Brassó, 2008. március 15-16.
A kitûzött dátum közeledtével egyre növekvõ aggodalommal fürkésztük napról-napra az összes létezõ idõjárás-elõrejelzést. Amitõl féltünk, bejött, az idõvel nem lett igazán szerencsénk, de mégis: senki nem bánta meg, hogy eljött, még azok a francia pilóták sem, akik a leghosszabb utat tették meg, hogy részt vehessenek e számukra exotikus, „vadkeleti” rendezvényen. Bár a két napból körülbelül csak egy erõs felet tölthettünk magával a repüléssel, a találkozó igazi célja mégis megvalósult: románok, magyarok, franciák fenntartások és korlátok nélkül vegyültek és ismerkedtek egymással mindannyiunk közös szenvedélye, a repülés kapcsán.
Péntek este elõbb-utóbb sikerült mindenkinek befutnia a Himalájában tartott „nyitóestre”, ahol a közös vacsora és a hozzá szervesen tartozó folyékony kalóriabevitel megtette hatását, hamar kialakult az utána következõ két napra is jellemzõ jó hangulat, és megindult a nációk közti kommunikáció. A wellness iránt még e késõi órán is fogékonyak a Maridor hotel szaunájában-uszodájában folytatták a lazulást az egész napos utazás levezetéseképpen.
A szombati reggelit még bíztatóan ragyogta be a nap, bár az ablakokon túl a szélben hajlongó tuják látványa nem sok jót jósolt. Hosszas konzílium után végül egyre nyilvánvalóbbá vált,
repülni egyelõre nincs esély, az egyre erõsödõ szélhez hamarosan masszív felhõtakaró és esõ, késõbb havas esõ is társult, így maradtak az alternatív programok. A helyszínt még nem ismerõk brassói sétával és városnézéssel, majd a közeli, behavazott Poianára tett kiruccanással, a Drakula-kastély meglátogatásával és egyéb turisztikai programokkal múlatták az idõt, természetesen az ebédet sem felejtve ki. Délutánra néhány
nagyon elszánt pilóta már nem bírta tovább, a némileg enyhülõ tendenciát mutató, de továbbra is kétesélyes aerológia dacára megreszkírozták a felszállást. Aki mer, az nyer, végül mindannyian szerencsésen földet is értek, ha nem is feltétlenül ott, ahol szerették volna. Mindenesetre a vakmerõk megkapták az elsõ dózist.
Imígyen lelkiekben megerõsödve és optimizmussal tekintve a folytatás elé az esti mulatozást is némileg rövidebbre fogtuk, tudván, másnap reggel, vagy soha! S lõn. Vasárnap kora reggel végre megindulhatott a konvoj a rasnovi felszállóhoz, ahol pillanatokon belül kipakolt, teregetett és a levegõbe igyekezett, aki csak élt és mozgott.
Itt volt az ITV két nagy embere, Heniu és Ludo, akik élõben szemléltették új ernyõjük, a Dakota Sport kiváló tulajdonságait.
A nagy érdeklõdést kiváltó Fresh Breeze Xcitor szinte folyamatosan a levegõben volt, Kiss István egymás után reptette meg a jelentkezõket, több légikeresztséget is beleértve.
Különc barátunk, Francis Gardeur most sem hazudtolta meg magát, hozta a formáját. Gondolt egyet, s a 20 km/órás szelet kihasználva bemutatta az elsõ motoros repülést a Dudek 14 (!) négyzetméteres speedglide ernyõjével, a Zakospeeddel, nem mindennapi látványosságot nyújtva ezzel a kuriózumnak számító mutatvánnyal.
A tizenegynéhány jelenlévõ francia pilóta közül ki kell még emelni Léon Philibient, az ismert utazó légifotóst és barátait, akik a brassói találkozót egyhetes romániai csavargással kötötték össze, hogy behatóbban is ismerkedhessenek az országgal. Külön
említést érdemel köztük a 72 évesen is aktív hátimotoros pilóta, Paul, akinek dinamizmusát és életkedvét sok fiatal megirigyelhetné.
Az elsõ két találkozó román és magyar „törzsvendégei” természetesen most is eljöttek, s a nem éppen ideális feltételek dacára is kibõvült létszámban vettek részt a buliban.
Bár az idõjárás miatt az utolsó percben sokan meggondolták magukat, összesen így is több mint hatvanan dacoltunk az elemekkel.
Délután 2 körül aztán egyik percrõl a másikra végképp „bevadult” az idõ, s pillanatokon belül világossá vált, itt ma már a levegõben nincs keresnivalónk. Az összepakolás szó szerint viharosan zajlott, aztán a búcsúajándékok kiosztása, az obligát csoportkép és az elköszönések után mindenki útrakelt.
Jó volt, s biztos még jobb lesz majd a következõ, nyári kiadás. Találkozzunk augusztusban!
