 |
A Magni család a
700.-ik autogiróval |
Félnapi munka és három iskolakör a vibrex-el elég volt, hogy az Orion a legfrissebb update-eknek megfeleljen, de ami ennél sokkal látványosabb: a bot elõre-hátrarázása teljesen megszûnt. Ettõl, vagy a levegõszûrõ motortéren kívülre helyezésétõl (vagy a kettõ kombinációjából adódóan) teljesen megtáltosodott az M24.
 |
| A rekord logója |
 |
Lucca látogatásakor pont Budaörsön volt az Mi 26 is,
odaálltunk mellé, az arányok érzékeltetése végett. |
 |
| Claudio Italiano a rekordrepülés után |
Az eddigi 120-140 közötti utazósebesség azóta lazán 150 lett és süllyedés közben bizony figyelnem kell, hogy ne szaladjak túl a 180 km/h sebességen, ami a visszafele haladó rotorlapáton átesést okozhat. Eddig ezt csak a Caliduson tapasztaltam, pedig az tandem mivoltából adódóan fele akkora mellbõséggel gazdálkodhat. Ez a kellemes és hasznos látogatás nem hozott lázba olyan mértékben, hogy cikket írjak róla. A rotor fokozódó vibrációt kiváltó spontán elállítódása és a jelenség kiküszöbölése érdekelné a szakértõket, gondoltam, de úgy ítéltem meg, hogy a hazai giró-pilóták jellemzõen alumínium rotorral és más rendszerû rotor-aggyal repülnek, olyannal, amilyenre a Halley kft-nél is szavaztak egyébiránt, tehát öncélú tudománnyal nem akartam fárasztani a nagyérdemût. Aztán jött három hír, gondoltam így már megér, ha nem is egy misét, de egy oldalt az újságban, hogy mi is a pálya Magniéknál. Hát, amit nem illik elhallgatni, az, hogy a napokban átadták a hétszázadik általuk gyártott ultrakönnyû forgószárnyast.
 |
| Útközben |
Ezt a hírt talán nem is kommentálnám. Azt tenném csak hozzá, hogy bár nem egy girójuk összetört, halálos áldozattal járó eseményrõl, kettõrõl lehet tudni. Az egyiket egyértelmû pilótahiba okozta, a másik pedig úgy történt, hogy a pilóta szándékosan kiugrott M24-esébõl, még búcsúlevelet is hagyott. Vállalkozó volt válság idején, isten bocsássa meg neki.
 |
| A befecskendezõs Rotax M16-on. |
A másik hír, Claudio Italiano giro pilóta nevéhez kötõdik, aki június 23.-án 05:30-kor felszállt a Messina tartománybeli Caronia repterérõl teljesen széria M16-osával, aminek az utas ülésén egy 235 l-es áramvonalas póttartály csurig volt 95-ös benzinnel, és 18:42-kor a Vercelli tartományban található Varallo Sesia placcán szállt le. A kettõ között megtett 1552 km-t, leszállás nélkül. A korábbi, amerikai Guiness rekord „csak” 1417 km volt. Az út alatt volt szembe és hátszél is, a stabilan tartott 120 km/h-s utazósebesség a GPS-en 90 és 170 közötti skálán mozgott. Földet éréskor volt még volt 30 liter üzemanyag a tartályban, másfél óra rep-potenciál, amivel 1700 km fölé vihette volna a rekordot.
A turbós Rotax közismerten jó étvágya és a repülés kezdeti szakaszában egyértelmû túlsúly ellenére, átlagfogyasztása 20 l/h alatt maradt, másképpen megfogalmazva: 17 l körül fogyasztott száz km-enként, ami azért valljuk be, nem kevés. Pont ezért tesztelik Magniék a 912 befecskendezõs változatát egy M16-oson. Tesztpilótájuk állítása szerint 5000-es motorfordulat alatt stabilan 40%-al alacsonyabb fogyasztás tapasztalható, maximális motorfordulatszám tartományban ez már csak 20% körüli.
Ez bizony kecsegtetõ, különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy sokkal simábban, rázkódás mentesebben jár a 912 iS, mint a hagyományos, porlasztós változat, és akkor a környezet védelmérõl még nem is beszéltünk.
Szöveg: Szabó György
Képek: Szabó György
és Magni archív
