Htimotor Htimotor Motoros srkny Kezdlap Merevszrny UL Forgszrny UL Mrepls Videk Galria

Version francaise Versiunea n romneste
 
Motoros sárkány

Motoros sárkányos turizmus


A válság éveiben kiment divatból a motoros sárkányos turizmus. Mifelénk legalábbis. Bezzeg a franciáknál! Sõt, náluk már nem is annyira a profin megszervezett, földi asszisztenciás csoportos túrázás, a „Tour de France ULM” típusú légi ralí a menõ, egyre inkább a párban, többé kevésbé spontán és improvizatív módon, minden földi segítség nélkül megrepült körút.

Két ilyenrõl is kaptunk élménybeszámolót.
Izé és izéné július 23.-án vágtak neki a 15 napos kiruccanásnak a Laval melletti Bazouge de Chemere-bõl. „- Még 100 km-t sem repülünk déli irányba, beköszönünk Couture-be, pont repülõs nap van, áll a bál, férjem beáll utast reptetni, én repülök egy felejthetetlent hõlégbalonnal. Késõbb már úgy folyik a sör mint a bor, másnap nem is gondolunk továbbrepülésre. 25.-én este St. Macaire du Bois-ban barátok várnak ránk, vacsora után visszatérünk a Tanarghoz, hogy annak a 15 m2-es szárnya alatt kempingezhessünk. Nyár, meleg, senki a környéken, micsoda romantika…
A reggeli tisztálkodás nedves popsitörlõ kendõvel, minimálreggeli, repülés elõtti ellenõrzés, irány Grippeaux, majd Le Thoux. A helyi UL klubból egy házaspár meghív a közeli farmjukra, nem tudunk ellenállni. Zuhany, bõséges vacsora, túl sok bor. 27.-én Nantilles-ban leszállunk egyeztetni a helybeli pilótákkal, hogyan kerüljük el a következõ útszakaszon a Cognac-i légibázis Mirage-ait. Irány St. Ciers, a Magni importõr Eric Changeur fõhadiszállása. Onnan tovább La Bergere-be. Amint azt megbeszéltük, nem vár senki, de a kulcsot kitették nekünk, így önkiszolgáló módban hálunk ott. Reggel hagyunk egy köszönõ levelet a klub tagjainak és repülünk tovább Lagleygeolle-ba. A hegyi reptér nagyon izgalmas, gyakorlatilag szakadékba vetjük magunkat feszálláskor. Hûha! Tovább repülünk Objat-ba, ahol Labrousse bácsi szállásol el, hetedik éve építi Jodel-ét. Micsoda kedvesség, milyen megszállottság! 28.-án a Dordogne vidéke felett repülünk. Franciahon borzasztóan csodálatos! Tudom, hogy ez már-már sovinizmus, de nem szégyellem. La Cave Le Frau-ban a helyi UL klub egyik tagja vár reánk, büszkén vezet körbe a hangárban, ahol még egy Cri-Cri is található, tiszta babarepülõ. Este már kabóca szól, megérkeztünk délre. Másnap tovább Douzalbats-ba, ahol a klubházban vacsorázunk és a hangárban kialakított félemeleti hálóban töltjük az éjszakát. Szép az élet, szép az UL szellemiség és vendégszeretet. 29.