Nehezen indult, de jó döntéssel, ugyanis a csütörtöki napot elõzõleg lefújták a szeles idõjárás miatt. Aznap este 17-tõl lehetett regisztrálni a helyszínen.
Jómagam heti elfoglaltságaim miatt igen késõn érkeztem meg, de köszönet a gondnoknak gond nélkül bejutottam a repülõtérre.
A szállást már elõzõleg lebeszéltem, a reptéri épületek sokat tudnának mesélni falai között volt a pihenõ. Persze már legtöbben aludtak, de egy kitartó ppg-s még éjfél után is próbálta motorját életre kelteni. Közelebb értem és láttam Ambrót nyakig a Miniplane motorjába belebújva.
Közelebb értem és láttam Ambrót nyakig a Miniplane motorjába belebújva. Így maradtam vele a virrasztóval és mivel rég találkoztunk még órákig beszélgettünk.
Máris reggel, majd gyors elkészülés után eligazítás a ppg starthelyen. Bizalmat kaptam, így a versenybíróság csapatában is aktívan részt vehettem – köszönet a szervezõknek. 11-en neveztünk, ami nem sok, de válogatóhoz elég.
Navigációs számmal kezdtünk – az útvonal kb 50km, a feladat 5 település tetszõleges sorrendbeli érintésével a lehetõ leggyorsabban megrepülni. A feladathoz csak térképet és iránytût használhattunk.
Jó taktikának tûnt és persze élvezetes is volt erõs motorral, gyors ernyõvel padlón száguldani. Moster + Reaction 23 volt a párosítás. Akkor állítottam be a motorhoz a gyorsítót, de nem tudtam teljesen kitaposni, így maradt lábujjhegyen a küzdelem. Volt aki erõs szélre panaszkodva visszafordult, de többségében megrepülték a feladatot. Érdemes volt idõben indulni, mivel közben szépen termikesedett. Meglepetések: többszöri csukás közel padlón, bár legtöbbször le sem kellett lépni a speedrõl, csak kontrolálni a fékekkel és gyújtani tovább.
Moster – speed beállítás miatt mínusz 2-3km/ó, ami 50km-es távnál sok. Mosteren rosszul állítottam a diagonált, így sokat kompenzáltam fékkel. Moster közel 1 óra alatt 7! liter üzemanyaggal elbánt.
Valószínû, a nem megfelelõ beállítás is szerepet játszott. Egyébként még ha nem FAI versenyszám volt, nekem tetszett.
A versenyszám után már igazán termikes idõ volt, így viszonylag kevesen repültünk. Szabó Peti lazán a felhõket nyaldosta, miközben sokan akár a hobbipilóták is várták a délutáni versenyszámot és nyugodt repülési idõt. Hamar összebarátkoztam a román többszörös bajnokkal Florinnal, akivel egészen a következõ versenyszámig, az ekonomi feladatig felváltva teszteltük a 20nm-es világot. Jött a Snake, Hadron, Nucleon.
Már kissé bántam, hogy a navigációs feladatban nem használtam 20 nm-t, mivel érzésben ugyanannyi motor elég neki, mint a 25-ös Nucleonnak. Micsoda fejlõdés! A Snake-el repülve simán kapcsoltam le a motort és vario nélkül 30-40 percet tekertem. Termikben is és talajközeli manõvereken is szenzációs. Aztán megkaptam Florintól a 20nm Hadronját, amit még precízebben lehetett vezetni. Pontosan és azonnal azt teszi amit elvárok tõle.
