Elhanyagoltuk a merevszárnyúakat mostanában. Enyhítõ körülmény, hogy a válság kezdete óta nem az általam komált irányba fejlõdik ez a mûfaj.
Az ultrakönnyû repülés (szerintem sem) a polgári repülés majmolása kellene, hogy legyen, hanem pont azokra az értékekre kellene építkeznie, amelyek nem férnek bele a certifikált repülés kereteibe. A gazdasági és pénzügyi és egyéb mindenféle krízis sajnos sok ilyen szép elvet és elvárást felszámolt. A gyártók szorongatott helyzetükben a pénzesebb „General Aviation”-os ügyfélkört próbálták meghódítani, értelemszerûen a potenciális vevõk szája íze szerinti gépekkel. Szofisztikáltságban, teljesítményben és igényrendszerben ezek aztán hamar lekörözték a Cessnákat, Pipereket és egyéb Zlineket. Nem volt nehéz, tekintve, hogy a „nagyapó repülõgépei” a certifikáció gúzsába kötve gyakorlatilag nem fejlõdtek a második világháború óta.
Elég volt egy modern(ebb) motor áttétellel, kompozit anyagok, és pár elszánt újítás aerodinamikai oldalon, a látszat már meg is volt. Kellett még valami az üzletképességhez: Hazugság. Csúsztatás a tömegadatok és a sebességek vonatkozásában, porhintés a repülési tulajdonságok, parasztvakítás a funkcionalitás vonatkozásában. A Pipistrel ilyen téren a nagyon ritka kivételek egyike. Az õ gépeik õszinték. Igaz, emiatt eleinte a motoros repülés egy szûk szegmensére koncentráltak, a vitorlázásra. Ahhoz ugyanis szárny kell. Az öregek nem véletlenül mondogatták vala: a repülésben a motor a hazugság. A nagy oldalviszonyú, ideális profilú szárnyak és a letisztult aerodinamikájú géptestek tapasztalatával aztán természetesen léptek tovább a Sinustól a Virusig és onnan még tovább a Virus SW (Short Wing)-vel a közönséges, a polivalens repülés felé. Ennek az útnak a legújabb állomása az Alpha Trainer.
Robby Bayerl, a Vol Moteur magazin tesztpilótája Oshkosh-ban próbálta ki, az általa tapasztaltakat foglalnám össze az alábbiakban.
Amint neve is jelzi, az Alpha Trainer elsõsorban oktatógép, remélhetõleg egy újfajta ultrakönnyû pilótanemzedék kinevelése a célja. Ennek megfelelõen egyszerû. Azt állítani, hogy olcsó, politikushoz méltó képmutatás volna, de az egyértelmû, hogy a Pipistrelnél mindent megtettek annak érdekében, hogy ára kifizethetõ, üzemeltetése ésszerû legyen. A nagy dobás az, hogy mindezt az esztétikum, a stílus által sikerült megvalósítani. Nem véletlen tehát, hogy az Alpha Trainer a világ egyik legszebb repcsijét, a Virust idézi. Valójában annak egyszerûbb, praktikusabb változata.
A 10,5 m-es fesztávú, 9,29 m2-es szárnyról például eltûntek a kezdõ pilóták számára kihívást jelentõ féklapok, a megszokottnál robusztusabb futószárakra méretes burkolatlan kerekek kerültek, könnyûszerrel cserélhetõek, az orrfutó futószára a jobb elõrefele látás érdekében megrövidült, az egyetlen központi üzemanyagtartály becsapódásbiztossá vált, a 162 cm-es fix kéttollú légcsavar pedig egyértelmûen a költségcsökkentés érdekében lett fa. A mûszerek egytõl egyig digitálisak, ez a megoldás tömegadatok, a precíz olvashatóság és az ár kordában tartásának a szempontjából egyaránt érvényes. A fék és a gázkar középre került, így mindkét ülésbõl használható. Az ívelõlapok (flaperonok) mechanikusan állíthatóak -5°, 0°, 15° és 25°-ra, ez a kiképzés során hasznos, a szokványos szervomotorok ugyanis kiiktatnak minden érzést. Az ülések nem állíthatóak, az oldalkormánypedálok 9 rendelkezésre álló pozíciója viszont minden létezõ pilóta testmagasságra kényelmes testtartást biztosíthat. A beépített motor a 80 lovas 912-es Rotax, ennek a gépnek semmi szüksége nagyobb teljesítményre. Száraz tömege mindössze 275 kg, a tökéletesen letisztult formáknak köszönhetõen maximális törvényes felszálló tömeg esetén is elég neki ez a teljesítmény ahhoz, hogy 6 másodperc alatt levegõbe emelkedjen, max. stabilizált 6 m/sec függõleges sebességgel emelkedjen, 65%-os teljesítményen 180 km/h-s, 75%-on 212 km/h-s utazó sebességgel repüljön vízszintesen. A rendelkezésre álló 57 l üzemanyag 200 km/h utazósebességen 720 km (+30 perc navigációs tartalék) autonómiát biztosít. Folyamatos iskolakörözés esetén is alig 8 l/h üzemanyag fogyasztással lehet számolni. Viselkedését tudatosan úgy alakították ki, hogy biztonságos és demonstratív legyen. Menetirányú stabilitása példamutató, ugyanakkor játékos is. Átesési tulajdonságai legmesszebbmenõen alkalmassá teszik arra, hogy a repülés kritikus fázisait bátran gyakorolják vele.
Hogy a repülés érzése pontosan milyen is az Alpha Trainerrel, arról nehéz lenne hihetõen írni annak,
aki még nem repült vele. Mi itt Magyarországon abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Ajdovscina, ahol a Pipistreleket gyártják, itt van a szomszédban. Ivóék vendégszeretõk, a két János, Szilágyi és Vígh, a Pipistrel magyar képviselõi biztosan mindent megtesznek annak érdekében, hogy minden az UL repülés jövõjét szívén viselõ madárember kipróbálhassa.
Ez a gép ugyanis az igazi UL repülés jövõjének az esélyét hordozza.
Egy biztos: ha én merevszárnyú repcsit keresnék átlagos hétköznapi használatra és pilótaképzéshez, nem is érdekelne más. Szívemen hordom az ultrakönnyû repülés ügyét, de be kell vallanom, attól elvonatkoztatva is ebben a gépben látok ma a legtöbb fantáziát.
Szöveg: Robby Bayerl (Vol Moteur)
beszámolója alapján írta Szabó György
Képek: Pipistrel archív