-e: Eddig nem is írtam az idõjárásról, mert minden tökéletes volt. Ma reggel alacsony a felhõzet és dühös szél fúj. QNH 1000 m-en vagyunk. Gyorsan összekapjuk magunkat, romlik az idõ. A terv Langogne, majd Aubenas, az Air Creation sárkánygyár reptere. Útközben lemondunk a Langogne-i kitérõrõl, a szél egyre erõsebb. A Mont Tanarg rotorjában egyenesen halálfélelmet érzek. Ilyenkor érezzük, hogy milyen apró porszemek vagyunk. Kapaszkodom az ülésbe, Denis pedig a trapézt markolássza, de az vadul táncol jobbra-balra. Emlékezetes! Nagyon kívánkozom már a földre. Kényszerleszállásra alkalmas rét sehol. Szent Rotax-hoz fohászkodunk. Végre elõttünk a reptér. A leszállás hátszelesre sikerül, de megússzuk. Késõbb az Air Creation szakemberei megnyugtatnak, hogy hasonló stresszhelyzetben ez bárkivel elõfordulhatott volna. Ott hagyjuk a gépet egy idõszakos átvizsgálásra és szárnybeállításra, addig egy kölcsönkapott cégautóval látogatjuk a vidéket. Köszi, Jean Luc!
31.-én 7:10-kor szállunk fel, tartunk az idõjárástól, de balsejtelmeink hamar eloszlanak. Varázslatos repülés hatezer 6000 ft –en Etoiles-Rhones célállomásunkig. Grenoble-i repülõs barátok jönnek értünk, a helyi klub tagjai felajánlják a hangárt, megnyugodva toljuk be a sárkányt, mert a Misztrál erõsödik. Vasárnap térünk vissza, nagy élet van, sok ismeretséget kötünk, Annie és Michel, két frissen szerzett barát meghív vacsorázni, a Tour de France ULM, rendszeres résztvevõi, ennek a képei és videói szolgáltatják a beszélgetés témáját. Hétfõ. Aug. 2. Irány La Tour du Pin. Hûvös van, de kellemes. Szemünk még csak szokja a magas hegyeket. Érkezés után zivatar, jó, hogy van hangár, ahova betolhatjuk a sárkányt. Kedden átrepülünk Belleville-be, van egy kis turbulencia, de semmi a múltkori Aubenas-ihoz képest. Jó kis barbecue party után a klubházban alszunk. Köszi, Samir!
Szerdán Samir elkísér egy utasával, hogy mutasson egy-két nevezetességet a régióban. A Beaujolais vidéke felett repülünk, a Saone folyó mentén, La Roche de Solutré-t és Macon városát is kipipálhatjuk. Utána következik a Jayet-Gannat UL bázis, ahol ismét ismerkedések, egymás repcsijének a kipróbálása, szakértés. Sárkányunk a hangárban, mi a klub-házban hálunk, de elõtte még elvisznek az egyik klubtag éttermébe vacsorázni.
5.-én már hazafele repülünk. Grippeaux lett volna a célállomás, de Montmorillonban megállunk egy ismerõs házaspár vendégszeretetét élvezni, mert kissé már fáradtak vagyunk. Másnap már alig szólunk egymáshoz a túra utolsó szakaszán. Összesen 26:40’-et repültünk, több mint 2600 km-t tettünk meg. Hálás köszönet mindenkinek, akivel túránk során találkoztunk, és aki vendégül látott. Hogy számokról is beszéljünk: Összesen 1200 Eurot költöttünk, tehát ez személyre és napra leosztva 40 Eurot jelent. Ez bizony nem sok.
Konklúzió: Mindig telefonálni, mielõtt ellátogatnánk egy UL placcra. (fontos a megbízható címlista és az összeköttetések, de erre jók a különféle UL repülõs internetes fórumok). Másfél óránál többet nem érdemes egyhuzamban repülni. Minden felszállás elõtt le kell csekkolni az idõjárás elõrejelzést, nekünk ezt Denis I-phone-ja tette lehetõvé.
Hölgyeknek ajánlom, hogy minden lehetséges alkalommal használják a mellékhelyiségeket, mert sosem lehet tudni, hogy legközelebb mikor lesz rá mód.

