Vampair.hu - Basse Ham 2008

[kep1 40% left] Több mint 500 pilóta több mint 20 országból, 60 kiállító… és egyszerre 325 motoros ernyõ a levegõben, új világrekord… Ez Basse Ham idei mérlege.
Pedig mikor péntek reggel nekiálltunk a szinte viharos szélben standot építeni, nagyon úgy tûnt, nemhogy rekorddöntés, de még repülés sem sok várható. A tavalyelõtti hõség és szélcsend helyett idén inkább hûvös szelek jártak „a motoros ernyõzés fõvárosában” a háromnapos rendezvény kezdetén. Aztán szép lassan megjött a jó idõ, a „csak tapasztalt pilótáknak” engedélyezett repülést jelzõ narancssárga zászlót leváltotta a demokratikus zöld, és a szombat esti rekordot már a nap is bearanyozta. Vasárnapra beállt a kánikula, a hagyományos délutáni jégesõ viszont ezúttal elmaradt.

[kep5 42% right] Lassan már úgy jövünk ide, mintha hazajönnénk, állapítottuk meg, szinte minden kiállítói standon ismerõsök fogadtak kitörõ örömmel, s a nálunk megforduló tömegben percenként csaptak a vállunkra az innen-onnan, hosszabb vagy rövidebb ideje megismert pilótatársak.
A sátrak közt hamar kialakult a szokásos nyüzsgés és forgatag, s bár a látogatók számát pontosan megállapítani még a szervezõk sem lehettek képesek (a belépés ugyanis – lássatok csodát, még mindig! – ingyenes és szabad), valószínûleg nem volt túlzás a Jean-Claude Ludwigék által várt 10 000 fõ.
[kep2 40% left] Ami a levegõben zajló eseményeket illeti, nem maradhattak el a Mathieu Rouanet–Laurent Salinas páros szokásos akróbemutatói. A Moselle folyón való vízisízést most passzolták, de a napközbeni, turbulens idõben földközeli cikázásaikkal így is sikerült kellõ mértékben emelniük a nézõk adrenalinszintjét. Hát még a rekordrepülés fel- és leszállóiét, mikor beszívott fecskeként csapongtak közöttük… De õket így szeretjük. [kep10 40% right] Ahogy a vasárnap délutáni díjkiosztón fogalmazták meg, „az új pilótanemzedék” nem feltétlenül a szabálykövetésben jeleskedik, de teljesítményük elõtt le a kalappal. Mi sem bizonyítja jobban a fenegyerekeket övezõ szimpátiát, mint hogy az idén elsõ ízben kiosztott AGAP (Award Grand Air Paramoteur) VIP díját Mathieu Rouanet-nak, mint a motoros ernyõzés kiemelkedõ személyiségének ítélte a szavazás. Nincs kétségünk afelõl, hogy ha eddig nem szállt Matyi fejébe a dicsõség, ezután sem fog, annyi bajnoki cím és elismerés után is ugyanaz a szerényen vigyorgó, kedves, laza srác maradt, akinek megismertük (mellesleg Basse Hamból egyenesen Chambley-ba ment, ahol a 2008-as francia UL bajnokságon is leakasztotta a motoros ernyõs aranyérmet).
Az Alphajet vadászgépekkel berepülõ Patrouille de France kötelékéhez is szerencsénk volt, bár az a két áthúzás, mellyel megtisztelték az összegyûlt tömeget, tényleg csak villámlátogatásnak minõsíthetõ.
Mindeközben mi nem repültük betegre magunkat, de így legalább volt idõ a földön is nézelõdni, fogadni a számos érdeklõdõt, és feltérképezni az újdonságokat.
Már elõre fentük a fogunkat a beharangozott kínai–angol koprodukciós elektromos hátimotorra, a Yuneecra. Sikerült is kipróbálni, errõl olvassátok el Gyuri beszámolóját. Õ szerencsére nem járt úgy vele, mint az a pilóta, aki nemes egyszerûséggel elkaszálta a magasfeszültségû vezetéket (tán egy kis levegõben való „tankolásra” gondolt?), de sértetlenül ért földet egy épp jó helyre telepített felfújható gumisátor tetején.
