Marugan 2012

Jerome Prompsy még ki sem heverte jóformán a Párizs – Odessza oda vissza fáradalmait, máris újabb kalandokba vetette magát. Bár girós tapasztalata saját belátása szerint is csak „szerénynek” nevezhető, nem sokat kérette magát, benevezett a Marugan-ban megrendezett ultrakönnyű repcsis világbajnokságra.

De nem ám akárhogy: úgy döntött, hogy nem puhány módra, közúton járja meg Spanyolországot.
Élményeiről az alábbiakat mesélte:
Szombaton, Augusztus 4.-én indultam Meaux-ból, vasárnap Montpezat-ban, a helyi UL bázison dekkoltam jobb időjárásra várva. A VB-re igyekvő merevszárnyú angol csapat tagjai vakmerőbbek voltak nálam, nekivágtak a Pireneusoknak a csapnivaló idő ellenére, végül 15 ezer lábon, zivatarcellák között szlalomozva, kényszerleszállóhely esélye nélkül verekedték át magukat a hegylánc déli oldalára. Hétfőn ígéretes, bár bizonytalan volt az idő, amint a Garonne folyó ködje felszállt, indultam is, 600 km várt rám. Aires sur l’Adour-ban tankolás, aztán csak kerülgettem a cumulusokat, ezt sosem lehet megunni. Nyugatra, St. Jean Pied de Port felé vágtam neki a hegynek, majd San Torcuato-ban (Burgos előtt) tartottam pihenőt. Burgos-ig izgalmas hegyvidék, utána kisimult a táj, végtelen fennsík, Don Quihotte-e sárgára égett pampája alattam. Marugan reptere a semmi közepén. Por és hőség. A francia csapat már a helyszínen. Stéphane Kübler és párja, Patricia kocsival jöttek (az MT OSport meg utánfutón). Úgy döntöttünk, hogy megengedjük magunknak a közeli kemping luxusát. Három és fél nap edzés után kezdtem érezni, mennyire amatőr vagyok. De máris rengeteget tanultam: A 220 helyett 280-as rotorfordulatszámra történő felpörgetés, a tolólégcsavar állásszögének hőmérséklet és a légköri nyomás szerinti beállítása felszállásaimat megtáltosította. A hangulat laza és családias volt, a versenybírák viszont komolyan vették a feladatot és egyben magukat.

A hivatalos mérések során kiderült, hogy gépem, navigátorom és jómagam tömegadataival 44 liter üzemanyaggal gazdálkodhatunk, egy cseppel se többel. Serge 38, Eric 50, Stéphane 70 literrel indulhattak. Gyakoroltuk a navigációt és a célraszállást, ez utóbbi nekem nem ment valami fényesen. Délutánonként őrült meleg volt. Egy mini tornádó is tiszteletét tette, a károk szerencsére nem voltak vészesek. Tizenegyedikén este volt a megnyitó, 12 nemzet képviseltette magát, nagybeszédek, köszöntők, rezesbanda, ejtőernyősök, díszkötelék, koccintás, egy-kettőre tíz óra lett, akkor következett csak a briefing, a másnap reggel 7-es kezdéssel kapcsolatban.
Attól kezdve felgyorsultak az események. 2-3 versenyszám naponta, héttől este kilencig non-stop. Nekünk 8 versenyszámunk volt. Egyesekben kimondottan ügyesnek bizonyultam, hízott is a májam, az economy számokban egy picit átlag alattinak éreztem magam, a gépem se zsír új, reszkírozni sem szeretek, így csodákra nem számíthattam, célraszállásban pedig rengeteget bénáztam, az egóm csorbult is rendesen.
De tanultam és fejlődtem. Végül is, mi más célja van a versenyzésnek?
Hál’istennek, Patricia, a navigátorom nagyon penge és rutinos versenyző, sokat segített. A 3. és az 5. hely között mozogtunk nap, mint nap. A nagymenők, az egy más világ, de nekik elég volt egyetlen hiba a drámához. Van reklamáció bőven, várakozás, időhúzás úgyszintén. Három versenyszámot rossz idő miatt töröltek. A Francia csapatban igen jó volt a hangulat. Az összesített csapatversenyt meg is nyertük annak rendje s módja szerint. A versenyzők nagyrészt profik, Eric Changeur például, aki az aranyat nyerte, a Magni Gyro francia importőre, a giró szó szerint a kenyere. Ilyen mezőnyben nem szégyen az ötödik hely, ami nekünk jutott.
Péntek este a verseny véget ért. Debriefing, sör, pezsgő, emelkedett hangulat. Hazafele már kötelékben jöttünk a bajnok gépét hazarepülő Serge Maurice-al, a navigátorral. Biarritz környékét és a Pireneusok nyugati részét az erős szél miatt kerültük, Zaragozába eszméletlen hőségben érkeztünk, izzott a beton alattunk. Bagneres de Luchon-nál repültünk át a hegyláncon, 16 órakor még 4000 m-en is meleg volt és állt a levegő, a kánikulában még az ég is sziesztázott. Montpezatban megaludtunk gyorsan, másnap délután már Otthon, Meaux-ban meséltem Deborah-nak, hogy milyen ügyes voltam.