Mezei Katalin írása, Kántás Andor
képeivel.
 |
A vállalkozás mottója a következő volt:
"Felhívni a közvélemény figyelmét egy olyan betegségre, amely csak a nőket érinti, s amelynek neve Rett-szindróma. Szeretnénk Magyarországon egy kelet-európai központot létesíteni, hogy a Rett-szindrómás betegek jobb és szakszerűbb ellátásban részesüljenek. Ez a repülés ennek a létesítménynek az előhírnöke lenne."
"Bebizonyítani a világnak, hogy egy magyar pilóta, magyar gyártmányú géppel képes maratoni útvonal teljesítésére. Ez lenne az első magyar ultrakönnyű repülőgép, amely teljesíteni a 21 ezer kilométeres, interkontinentális repülést."
Kántás Andor személyében elsősorban az apa repült Rett-szindrómában szenvedő Lucia lányáért és annak sorstársaiért - mint mondta, a kislányról ugyancsak Lúcia névre keresztelt ul-lel megtett 21 ezer kilométer inkább a figyelemfelkeltés eszköze volt. Hazájában a Rett-szindrómások helyzete mindmáig megoldatlan, az ellátásukért felelős szakintézet például szabályosan felvételizteti a beteg gyermekeket. A "rettes" szülők nemritkán belefásulnak a tehetetlenségbe, Kántás Andor azonban kézvbe vette az ügyet és a botkormányt, s elindult a betegség kezelésében példamutató Ausztrália felé, ahová - nem véletlenül - már 2003-ban, a fogyatékosok évében érkezett meg.
Műszaki hiba
Alig három éve jelent meg a magyar piacon az egri Halley-művekben gyártott Apollo Fox típusú ultrakönnyű repülőgép, mely iránt az utóbbi időben külföldön is mutatkozik kereslet. A típus - úgymond - kéznél volt Kántás Andornak is, mivel két éve repültet vele utast a Balaton nyugati partján, Keszthelyen. A munka közben szerzett tapasztalatai alapján egy teljes esztendeig készítette fel a gépet a nagy utazásra. Többszöri halasztás után, 2002. november 2-án emelkedett a magasba a Lúcia a sármelléki repülőtérről, fedélzetén Kántás Andorral és növendékével, Latky Csongorral. Az első és egyetlen műszaki meghibásodás közvetlen ezután történt: a szárnyban lévő üzemanyagtartály szivárgott. A gyártó egri telephelyére tett kényszerkitérő és az elromlott idő miatti kényszerpihenő után, újra startoltak, akkor már 50 méteres felhőalap alatt.
 |
Szegedet elhagyva az időjárás végképp viszontagságosra fordult. Felszállás után 100 méteres felhőalap várta a pilótákat. A felhőbe - a már említett okok miatt - nem repültek be, így viszont nem tudtak a tervezett biztonságos magasságban átkelni a Kárpátokon. A domborzatot szorosan követve, a kanyonokon keresztül, néha a szikláktól alig néhány tíz méternyire repülve jutottak el Bulgáriába, ahol rövid pihenés után folytatták útjukat Várna felé. Hihetetlenül vastag felhőzetben, teljes gázon, esetenként 180-200 kilométer/ órás sebességgel haladva is csak napnyugta után 5 perccel értek földet az addigra már teljes díszkivilágításban pompázó várnai repülőtéren.
Útvonal-módosítás
A műszaki hiba és a mind téliesebbre forduló időjárás miatt Kántásék kénytelenek voltak módosítani az útvonalat. Az Ararat hegyen való átkelés túlságosan is kockázatosnak tűnt, ezért a két vándor - bár mint a szíriai követségen megtudták, a hegyről elnevezett konyaknál nincs jobb - Irán "kiiktatásával", Szírián, Jordánián, Szaúd-Arábián és Ománon keresztül jutott vissza az eredeti útvonalra. A karácsonyt és a Szilvesztert Thaiföldön ünnepelték, ahonnan január 2-án indultak tovább Ausztrália, illetve a végső desztináció, Sydney-Bankstown felé.
Küzdelem az elemekkel és a hatósággal
A vállalkozás költségvetése igen szűkre szabott volt: a két pilóta - néhány cég és magánszemély támogatása mellett - túlnyomórészt maga "szponzorálta" a repülését. A nagy utazás során - minden jó szándékuk ellenére - több "balhé" részesévé váltak. Szaúd-Arábiába vízumot nem, csak átrepülési engedélyt kaptak, a rossz idő azonban lekényszerítette őket a tervezett útvonalról. Szíriában - mivel fogytán volt az üzemanyag - berepültek a katonai légtérbe. A "helyi erők" letartóztatták és kihallgatták a magyar pilótákat, sőt - biztos, ami biztos - kis időre a telefonjuktól, a fényképezőgépüktől és a videokamerájuktól is "megszabadították" őket. Végül aztán - belátva, hogy semmiféle veszélyt nem jelentenek a szíriai hadsereg számára - útjára engedték a vándorokat. A pénzszűkéből adódó csúszások miatt több országba lejárt engedéllyel repültek be, Indiát
 |
- Hogy mi jelentette a legnagyobb nehézséget? A teljes út, az elejétől a végéig - mondja Kántás Andor. - Takarékossági okokból mindvégig snúrban, IFR-ben repültünk, sokszor olyan légterekben, ahová egymotoros gépek nemigen lépnek be. A partvonalat nem tudtuk követni, mivel ehhez újabb engedélyekre lett volna szükség, a további leszállási illetékekről nem is beszélve... Hat-nyolcszáz kilométeres szakaszokat tettünk meg tenger fölött. Igy repültük át az Ara-öbölt, az Arab-tengert, az Andamán-tengert, valamint a Calcutta és Banglades, illetve a Bali és Timor-Kupang közötti szakaszt. Hozzáteszem, a gép nem rendelkezik IFR-vizsgával, csak a GPS adott támpontot.
