Párizs-Odessza

Jérome Elzász felett

Jerome Prompsy a Párizs elővárosának számító Meaux-ban lakik. Korábban sárkánnyal, két éve giróval repül, szeret nagyokat túrázni.

Tavalyelőtt Dubrovniknál fogta meg őt és társait az Adria, arról a balkáni portyáról írtunk is az Aeromagazinban. Idén, május 17.-én Jean Marc cimborájával egy Magni M16 autogiróval és egy Topless szárnnyal szerelt Air Creation Tanarg motoros sárkánnyal váltak útnak, mindenféle földi asszisztencia nélkül, úticéljuk: Odessza.
Írt időben, hogy az időjárás függvényében egy-két napot Budaörsön töltenének, végül menet északabbra, Lengyelország felé kerültek, visszafele pedig csak Őcsényben szálltak le Bécsújhely előtt. Így aztán csak telefonon és emailben tudtunk osztozni élményeikben. Az első napon Chambley-ben majd Saverne-ben, már a vogézek keleti oldalán szálltak le tankolni, végül a Münchentől északnyugatra levő, DonauWorth repteréig jutottak. Ismerősük, Hervé várta őket, aki francia létére német cég vezetője, ő segített nekik eligazodni a komplex német légterekben.
Másnap kikísérte őket a cseh határra, onnan ők egyleft 33% front kifutószelén szörföztek Klatovy repterére, ahol a szintén franciahonból ismert Jan már várta őket. Jan a helyi „Pink” klub ejtőernyőseinek ad liftet egy eredeti festésű Sky Vannel. Másnap ki is próbálták, hogy milyen is az, amikor meredeken felcsűr 4000 m-re, dobás után 180 csomós sebességgel függőlegesen jön lefele, majd a frissen kidobott eje-kkel egy időben ér földet. Utána folytatták útjukat a romantikusan zöldellő Bohémia majd a dimbes-dombos, de egyre szegényesebb architektúrájú Szilézia felett. Zabreh reptere volt a cél. Csehország északkeleti csücske fakó, koszos és proli benyomást keltett bennük, mintha az egész országrész valamikor az ötvenes években lefagyott volna. Mekkora volt a meglepetésük, amikor Zabreh repterén élénk ultrakönnyű repülőtevékenység fogadta őket, számukra érthetetlen okoknál fogva, főleg lengyel pilóták tucatjai élvezték a cseh légügy relatív lazaságát, a náluk nem létező ultrakönnyedséget. Még „amatőr építés” kategóriában lajstromozott Calidust, sőt Kompress helikoptert is láttak.
Az estét végül egy lengyel család vendégeként töltötték, hősökként. Másnap átrepültek Lengyelországba. A kegyes időjárási feltételeknek köszönhetően a számítottnál jobban haladtak, így Krakkóban két napot turizmussal csaptak agyon, az ukrán repülési engedélyük 24.-étől volt érvényes.
Az időjárás miatt végül 25.én repültek tovább Lublinba, ahol a reptéren éppen oda kiránduló iskolásoknak mutathatták be a repcsiket, Rzeszow-ban pedig egy hatalmas egyetemista karnevál sodorta őket magával. Meglepte őket a helybeliek kedvessége és nyíltsága, de még inkább az, amikor azzal szembesültek, hogy a kelet lengyelek boldogan, derűsen és lélekben talán gazdagabban élnek, mint ők maguk Franciaországban, negyedannyi pénzből.

Az ukrán repülési engedélyeket Gennadij, az ukrán AOPA elnöke intézte. Vele Dmitry, Jerome párizsi informatikus kollégája hozta létre a kapcsolatot és a fordításokat is ő intézte. Gennadijal, aki Cessna pilóta, műrepülő és hátimotoros, LVIV-ben kötöttek ismeretséget, egész idő alatt ő irányította lépteiket és intézkedett mindenben, nélkülük valószínűleg nem jöhetett volna létre a kaland. Ha valaki Ukrajnában akar repülni, őket keresse.
Ukrajnában LVIV nemzetközi repterén szálltak le, kiadós vám és határőr vizsgálat után átrepültek a szerényebb és barátságosabb Struske füves (vagy inkább mocsarasabb) repterére. A melegfronti időjárás kezdett kényelmetlenné válni. Olyannyira, hogy Odesszába érve három napig megint városnézésre kényszerültek, a Krím félsziget körülrepüléséről le kellett mondaniuk. Odessza egyébként a 19. századbeli Marseille benyomását keltette bennük, azzal a fenntartással, hogy egy kiadós takarítás azért bőven ráférne. Vendéglátóik idegenvezetőt is szereztek, a városnézés így még izgalmasabb lett. A reptéren is hamar szövődtek barátságok az ott hivatalosan bejegyzett tucatnyi motoros sárkányos pilótával (ennél sokkal többen repülnek mindenféle papír nélkül), egyiküknek köszönhetően Jak 18T-ből fedezhették fel a környéket. Leginkább a helybeliek nyíltsága, érzéseiknek és gondolataiknak a mélysége lepte meg őket. Ezek az emberi értékek már jórészt kipusztultak a nyugati „civilizációban”. Visszafele május 31.-én nyílt lehetőség a labilis időjárás viszonyai között. Constantin barátjuk előző napja nagyrészt ráment, hogy kiharcolja az illetékes hatóságoknál az engedélyeket a román határátkeléshez. Az indulás nem ment simán, egy zivi miatt nem tudtak a megadott időablakban elstartolni, új tervet kellett leadni, a potom 240 Euros illetéket csak bankgarancia formájában fogadta el a hatóság, bár a kp ott lapult a zsebükben, öt órán keresztül kellett a visszaigazolásra várniuk, amíg végre megkapták az engedélyt a felszállásra. Végül 17:00-kor sikerül elkezdeni az útvonalat, ami a Duna delta felett Tulcea repterére vitte őket.