[kep4 71% left] [kep11 71% left] [kep3 25% left] [kep8 25% right] Elõször tûntek fel Basse Hamban a „miniernyõk”, ami jól mutatja az ernyõméretek általánosan jellemzõ, csökkenõ tendenciáját. A fehér-narancssárga, jellegzetes mintájú Bio-Air Ski’M-et az általunk is repült Dudek Zakospeedhez hasonlóan eredetileg speedflyingra szánták, de itt az erõs szélben vidáman hasított motorral is.
Az amatõr építésû trájkok versenyében is láttunk érdekes szerkezeteket, még ha egyik-másik esetben az érdekesség valóban az egyetlen pozitív vonásuknak bizonyult is.
Új márka a hátimotorok piacán a madridi Kobra, akik többek közt pneumatikus mentõernyõjüket is bemutatták: talán végre érvényes megoldást jelenthet mentõer-nyõtémában.
A Sky Engines standján tüzetesen megvizsgálhattuk az általuk tervezett új kar-bonkeretet, ha minden jól megy, a késõbbiekben erre még visszatérünk.
[kep6 71% left] [kep9 42% right] Idén is volt lehetõség a motorok tolóerejének megmérettetésére, éltünk is vele; az eredményekrõl lásd külön írásunkat. S végül, de nem utolsósorban: a rekord!
Szombat délután négy körül sor került az eligazításra, az viszont még kétséges volt, engedi-e, s mikor az idõjárás a kezdést. Azért szép lassan mindenki kihurcolkodott a placc szélére, s egyre növekvõ izgalommal vártuk, hogy megadják a jelet az indulásra. Bemelegítésként, s hogy jó példával járjunk elöl, no meg hogy megvillantsuk a piros-fehér-zöld Synthesist, azért tettünk egy tiszteletkört tandemben a meglehetõsen dobálós idõben. 6 után végre felkerült a zöld zászló, megnyitották a rekordkísérletet. Az eligazítás szerint az elsõ sorokból a legtapasztaltabb pilóták, mögöttük pedig a többiek startoltak, tudásszint szerint csökkenõ sorrendben (a hovatartozás elbírálása mindenkinek saját lelkiismeretére volt bízva, mi szerénytelenül elõrehelyezkedtünk). Megkezdõdött a légtér telítõdése… és az ernyõk szinte hihetetlenül rövid idõ alatt befestették Basse Ham egét! Valóságos csúcsforgalomban éreztük magunkat, mondhatni, forrt a levegõ, bár a többség az utasításokat betartva nem maradt közvetlenül a reptér fölött. Így is történt egy baleset, egy trájk és egy lábról induló hátimotoros ütköztek össze a közeli mezõ fölött. A trájk ernyõje újranyílt, s viszonylag simán landolt, a másik pilóta viszont mentõernyõt dobott, amihez nem volt megfelelõ magassága: õ sajnos becsapódott. Mint utólag megtudtuk, szerencsére megúszta három elcsúszott hátcsigolyával, de az eset azért elgondolkoztató a jövõbeli rekorddöntéseket illetõen. Háromszáznál több légi jármûnek egymást kerülgetni nem egyszerû feladat… s hányan leszünk 2010-ben?
[kep7 38% left] Alig valamivel több mint két óra kellett csak ahhoz, hogy az egyezményes piros füstbomba jelezze, a rekordkísérlet véget ért. Leszállás után tudtuk meg, milyen eredménnyel. Aztán – immár csak l’art pour l’art – aki még akart, napnyugtáig repdeshetett tovább, ami itt hivatalosan 21h45-öt jelent június végén.
A vasárnap délutáni búcsúzkodáskor ismét csak köszönetet mondani és gratulálni tudtunk Jean-Claude-nak: idén is maradandót alkotott. Ha minden igaz, hamarosan vendégül láthatjuk õt Magyarországon. Az élményt biztos nem tudjuk überelni, de valamennyit talán viszonozhatunk…

Nézzétek meg filmünket Basse Hamról a www.vampair.hu-n!

Szöveg: Kádár Andrea
Képek: Koszta Péter