1285-ben a székelyek Lajos vezérükkel az élen innen rontottak rá győzedelmesen a tatárokra. Manapság közismert siklóernyős placc.

Torockószentgyörgy vára

A Torockayak a XIV. században kezdték építeni ezt a várat egy 740 m magas sziklaszirten. 1704-ben a Rákóczi-szabadságharc idején Tige osztrák generális ágyúval lövette szét.

Kőhalom

Kőhalom (Rupea) a komcsi korszakban annyira hírhedt volt gyűjtőtáboráról, helyi jellegű „goulag”-járól, hogy az 1324-ben épült vár fel sem tűnt nekünk. Legutóbb Bukarestből hazafele jövet napnyugta előtt húsz perccel haladtunk el alatta, nem lehetett megállni, hogy be ne repüljük. Volt is egy megfelelő rét az E60-as út szélén. Legenda is van hozzá: Hunyadi János idejében a török ostromolta a várat. Beüzent a basa, hogy ha egy szekér aranyat nem fizetnek, kő kövön nem marad, és még a csecsszopó gyermeknek sem kegyelmeznek. Egy Menenges nevű ember, aki messze földön híres volt ördöngösségéről, aki még a vizet is borrá tudta változtatni, felajánlotta, hogy részletre kifizetik, és beleegyezett, hogy a királybíróval együtt túszként Törökországba menjen. Ott be is zárták egy toronyba, de ő egy hajnalon köpönyegére ült a királybíróval, és repült, mint a szél, olyan sebesen, tengeren, erdőkön át, hogy mire feljött a vacsoracsillag, szépen leszállott a kőhalmi vár udvarán. A nagy, súlyos lánc, amit a török a lábukra vert, ma is ott látható a kőhalmi vár egyik szögletében.

Vármező

Szeptember 27–28-án harmadik alkalommal rendeztek hőlégballonos találkozót Vármezőn. Mi már törzsvendégnek számítunk ezen a számunkra érthetetlen népszerűségnek örvendő rendezvényen. A bemutató repüléseken és a néhány kiváltságos megreptetésén túl a Görgényi-havasok, a Küküllőmente és Szováta légi bebarangolása volt a látogatás igazi célja. Norbi még azt is megengedte magának, hogy vasárnap átrepüljön Gyergyóba a rokonsághoz ebédelni, onnan meg vissza. Csak harminckét kilométert repült összefüggő erdő felett.
Medvét viszont egyet sem látott. Bezzeg, ha leállt volna a motor, egymás lábát taposták volna le, hogy ismeretséget köthessenek vele…
Szováta

Látta viszont a Medvetavat Szovátán, amiben másfél méter mélyen már 66 °C a tömény sós víz hőmérséklete. A reumás és különböző női panaszok enyhítésére kiválóan alkalmas vizű tó nevét állítólag onnan kapta, hogy a tó felülete kiterített medvebőrhöz hasonlít.

Csíksomlyó

Csíksomlyón már 1352-ben voltak ferences szerzetesek. A XVI. században készült „Napbaöltözött Asszony”, a csíksomlyói Madonna a székelység legfontosabb kegytárgya, a csodatételeibe vetett hit miatt Csíksomlyó a székelyek legjelentősebb búcsújáró helye. Bár korábban a búcsú a szent hitüket megőrző katolikusok hálaadásáról és a protestánsok feletti győzelemről való megemlékezésről szólt, napjainkban egyre inkább ökumenikus ünnep, az erdélyi magyarság összetartozásának és fennmaradásának a jelképe.

 

Békás-szoros

Gyilkos-tóra és a Békás-szorosba úgy a legcélszerűbb repülni, ha a Gyergyó-szentmiklóst Csíkszeredával összekötő úton lévő első benzinkút melletti rétről startolunk, onnan szélcsendben 15–20 percnyi repülés az 1257 méter magas Pongrác-tető, onnan már látható a Nagy- és a Kiscohárd, ennek a tövében kezdődik a szoros.
A Pongrác-tetővel van az a vicc, hogy jön kifele Gyilkos-tó felől a székely a rakott szekérrel, maga is a lovak mellett bandukol. Pesti egyetemista stoppol, kérdi az öregtől, felülhet-e a szekérre. Mondja az öreg, nem, fiam, mert nagy a terű, alig bírják a lovak. Együtt ballagnak egy darabon, felérnek a Pongrác-tetőre, ott megkérdi a srác: – Most, hogy lefele megy az út, felülhetnék? – Nem, fiam, me’ nagy a terű, lűtűre nyomja a lovakat. – Hát akkor mikor ülhetek fel? – kérdi a csávó. – Majd Gyergyóban, ott két órán át abrakoltatok, akkor felülhetsz…

 

Egyes-kő

 

Szent Anna tó

 

Öcsém-tető

 

Maros és Olt

A legenda szerint Maros és Olt két szépséges tündérkisasszony volt, az első nyugodt, csendesebb természetű, a másik cserfes, pajkos, mindenben első akart lenni. Apjukat a tündérek királya a Fekete-tenger partjára száműzte. Őt akarták a lányok meglátogatni, ezért anyjuk folyóvízzé változtatta őket. Olt sziklákat törve, fákat, köveket sodorva keletnek, Maros nyugodtan csörgedezve nyugat fele indult a hosszú útra. Olt alig ért a Vöröstoronyi-szorosig, ott kimerült, alig-alig folydogált, alig bírta vonszolni magát. Akkor hallotta meg, hogy hömpölyög felé egy hatalmas folyó, abból pedig kihallotta testvérének, Marosnak a hangját: Jer velünk! Engem magába fogadott a Duna, ő elvisz minket édesapánkhoz. A Duna hátára kapta Oltot is, így látták meg édesapjukat a Fekete-tenger partján. Örömmel kiáltották egyszerre édesapjuk nevét, de többet már nem szólhattak, belemerültek a Fekete-tengerbe.

A Hargita naplementében... vagy kevéssel utána

Szöveg: Szabó György
Képek: Varga Norbert & Vampair


 
Belépés
   

Kapcsolódó linkek
   

Hír értékelése
   

Parancsok
   

Kapcsolódó rovatok

Hátimotor

Tartalomkezelő rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.04 másodperc