A déli féltekén, Afrika keleti partjától 500 kilométerre elhelyezkedõ sziget 587 000 km2 -es területével a világon az ötödik legnagyobb. A déli bozótoktól a keleti erdõkig, a középsõ részen fekvõ, néhol vulkáni hegyekkel koronázott gránitfennsíkokon át a nyugaton elterülõ szavannákig Madagaszkár igazi földrajzi kaleidoszkópot kínál. Ha nem is repülhették be az egészet, Renaud Vandermeeren, Igor Dassautet és Jean-François Guilbaud legalább a sziget csodáinak egy részét motoros ernyõvel derítették fel. Jean-François beszámolója következik.
|
|
|
|
 |
A több mint 100 kilométer hosszú és 80 km széles, több ezer tûhegyes, 50 méter magasra nyúló mészkõ „fullánkból” álló fennsík több mint 200 millió évvel ezelõtt kezdett formálódni. Az óceán mélyén évezredek során lerakódott kagylókból összeállt képzõdmény a tektonikus lemezek elmozdulása nyomán fokozatosan kiemelkedett a vízbõl, s a szél és a savas esõk, valamint az aktív vulkánok közelségébõl adódó savas levegõ okozta eróziónak köszönhetõen nyerte el mai formáját.
Az 1990 óta az Unesco Világörökség részét képezõ és 1997 óta nemzeti parkká nyilvánított helyszín csak helyi kísérõvel és biztonsági óvintézkedések mellett látogatható.
Tanába érkezve megtudjuk, hogy a Tsingy 1000 méter alatti átrepülését megtiltották, az eddig turistákat szállító gépek sem merészkedhetnek már oda, e fölött pedig tiltott katonai légtérnek minõsül. Csalódottak vagyunk, hisz semmi esélyünk, hogy ilyen rövid idõ alatt engedélyt szerezzünk az ANGAP-tól,
 |
 |
Eric Ducoin, a madagaszkári Des Papangos De Tana sikló- és motoros ernyõs klub tagja tanácsára Tanában Florent Colneyéknál szállunk meg. Florent motoros ernyõs pilóta, bázisa nem messze fekszik Tanától, és ráadásul a Tsingy specialistája. Megfogadjuk tanácsát: „sok az erdõ a Tsingy körül, de fel lehet szállni a park közvetlen közelébõl, meglátjátok, csak fölé ne repüljetek, mert ott egy motorleállás egyenlõ a katasztrófával.”
Vulkánok fölött
A Tananarivébõl Morondavába vezetõ út 70%-a járható normál személyautóval is, de a fennmaradó 30%...
Órák óta jövünk terepjárónkkal Tananarivébõl, esteledik, már a vulkánok útján járunk, Antsirabe nyugati részén. Ezek a régóta kihunyt kráterek tavakká alakultak, a legendák szerint egyiket-másikat, mint például a Tritrive tavat, szellemek is lakják. Végre találunk egy felszállóhelyet, a nap már lemenõben. Az egész falu kicsõdül az attrakcióra. Még mindig meleg van, és 1500 méter magasan vagyunk, én 82 kilómhoz egy Backbone ROS 125-ös motorral és 28 m2-es ITV Dakotával
 |
Ahogy egyre feljebb emelkedem a vulkán több mint 2000 méter magas csúcsa felé, a nap a horizontra süllyed, végre feltárul elõttem a vulkántó, a víz antracitszürke, a színek kontrasztja, az esti langymeleg és a csodálatos látvány hatására el is feledkezem róla, hogy itt gyorsan leszáll az est. Már meglehetõs a homály, mire visszaérek, a felszállón még mindig nagy a csõdület, és a szél teljesen megállt. Renaud széttereli a fõleg gyerekekbõl álló nézõközönséget, amíg szabadon nem marad egy kis leszállómezõ, pontosan kell behelyezkedni, a magasság és a szélcsend miatt elég gyorsan érkezem, a gyerekek szétspriccelnek, egy utolsó erõteljes fékezés, és a Dakota lágyan a földre állít.
Morondava
Több mint három napja gurulunk terepjárónkkal a 300 kilométerre lévõ Morondava felé, soha út ilyen
 |
 |
Tsingy
Órák óta nézzük a mellettünk „eldöcögõ” erdõket a terepjáróból. Rég elhagytuk a baobabfákat. Elérünk egy folyóhoz, ahol egy rusztikus bárka vár, átkelés után az egyre rosszabb állapotú úton zötykölõdünk tovább. Egy kanyar után feltûnik egy másik folyó, a partján néhány kunyhó, végre! Megérkeztünk Bekopakába, a park bejáratához.
 |
Már másfél órája felszálltak, minden rendben, kivéve, hogy Igor eufóriájában elfeledkezett róla, hogy nem teli tankkal indult, és a krokodiloktól hemzsegõ folyó homokos partján kényszerleszáll. A hátimotorok nem maradnak észrevétlenül, Renaud alig ér földet Igor közelében, máris felbukkan egy terepjáró, a park egyik õre, aki az ANGAP-nak dolgozik, udvariasan megkér, hogy fáradjunk be vele az irodába, ahol fogadóbizottság vár, úgy tûnik, túl közel voltunk a tiltott légtér határához. Végül minden elsimul, fényképeinkbõl a park fotótárának is hagyunk másolatot. A park tisztviselõi megbékélnek, de a jövõre nézve szigorúan emlékeztetnek a szabályokra, és az engedély nélküli repüléssel járó szankciókra. Biztos, hogy visszajövünk még, és ígérjük, engedéllyel együtt!
Ez az utazás fárasztó és veszélyes, de aki jól bírja a gyûrõdést, és jó pilóta, annak színtiszta boldogság...
Szöveg: Jean-François Guilbaud
Fordította: Kádár Andrea
Képek: Renaud Vandermeeren
Fordította: Kádár Andrea
 |
