Ul-es körökben immár nyolcadik éve a BAZUL Kupa tölti be az
évadzáró verseny szerepét.
Kisebb volumenû rendezvényként indult - emlékeim szerint volt, hogy mindössze öten neveztek.
(Motivációként a közeli
kocsmában mért akciós vodkát is "belengettem" az akkor még létezõ
Pilóta hasábjain.) Mostanra nagyjából 20-25 gép jön össze egy-egy kupán, egy-és
kétüléses
súlyáthelyezéses, merev szárnyú és újabban movit kategóriában. Mindez elsõsorban a rugalmas
szervezõknek és a nyomott áraknak köszönhetõ,
különös tekintettel a költségkímélõ reptéri büfére.
- Évadzáró versenyrõl lévén szó, figye-lembe kell vennünk: a még kivehetõ szabadnapok számánál csak a financiális keretek korlátozottabbak - mondja Kiss László (Kenya) versenyigazgató. - Mindemellett - a pilóták dolgát megkönnyítendõ - számos kötöttséget is feloldunk. Nincs szükség elõzetes regisztrációra; az elsõ versenynap reggelén beesõ önkéntesek minden további nélkül indulhatnak. Így a kupa - számunkra legalábbis - improvizációk sorozatát jelenti; például sohasem tudjuk elõre, mennyi szállásra, térképre stb. lesz szükség, mekkora szervezõgárdát mozgósítsunk. Szerencsére a Borsod Megyei Repülõklub magáénak érzi a BAZUL Kupát, és jelentõs anyagiakkal járul hozzá ahhoz. Sõt, országos rendezvényrõl lévén szó, a szakág is támogatja.
A kétnapos versenyt évek óta "rászervezzük" az egri Apollo találkozóra, azaz a résztvevõk - nagyjából 20-25 géppel - egy navigációs számot megrepülve mennek át Egerbe. (Az idén a rossz idõ miatt nem volt "átfedés" a találkozó és a kupa között.) Ezzel persze az értékelés is mobillá válik, mivel az Apollo Airporton hirdetünk eredményt.
A BAZUL Kupa hagyományosan nem tartozik a legnehezebb versenyek közé. Sokan nem is a megmérettetés, sokkal inkább a tapasztalatszerzés okán neveznek. A mostani "kiadás" feladatkiírása valamelyest eltért a korábbiaktól. Igaz, ezúttal is a szokásos mennyiség - három navigációs szám és egy precíziós leszállás - fért bele a két napba. A rendezõk azonban - a Miskolcon rendezett rally nemzeti mintájára, melyen egyébként maguk is indultak - települések helyett például út-vasút-folyó keresztezõdéseket adtak meg fordulópontként, s ezek mellé fektették le a "bizonyító erõvel" bíró jeleket.
A versenyzõk az eligazításon kiosztott borítékokban - a térképek és a feladatlapok mellett - léptékvonalzót és szögmérõt is találtak. Ezek segítségével kellett megszerkeszteniük a 165 kilométeres útvonal 8 fordulópontját, amelybe 4 idõmérõ kaput is beiktattak a rendezõk. Az elsõ nap a 22 gépbõl álló "stáb" valamennyi tagja eredményesen átküzdötte magát a Zempléni-hegységen. Sárospatakon, Totya repterén a helyi erõk gulyással várták õket.
Az eredménylista szerint a "csavar" nem érte váratlanul a mezõnyt: a pilóták átlagosan 70-80 százalékot teljesítettek. Mindemellett a GPS alapú értékelésre is felkészülhettek, ami elõbb-utóbb nyilván bekövetkezik.
A mezõny nagy részét "visszaesõk" teszik ki, de évrõl évre feltûnnek új arcok is. A BAZUL Kupa elsõsorban a régió versenye - a helybeliek mellett fõleg nyíregyháziak, debreceniek képviseltetik magukat -, de például a merev szárnyúak kategóriáját megnyerõ Gróf Zoltán-Straubinger József formáció a Komárom-Esztergom megyei Tarjánból zarándokolt el a versenyre, egy Kit Fox típusú ul-lel.
