Htimotor Htimotor Motoros srkny Kezdlap Merevszrny UL Forgszrny UL Mrepls Videk Galria

Magyar vltozat Version francaise
 
Forgószárnyas UL

Röpködés a világ körül - másképpen


Arról már írtunk eleget, hogy rendkívüli képességekkel megáldott és szemérmetlenül szerencsés szakik ultrakönnyû repcsivel körberepülték a földgolyót. Ezek a teljesítmények legkevesebb adrenalin és izzadtságszagúak szoktak lenni, a könnyedség és a derû elmarad.

Most egy olyan párosról írok, amelyiket sem a stressz, sem a görcs nem kísérte az öt kontinensen. Igaz, nem is akartak bizonyítani senkinek semmit, nem is a határaikat feszegették, inkább csak röpködtek, úgy lazán, privát gyönyörûségbõl, úri huncutságból.
Jól csinálták, és nem csak reptechnikailag, hanem manapság (de lehet, hogy örökkön örökké) érvényes gazdasági elvek és elképzelések mentén. Nagyon úgy tûnik, hogy még pénzt is keresnek vele, nem is keveset. Amint látni fogják, önök is beszállhatnak a buliba, részesei lehetnek a kalandnak: megvásárolhatják a szurrogátumát.
Melanie az NDK-ban nõtt fel, nem csoda, hogy határok nélküli utazásról álmodozott. Andreas az NSZK-ban volt kissrác, éber álmai a "Robbi, Tobbi und das Fliewatüüt” címû gyerek TV sorozat hároméltû járgánya és a „Csak kétszer élsz” ("You Only Live Twice") címû James Bond filmben látható „Little Nellie nevû autogiró körül forogtak. Már házaspárként repültek elõször autogiróval, 2006-ban. Két évre rá mindketten rendelkeztek giró pilóta jogosítással, 2009-ben már el is kezdõdött a nagy kaland, melynek során repültek Európában, Afrikában, Ausztráliában, Új-Zélandon, az Egyesült Államokban és Dél-Afrikában. Néhány szám: 2 év készülõdés, 3 év kalandozás, 100.000 km megtett út, 230 óra rep-idõ, 6 csapat 5 kontinensen, 6 autogiró, 450 óra HD filmanyag 3 kamerával. Melanie és Andreas egy Berlin melletti reptérrõl indultak Xenonnal, és Európát átszelõ Szent Jakab zarándokutat követték. A 3000 km-es túra során repültek Franciaország, a hóborította Pireneusok és az Atlanti-óceán spanyolországi partja felett, Santiago de Compostela és a Cape Finisterre fokig. Az út több izgalmat tartogatott, mint amire számítottak: volt hajtómûleállás, aminek köszönhetõen egy francia katonai bázis betonján kötöttek ki, rossz látási viszonyok között repültek át felhõbe burkolózott hegyek felett, zivatarba is kerültek, röviden és velõsen: minden olyan hibát elkövettek, amit a túlbuzgó és a cél elérésére koncentráló kezdõk el szoktak követni és amit csak a bolondok szerencséjének köszönhetõen szokás túlélni.
Közben azért csiszolták már technikájukat, fõleg a logisztika és a kommunikáció vonatkozásában. Késõbb látni fogjuk, ezek az igazán lényeges szempontok, a repülés, mint álom, kaland, vagy akár mint teljesítmény, gyakorlatilag nem több mint közönséges csali, ami lehetõvé teszi, hogy profi PR és marketing, rendezvényszervezõ és forgatócsoportok haszonnal üzemeljenek. Már az elsõ európai csetlés-botlás során bevezetésre került az az édesded trükk, hogy a földi, turisztikai-zarándokolós happeningek során Stützék az érdeklõdõket, szájtátókat gyerekkori vágyaikról faggatják…