Jero és Therese Hajewski hatszor repülték már körbe Franciaországot a FFPLUM által szervezett Tour de France ULM 120 gépesre korlátozott kötelékében, tavaly úgy döntöttek, hogy magányosan, minimális csomaggal, teljes autonómiában túráznak egy jót.
„Csak 8 kg csomagot vittünk fejenként, egy váltás alsónemût, egy pár cipõt, fogkefét. Július 10.-én startolunk Breuil-Barret-ból, elsõ állomásunk Egletons, onnan 261 km-re, ahol egy hölgypilóták számára rendezett UL meeting van éppen. Este díszvacsora, nagy buli, helyi jellegû népzene, alvás a közeli Ibis hotelben. Jól kezdõdik. 11.-én csak fél 11-kor indulhatunk, mert a nõi repülõs találkozó fénypontjaként a Patrouille de France 8 Alphajet-es köteléke alacsonyan húz át a placc felett. Dél már jócskán elmúlt, amikor megpillantjuk Puy-Loudes repterét, Montélimart a GPS egy órányira saccolja, inkább maradunk a 6000 Ft hûvösében. A táj egyre változatosabb, szemeink kapnak rendesen. Magunk mögött hagyjuk az olyan turisztikai nevezetességeket, mint a Mont Gerbier és a Loire folyó forrása. Aztán már a Rhone völgye a horizont, végül Montélimar-Ancone reptere is megvan. 13:30-kor szállunk le, eszméletlen turbulenciában, logikus: 38°C van a talajon. Olyan meleg van, hogy még a helybeli szabadtéri repülõmúzeumot sincs erõnk meglátogatni. Inkább csak sziesztázunk a klubház lugasának árnyékában. 18 órakor szállunk fel Gap irányába, még mindig 36°C van. Lassan kínlódjuk fel magunkat 7500 Ft-re, ahol már elviselhetõ a hõmérséklet és a termikus tevékenység. Másfajta hegyek következnek, szárazak, sziklásak. Idõnként brutális széllökések jelzik az alattunk levõ domborzat, a szélirány és a földrajzi fekvés összefüggéseit. Gap Tallard körzethatárán jelentõs forgalommal szembesülünk, ki angolul, ki spanyolul forgalmaz, mi franciául jelezzük szándékunkat, majd 19:30-kor 21-es szerint szállunk le a betonra, még mindig 18 csomós a szél, 22-es befúvásokkal. A reptéren található „Le Cap” szállodában hálunk, a vacsora könnyû, álmunk mély.
Másnap, 12.-én továbbra is kánikulai az idõjárás, a reggeli pára megszûri a déli Alpok látványát. A Serre Poncon duzzasztógát és tó után a Parc des Ecrins, („ékszeresdoboz” nemzeti park) látványában gyönyörködünk. Visszafele szép csendesen süllyedünk, megcsodáljuk Gap városát, delet harangoznak, amikor Tallard-ban leszállunk. 13.-án dél fele követjük a Durance völgyét. Alattunk kígyózik a Route Napoléon (Napoleon útja), Sisteron ódon városát fotózzuk, majd Saint Auban reptere után szétterül alattunk Valensole fennsíkja. A levendula-mezõk lassan átadják ott is a helyüket a napelemeknek. Régi tervünk, hogy meglátogatjuk Alain és Gloria Costest, akik saját UL repteret üzemeltetnek: a Mas de Grailles-t. Régóta csetelünk interneten, de élõben elõször találkozunk. Placcuk álomszép. Rusztikus kõházuk a pálya végében, egy levendulamezõ szélén. A pálya technikás, hegyi reptérnek minõsül. Földet érésünk közepes, ami lényeg: törésmentes. Vendéglátóink kitettek magukért, eszünk-iszunk, éjszakába nyúlóan dumcsizunk, a téma persze au ultrakönnyû repülés és vele a megkerülhetetlen anekdoták. Másnap ismét az Ecrins nemzeti parkban repülünk, a pára miatt a látás nem túl jó.
Július 14.-én búcsút intünk Gap-nak, irány a St. Roch Mayeres alpesi placc, a völgyet követve tartunk északra, 9500 ft-en, a déli szél miatt 150-180 km/h között a GPS által mért, talajhoz viszonyított sebesség. A hegyvidéki pilóták által használt 130.00 frekin vagyunk figyelésen, úgy tûnik, a szél nem csak minket aggaszt. Magunk mögött hagyjuk Grenoble-t, aztán Albertville-t, a Mont Blanc tömbje méltóságteljesen körvonalazódik elõttünk. Megeve reptere jól látható a távolból, de hol van St: Roch Mayeres füves csíkja? Már majdnem alattunk van, amikor megpillantjuk. Két tág 360°-os fordulóval behelyezkedünk, rádiózás, koncentrálás, a szél erõs, lökéses és a pályát 90°-ban fújja. Hát ez minden volt, csak nem „kiss landing”. Megúsztuk. Dicsõségünkre legyen mondva, késõbb nem egy hegyi pilóta, DR Mousquetaire és Piper Cub gépekkel meggondolta magát és nem erõltette a leszállást az adott szélviszonyok között. A teraszon ebédelünk, fantasztikus panoráma terül elénk, az asztalon pedig helyi jellegû ínyencségek. Az élet szép… Délután megmásszuk a közeli hegycsúcsot, este nem kell minket elaltatni. Másnap alacsony felhõzet, ködbe burkolózott völgyek képezik a menüt. A teraszon reggelizünk de a kilátás nem jött el a randevúra. Megvárjuk, amíg az elsõ napsugarak áttörik a felhõzetet, aztán nekivágunk.Van 40 liter benzinünk, az elég lesz, hogy kirepüljünk a hegyek felül és elérjük Belleville már síkvidéki repterét. Felszállás után Sallanches-ra tartunk, utána jön Cluses, Bonneville majd Annecy légtere, Genf TMA-ja, Seyssel Corbonod után érintjük a Jura hegységet, utána már a Beaujolais dombvidéke következik. Samir Elari többszörös világbajnok sárkányos placcán szállunk le, tartálykocsiból tankoljuk a 98-as zöld benzint. 20-30 km/h-s szembeszélre számítunk a következõ szakaszon, nem húzzuk az idõt, indulunk tovább. 3 órával késõbb Argenton sur Creuse-ben jelentõs vitorla és mûrepülõ forgalomba sorolunk be leszálláshoz. Itt is van autóbenzin a reptéren, barátságos fogadtatás szintúgy. Utolsó szakaszunk már-már unalmas: kerüljük Poitiers CTR-ét, haza is oldalszéllel érkezünk, de saját repterünkön ez már nem okoz nehézséget. Hat nap alatt jól körberepültük meseszép hazánk egyharmadát, nem is a legunalmasabbat. Bebizonyosodott, hogy a motoros sárkányos légi turizmus földi asszisztencia nélkül kiválóan mûködik. Egy kis szerencsével, persze.

Szöveg: Szabó György



 
Belps
   

Kapcsold linkek
   

Hr rtkelse
   

Parancsok
   

Kapcsold rovatok

Motoros sárkány

Tartalomkezelõ rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.23 msodperc