Htimotor Htimotor Motoros srkny Kezdlap Merevszrny UL Forgszrny UL Mrepls Videk Galria

Version francaise Versiunea n romneste
 
Hátimotor

PPG találkozók


Az év elsõ motoros ernyõs találkozó és vására Sevillától északkeletre, Puebla de los Infantes városka határában, a José Toran mesterséges tó partján tartják már idestova 16 éve.

Az idén február 4-5.-én került sor a bulira, amit már megkerülhetetlennek tûnõ pilonkerülgetõs versennyel fûszereztek, nem a Pascal Campbell-Jones ék által fémjelezett változattal, hanem a Ramon Morillas féle Fly Games-el. A rendezvény egyfajta télelzavaró, tavaszváró busójárás-ízû banzáj, ahova a tehetséges szervezõk a gyártókat is el tudják csábítani, de a hangsúly messze nem a portékán van, hanem az összeröffenésen.
Szombaton este utcabálban kulminál a hangulat, óriási tüzeket raknak a városka terein, õsi rítus íze is van a dolognak. A francia motoros ernyõs haverok elismerõen szokták csóválni a fejüket, amikor szóba jön és így jellemzik a spanyol tornát: „grande fete a chier partout”, vagyis olyan úri muri, amikor már senki nem nézi, hogy hova végzi a dolgát. Erdélyben más, lokális értékek (pálinka) mentén ez úgy fogalmazódik meg: „akkora mulatság vót, hogy még a kutyák is berúgtak”. Ne essünk túlzásba, volt azért repülés az idén is, a szokatlanul hideg idõ és az egyre erõsödõ szél ellenére.
A Fly Games elsõ versenyét tavaly decemberben Rio de Janeiroban rendezték, pont akkor volt nálunk látogatóban Pascal és Mathieu, a konkurrens Parabatix-on fáradozni, aggodalommal vegyes izgalommal követték a Santos Beach-en zajló versenyt. Korábban õk is tárgyaltak a brazil szervezõvel, aki köszönte szépen a jó ötletet, megcsinálta nélkülük. Értékeltem, hogy egyáltalán nem vették zokon a dolgot, egyenesen természetesnek vették, hogy ugyanazok a pilóták reckíroztattak Dél Amerikában, mint akiket az õ cirkuszukban tapsolhattunk a Coupe Icare alkalmával pár héttel azelõtt és akiket lelkesen kínálgattunk a magyar potenciális szponzoroknak. A Las Candelas alkalmából megrendezett verseny komoly próbatételnek bizonyult, az extrém körülmények meg is tizedelték a résztvevõket. A tét nem csak a 2000 Euros pénzjutalom volt, az idén novemberre tervezett újabb Riói futam rangadójának szánták. Pénteken és szombaton a bika szél esélyt sem adott a verseny megrendezésére, vasárnap reggel 8 órás kezdés reményt adott rá, hogy össze lehessen hozni a legalább három versenyszámot, ami az érvényes verseny feltétele.
Ez már eleve stresszt szült, a sietség, a kapkodás sosem segít, az elõzõ éjszaka bulija is rátett egy lapáttal, a nulla °C még csak tetézte a dolgokat, nem csoda, hogy lett esemény, nem is egy. Hála a jóistennek vagy a motoros ernyõsök védõszentjének, súlyosabb sérülés nem történt, de az a varázs, hogy ezeken a versenyeken nem történik soha semmi, az megtört. A földbe s vízbe csapódásokról van video a világhálón gazdagon, akit érdekel, keressen rá, tanulságos. Nem véletlenül írtam vízbe csapódást, az egyik pilont a tó vizén egy tutajra helyezték el. Az elsõ versenyszám az FG-1 volt, két fordulópontos szlalom, a puszta sebesség és a fordulóvétel-technika számított benne csupán.
Alex Mateos bizonyult a legjobbnak 44 másodperccel. A következõ móka az FG-2 lett, ebben két pilóta párhuzamosan repül. Ez sokkal látványosabb, a két pilóta stílusát, technikáját, fogásait élesben lehet összehasonlítani, a szurkolás is jobban megy. A következõ mûsorszám, az FG-3 ugyanaz volt, mint az elõzõ, de megspékelték két látványelemmel: ernyõvéggel kellett a vízfelületet megérinteni, iletve 50 m-en keresztül kellett „swooping”-ozni vagyis „vizisízni”, legalább egy lábbal folyamatosan érintve a vizet. Amikor ez a verseny is lement, a rendezõk fellélegezhettek, a három idõ alapján már gyõztest hirdethettek. Az elõdöntõ szorosnak ígérkezett, olyanok harcoltak a pódiumért, mint Alex Mateos, Mathieu Rouanet, Laurant Salinas, Pascal Vallee és Paco Guerra. A PPG világ öt legjobbja. Sorra meg is mutatták, hogy mit tudnak, és azt is, hogy van-e vér a hoshongyákukban. A nyugati szél közben bedurvult, ami csak tovább komplikálta a dolgokat. Egyre több rátartás kellett, volt egy pilon amelyik mellet ketten is elsodródtak. Az FG-2 döntõben Alex Mateos és Paco Guerra viadalát hozta (majdnem azt írtam: szálltak szembe egymással, de képzavar lett volna, hiszen párhuzamosan repültek.
Rögtön a start után egyértelmûvé vált Alex MacFly Thor 200-assal hajtott 15 m2-es Ozone Viper-ének a sebességtöbblete. A spanyol rivális Clemente Cmax motorjával és Paramania GTR-20 ernyõjéval a villámgyors és szûk fordulók által tartotta a lépést. Késhegyre menõ, igazi nézõ-lelkesítõ harc volt. Íme az eredmények:
• Elsõ helyezett: Alexander Mateos: Medál és trófea, útiköltség és teljes ellátás a Fly Games versenysorozat döntõjén, plusz 300 € pénzdíj és egy Windtech repülõs ruha.
• Második helyezett: Paco Guerra: Medál; 600 € pénzdíj és egy Windtech, Vittorazi és Dudek által felajánlott felszerelés; különdj a La Puebla de los Infantes termelõi által felajánlott extra szûz olívaolaj.
• Harmadik hely: Pascal Vallee: Medál; 500 € pénzdíj és egy Windtech, Vittorazi és Dudek által felajánlott felszerelés; különdj a La Puebla de los Infantes termelõi által felajánlott extra szûz olívaolaj.
• Negyedik és ötödik hely holtversenyben: Laurant Salinas and Mathieu Rouanet, akik 400 és 200 € pénzdíjon osztoztak, és egy kaptak Windtech, Vittorazi és Dudek által felajánlott felszerelést, a La Puebla de los Infantes termelõi által felajánlott extra szûz olívaolajról nem is beszélve.
• Nõknél ez elsõ hely: Emilia Plak: Medál, Intercom-os sisak és a La Puebla de los Infantes termelõi által felajánlott extra szûz olívaolaj.

