Egyik este arról beszélgettünk Pierre Jean Le Camus UL társammal, hogy lájkoljuk-e vagy sem a Parabatix és Slalomania, vagyis a Besenyei Peti által felfuttatott Red Bull Air Race mintájára kitalált, földközeli motoros ernyős cirkuszkodást.
Nagy meglepetésemre PJ igenis lát benne fantáziáját, holott az ő szemlélete szöges ellentétben van minden ilyen „nem rendeltetésszerű” és „ne csináld otthon” jellegű repüléssel, számára a repülés nem a halálösztön akrobatikus kifejezése, hanem a környezettel fenntartható módon, magas szinten (és itt min. talaj 150 m értendő) levő kapcsolatteremtés és megismerés eszköze. Ez jól is hangzik, nekem is szimpatikus elmélet, de a gyakorlat azt mutatja, hogy nemigen van rá vevő. A mai fiatal, aki motoros ernyővel repülhetne, nem ilyen. Ez nem kritika, ez felismerés. Úgy tűnik, hogy ilyen idilli ideálokkal nem is lehet felkelteni érdeklődését. Nagyon nagy kérdés, hogy ha egy ilyen látványos és izgalmas „grand guignol” által elcsábul valaki, kinyílik-e a szeme a későbbiek során a motoros könnyűrepülés egyéb, sokkal kevésbé rizikós lényegére, képes lesz-e a valóság és nem a cirkusz játékszabályai szerint élvezni a repülést. Addig is, lássuk csak, képes egyáltalán ez a fajta vásári mutatványos repülés kiváltani valamilyen reakciót a nagyérdeműből a fogyasztás pavlovi reflexén túl?Miről is van szó?
A világ legjobb motoros ernyősei versenyeznek egy 8-12-16 m magas, levegővel fújt kúp-oszlopok által kijelölt szlalompályán. Olyan nevek, mint a még csak 19 éves Alex Mateos, aki már tarolt minden nemzeti és nemzetközi bajnokságon, Pascal Campbell Jones, a reflex profilos ernyőket feltaláló Mike fia, aki maga is részt vett a műfajt forradalmasító Paramania ernyők fejlesztésében és tesztelésében, a többszörös világ és Európa bajnok Mathieu Rouannet, csupa báj barátnője, Emilia Plak, hogy hazánk fiát, Takáts Palit ne is említsük Michel Carnet, Paco Guerra, Pascal Vallée és egyéb Laurent Salinas-ok mellett.
A helyszín lehet focipályától reptérig bármi. Nálunk ideálisan a Budaörsi reptér jöhetne számításba, de a srácok lazán bevállalnák akár a Margitszigeti nagyrétet is.
Elsődleges szempont a biztonság, ami ezeknél a csávóknál nyilván relatív, az átlagos pilóta mércéjével nem is mérhető. Igen, tolják neki keményen, de még ősszel sem potyognak, mint a hervadt falevél, vagy ahogy azt a rossz nyelvek szeretnék.
A versenyszámok:
Speed Race:
A bójákat kerülve, előre meghatározott nyomvonalon kell időre repülni. A stoppert a versenyző indítja és állítja meg, úgy, hogy az erre a célra fejlesztett karót repülés közben megérinti.
Bonus Race:
A cél ugyanúgy a lehető legrövidebb idő alatt végigrepülni az adott pályán és közben bónusz tárgyakat kell összeszedni. Az így összeszedett bónusz tárgyak a repidőt csökkentik.
Freestyle Race:
A versenyzőnek adott időintervallumon belül bizonyos feladatokat végre kell hajtani. A sorrendet maga dönti el.
Special Sky Races:
Sebességi szám speciális feladatokkal megspékelve. (pl. különböző méretű labdák egyik területről a másikra történő terelgetése, fel-leszállás, stb.)
Time Limit:
Minden versenyszámot egy adott idő alatt teljesíteni kell. Ha ez alatt nem sikerül az adott „track”-et megrepülni, azért maximális büntetőpontszám jár.
Közben láthattam (pontosabban átélhettem) nézőként a Parabatix Coupe Icare-ra szabott változatát, az Icarobatix-ot és be meggyőződtem róla, hogy ez egy nagyon nagy buli. Nem csak a látványosság, hanem a hangulat miatt is. Olyannyira, hogy még ott helyben meggyőztem Pascal Campbell Jonest, az ötletgazdát, hogy látogasson meg és kezdjünk el azon dolgozni, hogy Budapesten is lehessen 2012-ben egy futam. December elején aztán meg is érkezett Mathieu Rouanet társaságában és együtt töltöttünk egy ritka élvezetes hetet. Na nem, mintha hülyére repültük volna magunkat, de nagyon kellemes és érdekes társaságnak bizonyultak. Halász Ferinek és Blaumann Attila Indian-nak köszönhetően egy kellemes vetítéssel és szakértéssel egybekötött találkozás is létrejött az új Reketyés étteremben és volt egy ködös, szemerkélő esős ismerkedés a helyi repülős társadalommal a Budaörsi reptéren, ahol az alkalom kedvéért még a talajközeli motoros ernyős repülés műfaját is sikerült elfogadtatni. Pascalék természetesen megmártóztak a Széchenyi fürdő termálvizében és a pezsgő éjszakai életben, záróakkordként végigőrjönghették a Braindogs (Tom Waits szülinapi emlék) koncertet az A38-as hajón.
Egyszerű, közvetlen és nyíltszívű srácok, minden bohóságra kaphatóak, de ami ennél fontosabb: vér profik úgy repülésben, mint szervezésben, logisztikában vagy akár marketingben. Egy bajuk van: a pénzhez és az üzlethez semmi közük. Egy azzal párhuzamos világban lebegnek.
Természetesen azzal kezdtük, hogy megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot a légügyi hatósággal, hogy legyen legalább egy állásfoglalás a jogi hátér vonatkozásában, de még várjuk a visszajelzést. Ennél sokkal lelkesebb volt a reakció a potenciális támogatók részéről. Nem szeretnénk kiszivárogtatni semmit, de a legszimpatikusabb és legperspektivikusabb kapcsolat a repülésben már sokat bizonyított energiaitalosokkal alakult ki. Ez nem meglepő, mert némi szerénytelenséggel ki lehet jelenteni: ők is ugyanabban a helyzetben vannak, mint mi a motoros ernyőzésben: formálisan, a kellék, a cucc vonatkozásában mindenki őket imitálja és valahol mindenki az ő farvizükön evez, de amit ők adnak hozzá, az a lényeg: a szellemiség, a lélek. Aki az ő löttyüket issza, részese a kalandnak, benne van a buliban. Aki meg valamilyen kósza koppintást, az kimaradt belőle. Ki mire tartja magát…
Ne kiabáljuk el, de ha minden összejönne, akár a rebesgetések szerint 2013-tól újrakezdődő Red Bull Air Race rendezvénysorozat kiegészítő attrakciójaként is működhetne a Parabatix. Addig is, az első lépés az volna, hogy a június 7.-én a Kopaszi Gát beach-en megrendezésre kerülő Red Bull Röpnap alkalmával, azt megelőző napon az öböl vízére elhelyezett bóják között kellene bizonyítani. Fel van adva a lecke.
Addig is, aki be szeretne kapcsolódni a szervezésbe, bonyolításba, hozzájárulna tehetségével, tudásával, idejével vagy netán pénzével, jelezze bátran szándékát a ppg@vampair.hu email címen. Vagy keresse fel a www.parabatix.com portált.
Szöveg és képek: Szabó György