Gyors ebéd után – mert persze azt az idõt is inkább repülésre szántuk –újra breefing: 3 liter üzemanyag, 16-tól felszállás, maximális távolság, de elvárás a visszaérkezés, egyébként nulla pont. Precíziós felszállást is figyeltünk, de külön nem volt pontozva. Ék felé kissé zivataros, a versenyszám elõtt még néhány csepp esõ is volt helyben, de jött a taktikai kérdés: termikelés vagy egyenes vonalon repülés és vissza. A termikelés pártán voltam, bár nem volt ideális döntés, mivel oldalszembe szélben indultam, így mindig sodort visszafelé és már nem voltak akkorák az emelések h kompenzálja azt. Erõs termik és gyenge szél esetén ideálisnak tûnik, de most az egyenes repülés volt a nyerõ. Többen nem értek vissza, persze izgalmas volt figyelni folyamatosan az üzemanyag mennyiségét és fordulás után bízni benne h visszaérek. Igen takarékosan haladtam, repültem 1h 23min-t 3l üzemanyaggal, ami a solotol jó teljesítmény.
Majd jött az igazi ppg kánaán, bealmult és mindenki repült amivel csak tudott. Itt aztán volt látnivaló, a sok jó pilóta mellett a szárnypróbálgató, de teljesen még nem képben lévõ rengeteg start és leszálláshibákkal repülõk a versenyrepülést akaratlanul is háttérbe szorították, miközben mosolyt csaltak az arcunkra. Persze ez így volt jó és teljes repülõ találkozó és „verseny”.
Másnap reggel ügyességi feladat volt, mely külön versenyként szerepelt. Igazi flakonrugdosás és külön célbaszállás. 10 1,5l-es félig megtöltött pet palackot próbáltunk elrúgni a lehetõ legrövidebb idõ alatt. Nem egyszerû feladat, folyamatosan alacsonyan haladni, legkisebb íven fordulni emelkedés, süllyedés nélkül és persze h ne törjük össze magunkat és a motorunkat sem.
Látványos és tanulságos feladat, sokan végig nézték és szurkoltak a számukra legkedvesebb versenyzõknek. 2 próba volt mindenkinek és a jobb eredmény számított. Nagyképûség nélkül mondhatom, hogy ebben durván megvertem a csapatot 1.27perces idõmmel. Ez sok gyakorlást igényel!, bár szinte soha nem gyakoroltam. A második rész célraszállás volt álló motorral 100méterrõl. Hárman a körbe érkeztünk, ami már csak hab volt a tortán az ügyességi versenyben. Persze itt is nagy különbségek voltak, szóval lehet bátran fejlõdni.
16kor eredményhirdetés, ahol kettõ kupát is sikerült bezsebelnem, bár nem vettem igazán komolyan a versenyt. Majd jött a közös repülés, melyet Szabó Peti és a többi szervezõ rendkívül frappánsan és biztonságosan levezényelte. Ha nem is született rekord, de közel voltunk hozzá.
Végeredményben az általunk tervezett találkozó elérte célját, igazán sok közös repülésnek, szakértésnek és sok érdeklõdõnek adott otthont. Mindenki aki versenyzésben gondolkodik és részt vett, azoknak kihívás volt, hogy valóban kiírt feladatokat kellett teljesíteni. Ez jó lehetõség volt a pilótáknak saját maguk és a többiekhez képesti tudásuk felmérésére, illetve hogy valóban akarja e a versenyrepülést vagy nem.
Persze mi tapasztaltabbak mindig figyeltük a feltörekvõ csapatot és a jövõben szívesen segítjük õket a sikeresebb és eredményesebb repülésben. A világbajnokság több mint kihívás! Sok – sok energia, idõ, kitartás, gyakorlás kell az eredményekhez és persze a szerencsén is múlik. A világbajnokságon való részvétel több mint repülgetés, megtiszteltetés képviselni az országot a legjobbak között. Világbajnokságot szervezni pedig több mint megtiszteltetés, igazi kihívás! A szervezõk és még néhányan azon leszünk, hogy a legjobbak képviseljék országunkat és úgy érzem ez a ppg találkozó tökéletes elsõ lépése volt ennek.
Köszönet a szervezõknek, a versenyzõknek, a résztvevõknek, a támogatóknak és persze a helyet biztosító Dunaújvárosi Repülõtérnek a nagyszerû esemény létrejöttéért.
Találkozunk 2014-ben is !
Szöveg: Farkas Tibor
Képek: Szabó Péter