A következõ dobás Dél-Afrika volt. Annyi tapasztalatot már szereztek, hogy belássák: a Xenontól meg kell szabadulni. De még nem eleget, így egy Ela lett a következõ giró, turbós motorral. A látványos képek kedvért 10 gépes társaságot verbuváltak, hogy minél nagyobb kötelékben repüljenek Dél-Afrika, Botswana és Namíbia széles területein. A tervezett útvonal szerint végigrepülték volna az Okavango Deltát, a Kalahári és a Namíbiai sivatagot, valamint a Fish River kanyont. Közvetlenül indulás elõtt azonban egy marketing célú légi bemutatón leamortizálódott a gépük. Javításra már nem volt idõ. Úgy tûnt, a kaland befejezõdött, mielõtt még igazán elkezdõdött volna. Csalhatatlan üzleti érzékû hõseink ilyen apróságon nem akadtak el, behiénázták magukat két helyi pilóta mögé, (ha már úgyis összetrombitálták õket), most már két szögbõl filmezhették és fényképezhettek, fõleg egymást. Az afrikai vadvilág, az elefánt, zebra és víziló csordák feletti alacsony repülés egyébként tényleg lélegzetelállító lehetett. Valóságos szín kavalkád tárult eléjük: az Okavango Delta a buja zöldjével, a látóhatárig húzódó sós tavak hófehérségükkel, a lengedezõ elefántfû aranysárga színével valamint a világ legmagasabb homokdûnéje a maga tûzpiros színével. A sors vagy a forgatókönyvíró kedvének köszönhetõen volt kényszerleszállás Namíb földútra az ezzel járó katonai intervencióval, továbbá egy ennél életszerûbb rotor felpörgetõ mechanizmus meghibásodás.
Melanie és Andreas utasszállító géppel repült Sidneybe. A pilóta-páros Ausztráliában egy helyi autogiróval akart repülni. Tanultak, ez már egy Autogyro Europe MT 03 volt. Több hetes csúszással indult a kaland, a helyi hatóságok nem fogadták el az európai reporvosi bizonyítványt, a helyi girónak nem volt érvényes biztosítása. Ez idõ alatt egy kis lakókocsiban éltek az ausztráliai bush közepén. A kenguruk, koala macik és kakaduk közvetlen szomszédságában valóságos Ausztráliai Álomvilágba kerültek. Az adminisztratív akadályok legyõzése után sikerült jellegzetes Ausztrál tájak felett repülni, a repüléseket pedig hatékonyan rögzíteni. Kipipálhatták az eukaliptusz erdõket a Nagy-Vízválasztó-hegységet, majd a part mentén, Cairns felé, a tajtékos hullámok felett a mélyrepülés. Az egyre romló idõjárási viszonyok miatt Új-Zélandon folytathatták a repülést. Itt a pilóta-pároshoz csatlakozott 5 helyi giró és 60 mindenféle merevszárnyú repcsi, amelyek közül néhány veterán gép a New Zealand Air Safari-ból. Északról több mint 5000 km-t repültek a legdélebbi fekvésû Gyûrûk Ura Szigetéig és vissza.
A Wellington Nemzetközi Reptérhez közeledve, erõs turbulenciában egy idõre elveszítették az uralmat gépük felett. Sikerült megõrizniük hidegvérüket, s szerencsésen landoltak Új-Zéland fõvárosában. Ahhoz, hogy északról a South-szigetre jussanak 50 km-t kellett repülniük a nyílt tenger felett. Itt, a kedvezõtlen idõjárási viszonyok miatt megszakadt úgy a rádiós, mint a vizuális kapcsolat a kötelék másik két gépével Az utolsó leszállások egyikénél a lökéses szél majdnem katasztrófához vezet. Melanie lélekjelenlétének köszönhetõ, hogy megúszták. Kalandban tehát nem volt hiány, minden napra jutott. Ha netán nem sikerült lefilmezni, gondolom megcsinálták még egyszer. S mindaddig, amíg lett megfelelõ minõségû muszter.
