Budapest–Bamako
Dátum: 2009. április 15. szerda, 22:23
Rovat: Hátimotor


[kep1 72% left] Az idei Budapest–Bamako rallye repülős szempontból is „elhíresült”. A futam hivatalos hátimotoros légifotósán, Szabó Péteren kívül egy másik motoros ernyős pilóta, Letenyei Viktor is részt vett a rallye-val párhuzamosan zajló túrán. Viktor viszontagságos kalandjairól igencsak zavaros hírek láttak napvilágot a magyar médiában, először még az sem volt egyértelmű, milyen repülőeszközzel is szállt az amerikai nagykövetség fölé a később letartóztatott és kíméletlenül börtönbe vetett szupertitkos magyar 007-es. Hazaérkezése után volt szerencsénk személyesen találkozni vele, és saját szájából meghallgatni a történetet.

[kep4 35% right] Viktor valóban repkedett a követség tájékán, amiről először azt sem tudta, milyen épület. Majd mikor második alkalommal jobban megközelítette, és vesztére valóban le is fényképezte, nagy meglepetésként érte a leszálláskor, hogy fogadóbizottságként a rendőrség várja. Szó szót követett, s végül valóban három napig tartották bent a helyi kapitányságon, igaz, magánzárka helyett békésen üldögélhetett az irodában, s még a rendőrök testvériesen, egy tálból kézzel csemegézett kuszkuszebédjére is meginvitálták. Sok étvágya ugyan nem volt…
[kep7 35% left] Az időközben bűnjelként mégiscsak lefoglalt hátimotor nagy érdeklődést váltott ki a kapitányság udvarán, akár rögtön növendékeket is toborozhatott volna. Hiába magyarázta a zsaruknak, nem hitték el, hogy nem valami speciális kommandós kiképzésen sajátította el ennek a fura szerkezetnek a kezelését. [kep6 45% right] S mikor a rá záporozó kérdések közt arra is válaszolt, hogy milyen magasra – akár több ezer méterre – lehet felrepülni a masinával, már mindenki meg volt róla győződve, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar, de mindenesetre igen gyanús.
A nyelvi problémákból fakadóan némileg követhetetlen és hosszas ügyintézés miatt három napig tartott, míg sikerült tisztázni a félreértéseket, s a követségről készített három légifotója árán meg is úszta a dolgot, ám ezzel még nem értek véget megpróbáltatásai. Hogy finanszírozni tudja a meghosszabbított kényszernyaralást és a tervezettől eltérő hazautazást, eladogatott néhány felszerelést. Balszerencséjére sátráért az egyik helyi erő hamis pénzzel fizetett. Természetesen abból vette volna a repülőjegyét, így aztán rövid úton vissza is került az immár ismerős kapitányságra, ahol ezúttal addig kellett héderelnie, míg a sátorvásárlót elő nem kerítette, s mint a mesében, ezután is csak a jóságos rendőrparancsnoknő közbeavatkozásának köszönhetően nem késte le az immár erősen áhított párizsi járatot. Ennyi tehát a kémhistória, amit Viktor a körülményekhez képest meglepő derűvel viselt és mesélt el, láthatóan nem szegte kedvét ez az apró malőr. Viktor egyébként igazi PPG-s világjáró. Mindenhova magával viszi felszerelését, repült már Egyiptomban a piramisok felett, Máltán, Indonéziában, sőt még Ukrajnában is, ahol katonák segítettek neki ernyőt teregetni. 96 kilója ellenére a létező legegyszerűbb, legstrapabíróbb, de talán a legkevésbé bikás Solo 210-es Parapowert használja, bizonyítva, hogy egy igazi madárembernek nincs szüksége csilivili vircsaftra, vagy ahogy ezt a gengsztereknél láthattuk, a nagymenők beérik egy 38 Speciallal, nem kell nekik a 44-es Magnum vagy a Desert Eagle.

[kep5 35% left] Mintha csak ezt a tézist akarta volna alátámasztani, Szabó Péter, a gödöllői Felhőút siklóernyős klub atyja, a hazai motoros ernyős társadalom egyik legelismertebb tagja szintén Solo motoros Parapowerrel légifotózta és filmezte végig a Bamako rallye eseményeit.

[kep3 35% right] Péter a következőket mesélte:
Szerencsés véletlennek köszönhetem azt, hogy végül is a versenyt (első magyar csapatként) megnyerő páros (Lőrincz Attila – Nagy Miklós) autójában utazhattam, így végigküzdve és -izgulva a verseny megnyerésének küzdelmes folyamatát. A munkám mellett próbáltam a csapatnak hasznos tagja lenni, de legalábbis nem hátráltatni őket.
A repülésekkel nagyon vigyáznom kellett, nehogy valami gond legyen ott a világ végén, esetleg több száz km-re a legközelebbi kórháztól. A feladatom szerint minél gyakrabban fel kellett szállnom, és légi videofelvételeket készíteni a versenyről a rallye-ról készülő filmhez.
[kep8 35% left] Ez általában napi egy felszállást jelentett. Az időjárási feltételek rosszak voltak, de ez nem lepett meg, repültem már sivatagban. A szél szinte mindig erős volt, és dobálós, termikes. Erre eleve számítottam, ezért a Parapower Solo 210-es motorom mellé Edina (a feleségem) kisméretű, S-es Dakota ernyőjét vittem, amely lehetővé tette, hogy szinte bárhonnan fel tudjak szállni, és az erős túlterhelés miatt elég stabil volt, hogy el tudjam engedni az egyik irányítózsinórt, és videózzak.
[kep2 35% right] Általában reggelente és esténként tudtam repülni. Reggel a mezőny startolását filmeztem, este a táborokat, és ritkán napközben az épp arra haladó mezőnyt tudtam videózni. A felszerelés jól vizsgázott, a verseny 15 napjából 4 napon nem tudtam repülni (időjárási okokból vagy a feszített versenyprogram miatt), a többi napon 18 felszállásból közel 5 órát repültem. A legtöbbször egy-egy felszállás 10–15 perc volt. Felvettem a mezőny épp arra járó részét, majd leszálltam és gyorsan pakoltam össze, hogy amint kihűlt a motor, mi is rohanhassunk tovább.

Letenyei Viktor beszámolóját lejegyezte Kádár Andrea
Képek: Letenyei Viktor és Szabó Péter






A hír tulajdonosa: Vampair.hu
http://www.vampair.hu

A hír webcíme:
http://www.vampair.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=640