• Második hely: Karen Skinner: Medál, Windtech repülõs felszerelés és persze: a helyi termelõk által felajánlott extra szûz olívaolaj.
Minden évben megígérem magamnak, hogy legközelebb ott leszek, aztán valahogy sosem jön össze. Sebaj, majd legközelebb. Az idén van másik, megfelelõbb idõpillanatban és közelebb megrendezésre kerülõ rendezvény. Nem más, mint a Mondial du Paramoteur, amint kétévente rendeznek meg Basse-Hamban, alig ezer km-re. Ha már önmagamnak tett ígéretet említettem, Basse Hammal kapcsolatban is van egy, az, hogy legalább Passau-ig a Dunát követve légi úton jussak el oda egy szép napon. Nem is kellene hozzá csak egy hét jó idõ. Szoktam cifrázni az éber álmot: egy jókora uszályt kibérelve arról fel-leszállva a Duna-Maina-Raina vizi útvonalon lehetne népesebb társasággal elzarándokolni a világ legnagyobb motoros ernyõs fesztiváljára, ahol az idén ötszáz pilótát várnak a levegõbe. Szép is volna, mi?
A repülõs részvétel feltételrendszere (fõleg az adminisztratív) nem lett egyszerûbb az idén, de így is simán bevállalható. Akit komolyan érdekel a dolog, jelentkezzen bátran a ppg@vampair.hu email címen, szívesen segítünk mindenkinek, aki ott akar lenni. Mi megyünk, a szervezõk kérésére visszük a vonóerõmérõ hinta-palintát is.
Ízelítõül, néhány archív kép.

Szöveg: José Ortega
beszámolója alapján írta: Szabó György
Képek: José Ortega



 
Belps
   

Kapcsold linkek
   

Hr rtkelse
   

Parancsok
   

Kapcsold rovatok

Hátimotor

Tartalomkezelõ rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.11 msodperc