Mikor 1992-ben másodÃzben is megigézett a
tenger vÃzérõl való
repülés gondolata, Pandazics
Péter barátomat hÃvtam, hogy tartson velem
õshazájába, ahol azelõtt még soha nem járt.
Az
úton azon izgult, hogy tudja-e majd hazája anyanyelvét használni. Pireus hajókikötõjében
választottunk egy ideálisnak tetszõ
szigetet, majd bekompoltunk. Egy röpke óra
alatt megérkeztünk a következõ hetek csodálatos szigetére.
Szállásadónktól érdeklõdtünk, hogy itt
mindig ilyen erõs-e a szél? Nem, mondta,
csak a "bora" idején, ami 4-5 napig tart, és ma van az elsõ. Teljesen megnyugodtunk,
és az étterem felsõ
italsoraira koncentráltunk a következõkben. Strandolás,
napozás - nagyon ment nekünk. Negyedik nap reggelén, mikor a szokásos frappé
mellé valami
finomabbra tettünk volna kÃsérletet, gazdánk csak ennyit mondott:
ma eláll a szél. Nem jól értettük, gondoltam, mert a korai idõpont ellenére
már
8-10 m/s egyenletes szél tolta maga elõtt a tenger vizét, de mégis a "csak
kávé" mellett maradtunk. Délután három óra körül aztán valaki kikapcsolta a
szélcsinálót, majd ellenkezõ irányból langyos szellõcske kezdett lengedezni.
A tömeg segÃtségével rutinosan összeraktuk a papucsot, a szárny
is egy szempillantás
alatt a helyére került - persze, hisz mindenki szerette volna már látni vagy
kipróbálni az eddig a parkolóban elcsomagolva
vesztegelõ valamit. A motorozás
nem volt egyszerû, mert Pétert a vÃzbe állÃtottam, hogy tartsa a cájgot, amÃg
melegÃtem a motort, szegényt
többször is beletoltam az egyre mélyülõ vÃzbe.
Másnaptól megfordultunk, a tengerpartot még én sem tudtam eltolni.
A repülés technikája már
ismert volt. Hullámmal és széllel szembe. Ami általában
nem volt megvalósÃtható, Ãgy mindig a legideálisabb kompromisszum felé hajlottam.
GyorsÃtás, hogy a papucs megússzon a lépcsõn, innen még egy kis gáz, majd kiemelni
a vÃzbõl. Emelkedés: ami belefér. Az Apolló CXM szárny, az R 582
motor és a
hattollú Ivoprop légcsavar hamar 200-300 m magasságba emelt. Bevittem õket a
falu vagy a kemping fölé, hadd integessenek a
rokonságnak, barátoknak. Szinte
minden ember nyakában ott lógott a fényképezõ, vagy a videó, hogy egy darab
élményt vigyenek magukkal.
Leszállásnál is arra kell ügyelni, hogy a papucs a lépcsõjére érkezzen, majd
beleültetni lassan az egészet a sós habokba. A fékezés, ha teljesen
átöleli
a vÃz, nagyon intenzÃv.
Szép, izgalmas napokat zártunk, sok mosolygós ember hagyta el repcsim ülését,
nõtt az önbizalmunk és a
pénztárcánk sem panaszkodott.
A motorom kézzel indÃtása nem mindig volt egyszerû. Példa erre a következõ jelenet:
a sárkányt elõbb a parttól
pár méterre beljebb toljuk, hogy a hullámzástól a
papucsok ne érjenek le a vÃzfenékre. Péter a szerkezet elé áll, hogy mÃg én
a papucsom vékony,
vizes gerincén egyensúlyozom - egyre dühösebben -, és az
erõm folyamatos fogyasztásával cibálom a berántózsinórt, õ legyen a humán horgony.
Minden egyes görcsös rántás növeli az utas csalódását, aki attól tart, hogy
pont õ marad le élete legnagyobb eseményérõl. És én újból
nekifeszülök.
Még egy rántás, erõsebb bármelyiknél. Az erõfeszÃtéstõl remegõ lábam - a férfiak
tudják mirõl beszélek - lecsúszik a papucs
peremérõl és hanyatt csobbanok a
vÃzbe. Az egyik porlasztót magammal rántom, ez kicsusszanva a gumigyûrû szorÃtásából
a motor mellé fittyen, de a
motor másik hengere össze-vissza zakatolva elindul,
Péter, aki idõközben nyakig érõ vÃzben kuksol, a gyér teljesÃtmény ellenére
sem bÃrja
visszatartani, a sárkány a magányos utassal elúszik mellõle.
Az utas közben átéli élete elsõ "repülését", pilóta nélkül!
A szárnyvég közben
vÃzbe merül, a sárkány elkezd körözni, becserkésszük, a part
felé irányÃtjuk. A sárkányhidroplán emléke persze több, mint a rengeteg anekdota
és
kaland.
A tenger zöldje-kékje, a naplementék, a szabadság, a végtelen. TÃz éve már,
talán több is. Ma már olyan távoli, valószÃnûtlen az
egész. De egyszer talán
még szerét ejtem megélni, ha csak újbóli gyönyörûségbõl is, és neked is javaslom.
Tóth Ferenc
Pamacs