Az időjárás újabb és újabb kihívások elé állított minket. Egy alkalommal az erős szél miatt a tenger fölött 5 méterrel repülve kerültük ki a szembejövő hajót. A trópusokra épp az esős évszakban érkeztünk meg. Volt, hogy hat órán keresztül repültünk szakadó esőben, gyakorlatilag nulla látás mellett, kizárólag a műhorizontra hagyatkozva. Közben lépten-nyomon kerülgetni kellett a viharfelhőket. A szokatlanul erős termikektől pedig egyszerűen kiakadt a varió, emelkedésben és süllyedésben egyaránt.
Az elemek mellett a helyi bürokráciával is meg kellett küzdeniük. Számos alkalommal próbáltak nagygépre "méretezett" összeget fizettetni velük, reptéri illeték címén - figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy nem B-767-esről, hanem egy ultrakönnyű repülőről van szó. Az ilyesfajta nézeteltéréseket Kántásék - pszichológiai érzéküket is latba vetve - általában elsimították, de előfordult, hogy nem volt apelláta a helyi hatalmasság döntése ellen.
 |
Nemkülönben viszontagságosra sikerült az ausztráliai megérkezés. Túl a "point of no return"-ön trópusi ciklon zárta el a vándorok útját, ráadásul kiderült, hogy a timori iránytás tévesen adta meg a beléptető pontot. Tizenöt-húsz viharfelhő verekedve át magukat jutottak el a a második világháborúból "itt felejtett", nem hivatalos truscotti repülőtérre - mintha csak az erdőben repültek volna, mondta Kántás Andor. Ekkor vette csak igazán hasznát a mögötte álló több évtizedes repülési tapasztalatnak - e nélkül, még ha le is tudtak volna szállni, a földön biztosan felborul a gép. Mivel Truscottban nem maradhattak, hasonlóan turbulens, viharos időben folytatták útjukat Kununurrába, ahol az elefántbébi nagyságú rendőrök - a letartóztatás terhe mellett - közölték velük: másnap irány a beléptető pont, azaz a darwini reptér. A fekete "trutymó" formájában manifesztálódó ciklon megint csak keresztülhúzta a magyarok számtását, gy kénytelenek voltk visszafordulni és több mint másfélórás, szembeszeles küszködés után ismét Kununurrában leszállni. Amit persze a rend szigorú rei nem fogadtak kitörő lelkesedéssel, mire Kántásék nemes egyszerűséggel kijelentették: egy rohadt papírért nem hajlandók megdögleni. Végül az engedély is megérkezett Darwinból faxon.
"Lúcia a halmozottan sérültekért"
25 500 kilométert maguk mögött hagyva 2003. január 30-án, helyi idő szerint 14 óra 10 perckor érkeztek meg Sydney-Bankstown repülőterére, ahol közel 60 fős csoport várta őket, köztük a városrész polgármester asszonyával, a magyar főkonzullal és az ausztráliai AOPA elnökével. Jelen volt a földet többször átrepülő ausztrál pilóta, Dick Smith is, aki 5-5 ezer dollárt adott a vándorokat fogadó Rett-szindrómás kislánynak, illetve a magyar pilótáknak a visszaútra. A különböző médiumoknak adott interjúk során Kántás Andor nemcsak az út viszontagságairól számolt be, hanem a Rett-szindrómára is felhívta a közvélemény figyelmét. Úgy véli, küldetése Ausztráliában elérte célját, erőfeszítéseit a legmagasabb szinteken is támogatták. A rangos Avalon Air Shonw-n díszvendégként vett részt. Több, a Rettszindrómás és halmozottan sérült gyermekek ellátására szakosodott intézetet látogatott meg, ahol sokszorosan bebizonyosodott az, amit addig is sejtett: ezek a betegek igen jó hatásfokkal fejleszthetők.
A magyar vándor útja folytatódik. A Rett-szindrómás gyermekekért indult útnak, s az ausztráliai tapasztalatok alapján immár a halmozottan fogyatékos gyermeke ügyét tűzte képzeletbeli zászlajára. "Lúcia a halmozottan sérültekért" néven alapítványt hozott létre. Célja, hogy először Keszthelyen, majd minden 20 ezernél több lakossal rendelkező településen létesüljön szakintézmény a halmozottan sérült gyermekek számára - akik jóval többen vannak, mint gondolnánk.
Kántás Andor 1976-ban, a Postás Re-pülőklubban ejtőernyősként kezdte a pályafutását. Később megalapította a Keszthelyi Repülő és Ejtőernyős Egyesületet. Húsz éve ejtőernyős-, tizenegy éve motorossárkányrepülő-oktató. Bár 1992-ben sikeresen letette a CPL-vizsgát, megmaradt az ultrakönnyű repülésnél. Hosszabb időt töltött Kaliforniában, ahol több amerikai oktatói jogosítást megszerzett. A világon elsőként repültetett utast lábról indulva, segédmotoros siklóernyővel. Jelenleg az oktatás mellett utas- és sétarepültetéssel foglalkozik Keszthelyen.
Folytatás ---->>>
További információ
E-mail: andor.k@axelero.hu
Internet: http://fly4rett.freeweb.hu