Ha már a kenguruk és a koalák földjét kipipálták, úgy tervezték, hogy az Amerikai Egyesült Államokban Washington Államból indulva Oregonon keresztül Kaliforniába repülnek. A 2011. szeptember 11.-i terrortámadás miatt speciális óvintézkedések érvényesek az ilyen típusú repülésre. Több mint három hétig kétségesnek tûnt a kalandozás az ígéret földjén. Megfelelõ PR munkának köszönhetõen végül sikerült megrepülni a Nyugati Partot. San Franciscoban lencsevégre kapták a Golden Gate hidat, meglett Hollywood, az álomgyár. A változatosság kedvéért elrepültek a Mount Rainier és a Mount St. Helens hósapkás vulkánjai mellett is. Borzalmasan rossz idõjárási viszonyok között repültek a Cascade-hegységen keresztül a Csendes-óceán partjáig. Dél-Oregonból a partvonalat követték Kaliforniáig. A San Francisco-i reptérre rossz látási viszonyok között érkeztek meg, itt is volt eksön, ahogy azt a nézõ szereti. Los Angeles, Las Vegas, a Grand Canyon és a Route 66 sem maradhatott ki.
Ezek után menetrend szerinti járattal mentek Peruba. Perun és Bolívián keresztül busszal és vonattal jutottak Buenos Airesbe. Miután végigjártak hét különbözõ hivatalt, s az Argentin CAA elnökétõl személyesen kaptak engedélyt, Melanie és Andreas nekivághattak az Argentín égboltnak. Egy 70 éves õskövület teherautó fuvarozta girójukat a reptérre, de közvetlenül a hangár elõtt elakadt a sárban. Kiszabadításához egy 4X4-es terepjáróra és egy traktorra volt szükség.
Hõseink ezután az Uruguay folyó mentén repültek. A Föld mágneses terének sajátossága miatt az iránytû és a GPS is felmondta a szolgálatot, így egy ideig nem tudtak tájékozódni. Mindezek ellenére sikerült eljutniuk az Iguazú vízeséshez, s a Föld legnagyobb vízesését lefilmezték a levegõbõl és a talajról egyaránt. A következõ repülés idején a dzsungel felett viharba keveredtek, de végül sikerült elérniük Brazíliába, az Atlanti-óceán partjára. Az izgalmas földkörüli út utolsó állomása nem is lehetett volna más, mint a Copacabana és az Ipanema plázs. Rio de Janeiroban körülrepülték a Jézus-szobrot, hadd legyen a 2 évig tartó földkerülgetõ kalandnak lelki csúcspontja is. Dél-Afrikában, Indiában, Thaiföldön, Peruban és Bolíviában tervezett módon végrehajtott kolbászolásaik során Melanie és Andreas a Children's Fund „Terre des hommes” alapítvány által felkarolt gyermekeket látogattak meg, s álmaikról kérdezgették õket. A gyermekekkel és oktatóikkal történt beszélgetésekbõl a páros számára világossá vált, milyen jelentõs hatásuk lehet az életben a gyermekkori álmoknak. Azok a gyermekek, akiknek van életcéljuk, kitartóbbak és könnyebben sikerül leküzdeniük az akadályokat. Hát ez bizony igen dicséretes. Sõt. torokszorongatóan szép.

Melanie és Andreas története nem csak szép, de tanulságos is. Ügyes. Így kell ezt csinálni.
Aki meg nem eléggé talpraesett vagy/és gátlástalan, elégedjen meg azzal, hogy megvásárolja a kitûnõ minõségû DVD kollekciót öt kontinens légi és földi felvételeivel. A tájak miatt.

Elérhetõség:
cross-frontier GmbH, Bad Brunnthal 3, 81675 Munich, Germany
e-mail: andreas.stuetz@cross-frontier.com
www.weltflug.com

Szöveg: Melanie és Andreas
beszámolója alapján írta: Szabó György
Képek: Melanie és Andreas



 
Login
   

Linkuri inrudite
   

Aprecierea articolului
   

Optiuni
   

Associated Topics

Forgószárnyas UL

Tartalomkezelõ rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Page Generation: 0.05 Seconds