- Harmadik éve versenyzünk - meséli Gróf Zoltán. - Mostanáig általában a második-harmadik helyen végeztünk; úgy látszik, a többi merev szárnyú "profibb" volt, hibázni pedig - mint ismeretes - könnyû. Igyekszünk minél több rendezvényre eljutni, s ily módon minél több repteret és embert megismerni.
A debreceni Smidróczki Zoltán töb-bek között a szegedi nemzetin is felhívta magára a figyelmet, olyannyira, hogy a válogatott tagjaként mindjárt indulhatott volna az angliai vb-n is. Újszülött kislánya azonban elsõbbséget élvezett, és Zoli - saját bevallása szerint - egyébként sem érezte magát teljesen képben: navigációs képességein még javítani akar, és a repülõjével sem "értek" össze teljes mértékben. Mint mondta, az Air Creation XP-11-es szárny, az 508-as Rotax erõforrás és a Thuróczi Endrének köszönhetõ trájk harmonikus versenygépet alkot, amelyet szokni kell.
A közelmúltban viszont Deleff Istvánnal és Szabados Zoltánnal - valamint két földi kísérõ közremûködésével - a "szomszédok" légterén át repülte körbe Magyarországot. Az így megtett 1600 kilométer mindannyiuk számára hatalmas élményt jelentett. A magyar sárkányosokat mindenhol szívesen látták, az egy szem Ukrajnát leszámítva, ahová nem, azaz csak 3000 méter fölött kaptak belépési engedélyt, így kénytelenek voltak törölni az útvonalból.
A BAZUL Kupán ismét Zoli vitte el a pálmát az együléses hajlékony szárnyúak kategóriájában.
- Kellemes, mondhatni baráti repülésben volt részünk, amit a kezdõknek is nyugodt szívvel tudok ajánlani - mondja. - Kiegyenlített mezõny indult az idei kupán, például az elsõ négy helyezett között viszonylag kis pontkülönbség döntötte el a végleges sorrendet. Mivel tavaly is részt vettem a BAZUL-on, volt némi helyismeretem, bár - mint alföldi pilótának - még mindig szokatlan számomra a terep.
A Soóváry Tivadar-Fehérvári Tamás duó Falke típusú movittal indult a kupán. Riválisuk csak az elsõ versenynapon akadt, Bajusz Huba és navigátora személyében. Tivadar egyébként siklóernyõvel és vitorlával is repül. Utóbbinál, mint mondta, soha "nem volt ki" a csapat, az ebbõl adódó bonyodalmakat megelõzendõ nyergelt át a felszállómotorral megtámogatott Falkéra, amit a legjobb túragépnek tart.
- Tény, hogy valamivel "lustább" a kupán részt vevõ gépeknél - magyarázza a pilóta - Ráadásul felsõszárnyas, plexiajtós Foxokból nyilván a kilátás is jobb. Ezért némiképp eltérõ technikával repültünk: több jelet hátratekintve, s mivel pontosan a kurzuson voltunk, "eselve" találtunk meg. Valamennyi feladatot idõre teljesítettük, elsõsorban Fehérvári Tamásnak köszönhetõen: vele akár iránytû nélkül is el mernék indulni.
Bár az állami tulajdonban lévõ repülõteret a jogszabály értelmében 15 évig használhatja a klub, elõbb-utóbb bekövetkezik a placc tulajdonba adása. S mivel Miskolc legértékesebb területérõl van szó, sorra jelentkeznek az önkéntesek, akik nagyon is el tudnák képzelni a reptér nem sportcélú hasznosítását. A miskolciak csak remélni merik, hogy jól jönnek ki a tárgyalássorozatból, és nem szorulnak ki a jelenleg használt területrõl a reptér túloldalára, ami legalábbis behatárolná lehetõségeiket.