Hátimotor Hátimotor Motoros sárkány Kezdőlap Merevszárnyú UL Forgószárnyú UL Műrepülés Videók Galéria

Version francaise Versiunea în româneste
 
Hátimotor

Mekkora legyen?


Ernyőméretek

A mai modern szárnyaknál megfigyelhető tendencia a felület csökkenése. Az ernyő felülterhelése egyre jobban elterjedt gyakorlatnak számít, de különösen kezdők esetében érdemes csínján bánni a súlyhatá-rokkal. 15, maximum 20 kilós pluszterhelésnél többel már csak tapasztalt pilótáknak érdemes kacérkodni. Vagy nekik sem?

A szárnyterhelés meghatározza az ernyő viselkedését. A felülterhelésnek megvannak a maga előnyei, de hátrányairól sem szabad elfeledkeznünk.
A felülterhelt ernyő kétségtelenül jobban manőverezhető, gyorsabb, élénkebb, és még kevésbé hajlamos a csukásra. Ellenben ha az mégis előfordul, biztosan radikálisabb lesz. A biztonsági szempontokon túlmenően, erősen megterhelt ernyővel a felszállási út hosszabb, a fogyasztás magasabb. Ugyanakkor a túl alacsony szárnyterhelés sem ideális, mert a manőverezhetőség és a sebesség látja kárát, a stabilitás csökken, a – bár szolidabb – csukás előfordulási valószínűsége megnövekszik. Az alacsony sebességen való fordulózás könnyebben spirálba mehet át.
Érdemes tehát meggondolni a választást, amelynek során a felszállósúlyon kívül más tényezőket is figyelembe kell vennünk. Az egyik legfontosabb természetesen a pilóta tudásszintje, tapasztalata. Nem feledkezhetünk el a bekötési pontokról sem. Aki ugyanazt az ernyőt gyalogos és motoros repülésre is használná, még körültekintőbben kell eljárjon a méret meghatározásánál.

Az alábbi grafikon segítséget nyújt a megfelelő ernyőméret kiválasztásához.
A felszállósúly meghatározásához adjuk össze a pilóta, a motor (fél tank üzemanyaggal) és az összes kiegészítő felszerelés súlyát (mentőernyő, műszerek stb.). Jelöljük meg a kapott értéket a vízszintes tengelyen, és keressük meg a hozzá tartozó szárnyfelületet. A piros nyilakkal jelölt példa a 27 m2-es felülethez tartozó súlyt jelöli. Az ideális arányt jelölő vonal két oldalán szürkével árnyalt sáv jelzi az ajánlott tűréshatárokat.

A fenti összefoglaló a Vol Libre magazinban
Dimitri Delemarle tollából megjelent cikk alapján készült.

Mindig a piciket szerettem. Motoros sárkányon is az XP 12-es szárnyat találtam a legszimpatikusabbnak. Ha nem szoktat le róla a motoros ernyőzés, a következő gépem valószínűleg a 10 m2-es szárnnyal szerelt Quick lett volna. De a PPG használati-élvezeti értéke, az utolérhetetlenül jó arány a repülésre fordított és a levegőben töltött idő között megpecsételte számomra a motoros sárkányozás perspektíváit. A hátimotorozás árnyoldala: a szél és a turbulencia keltette korlát. A pici ernyők erre a problémára nyújtanak megoldást, persze kisebb mértékben, mint mondjuk az autogiró.
Brassó után már nem tudtam megállni, hogy ki ne próbáljam a 16 m2-es Zakospeedet motorral. 20 km/órás szélben, Simonini motorral a hátamon futottam neki. Az első lépéseknél az ernyő idegesen táncolt jobbra-balra. A lehető legfinomabb és legprecízebb mozdulatokkal adagoltam a féket, kétszer is visszalassítottam, hogy a keresztirányban beinduló lengés csillapodjék, és még véletlenül se úgy emelkedjek el, hogy az ernyő nincs tökéletesen a fejem felett. Legyőztem a lusta emberre jellemző reflexet, hogy amikor már elég jól tart az ernyő, belehuppanjak a beülőbe, a fékbe se nyúltam bele ívelőlapnyitás gyanánt, megvártam, amíg magától elemel a Zakospeed. Attól kezdve iszonyú stabil lett. A Simonini teljes tolóerejére szükség volt, hogy biztonságos magasságba emelkedjek vele. A fékek kőkemények voltak. Ideje volt fordulni az elsőt az iskolakörön, így is már kikerültem a reptér biztonsági kónuszából, amit egy ilyen kis ernyő esetén igen hegyes szögűnek feltételeztem. Elkezdtem húzni a jobb féket, olyan volt, mint a vas. Aztán egyszerre csak mintha egy holtponton áthúztam volna, kikönnyült a fékfogantyú, az ernyő pedig az élére állt. Számítottam rá. A bal fékkel ellene tartottam, hogy ne kerüljön alám. A következő fordulóknál már tudtam, hogy mi a teendő. Mindkét fékkel vezetni kell az ilyen zsebkendőnyi ernyőt, hogy ne billegjen, ne reagálja túl a kormánymozdulatokat. A sebesség 70–80 km/h között volt, bevallom: többre számítottam. Valószínűleg a vastag profil az oka, hogy nem repeszt száz fölötti sebességgel a 16-os Zako. A turbulenciát viszont abszolút nem érzékeli. Közvetlenül előtte és utána is repültem „normális” méretű ernyővel, mintha egészen más levegőben mozogtam volna. A leszállás lepett meg a legjobban. Annyira jól el lehetett fékezni, hogy alig kellett többet szaladni vele, mint szélcsendben egy 25-ös Reactionnel.
Összességében elmondhatom: nem ördöngősség miniernyővel repülni. Precíznek és megfontoltnak kell lenni vele, és nem szabad hagyni, hogy játékos kedve túlságosan magával ragadjon.

Szöveg: Kádár Andrea, Szabó György
Kép: Koszta Péter


 
Belépés
   

Kapcsolódó linkek
   

Hír értékelése
   

Parancsok
   

Kapcsolódó rovatok

Hátimotor

Tartalomkezelő rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.01 másodperc