Htimotor Htimotor Motoros srkny Kezdlap Merevszrny UL Forgszrny UL Mrepls Videk Galria

Version francaise Versiunea n romneste
 
Hátimotor

A Meteórák meghódítása


Az égbenyúló sziklaoszlopokra épült görög kolostorok szinte kínálják magukat, hogy a levegõbõl is megcsodáljuk õket. A korábbi sûrû légiforgalom azonban zavarta a szerzeteseket, akiknek mára sikerült is elérniük a repülések letiltását.

A szentéletû embereknek persze igazuk van abban, hogy a világtól való elvonulást nem segíti az ablakaik elõtt duruzsoló gépek zaja vagy éppen a tetõkertjeik végében lejtõzõ siklóernyõsök látványa. A szép bevételt hozó turisták hadait azért elviselik valahogy, nem beszélve a délelõtti áhítatot rendszeresen szétziláló vadászgépekrõl. Az ott töltött két nap alatt tucatszor is felbukkannak a szomszédos hegylánc csúcsai között kergetõzõ görög F-16-osok (ez nem katonai légtér, vajon VFR-ben repülnek?), dübörgésük fülsiketítõen visszhangzik a Meteórák csupasz sziklafalai között.
- Mit árthatok én itt a kis 80 köbcentis hátimotorommal? – kérdezem érkezéskor Lefteri barátomat, a helyi siklóernyõs csapat tagját. - Nézd, a tiltást nem kell nagyon komolyan venni, de azért ne nagyon húzgáld az oroszlán bajszát – magyarázza az egyik (kolostormentes) sziklatorony domború tetején állva. A korlátok már elmaradtak mögöttünk, körben szédítõ, 300 méteres mélység, az ember legszívesebben hason kúszna vissza a biztonságot jelentõ szerpentinig, mint Mr. Bean az uszodai ugrótorony tetején.
A görög gyalogernyõsök viszont innen startolnak, bár épp csak annyi hely van, hogy egy szárnyat kiterítsenek és pár lépéssel a semmibe vessék magukat. – Ritkán jövünk, és igyekszünk kerülni a bajt, így a szerzetesek sem nagyon kötözködnek – meséli Lefteri – Persze majd te se sokat zümmögjél a kolostorok környékén, tartsd a távolságot, és akkor egy-két áthúzás talán még az ingerküszöbükön innen marad majd.
Másnap este ennek tudatában készülõdöm a starthoz a völgyben épülõ autópálya zúzottköves csíkjáról. Az erõs szél pont a kolostorok felõl fúj, tengerszint feletti 250 méteres magasságból indulva majd’ 900-ig kell emelkednem, hogy kisimuljon a levegõ. Ez 300 méterrel a sziklacsúcsok fölött van, itt már csak „lábujjhegyen” nullázgatva lopakodom körbe a szürke homokkõ-tömbök karéja fölött. A 3D látvány leírhatatlan, mintha egy idegen bolygós sci-fi díszletei fölött járna az ember. Nagyon csábít a helyzet egy kis szlalomozásra, azok a fránya szerzetesek ilyen késõn már biztosan a borospincében elmélkednek a szárnyaló lélekrõl, de aztán gyõz a józan ész: a turbulencia biztosan megölne a sziklatornyok között.
Így inkább teszek még egy tiszteletkört – ernyõvel is pár perc alatt körberepülhetõ az egész Meteóra-tömb -, közben odalent még az utolsó napsugarakban fürdenek a kolostorok, de alattuk már árnyékba borulnak a sziklák. Még pár fotó és rövid videózás, aztán a Lefterivel megbeszélt taktika szerint kelet felé veszem az irányt, hogy kicsit odébb földközelben 180 fokot fordulva, egy kiszáradt folyómeder kanyarulatait követve visszasunnyogjak a felszállóhelyig. Szerencsére nem várnak rám vérben-forgó szemû szerzetesek, és én elégedetten csomagolhatok: megrepültem a Meteórákat!

Szöveg és képek: Sárközi Szabolcs

A repülésrõl készült videó:



 
Belps
   

Kapcsold linkek
   

Hr rtkelse
   

Parancsok
   

Kapcsold rovatok

Hátimotor

Tartalomkezelõ rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.06 msodperc