A sárga óriás legújabb kalandjai

Indulás Belgiunból

Bizony, hol vannak már azok az idők, amikor Shuhei Seki barátunkat a „kicsi sárga kapirgál viccel parafrazáltam”.
Amikor beállított Budaörsre tavalyelőtt, hogy most érkezett Floridából a CZAW Sport Cruiserrel, nyeltem egyet és átkereszteltem „nagy sárgának”.

Most meg, amikor január 18.-án amikor Malájföldről, Miri repterének a várójából szkájpon számolt be nekem arról, hogy előző napon hatvan percet repült IMC-ben, utána meg CB-ben is volt alkalma kipróbálni a szerencséjét, mégpedig úgy, hogy amikor kikeveredett belőle, alig tíz méter hiányzott hozzá, hogy a trópusi őserdő ágai elkapják a Sport Cruiser szárnyát, úgy éreztem: kijár neki a „sárga óriás” jelző.
December harmadikán éppen Párizsban (ahol pont hókáoszt tartottak) ért utol Shuhei, hogy időjárásügyben kérjen segítséget. Picit olybá tűnt, mintha arra kérne, a rossz idő ellen foganatosítsak intézkedéseket. Valójában csak azt szerette volna, ha kedvenc időjárásos szájtjaim, pl. Windguru, Meteoblue, Időkép, szintetizált algoritmusaiból, illetve a magyar Meteor-os kollégák hajnali vizeletéből próbáljuk megsaccolni, lesz-e olyan időablak, amikor Belgiumból el tudna jutni Egyiptomba. Márpedig egy-kettőre, mert ha nem, lejárnak nagy keservesen megszerzett repülési engedélyei, melyek nélkül nem lehetséges a régóta tervezett átrepülés Japánba. Hosszasan győzködtem, hogy eszébe ne jusson nekivágni, ígértem, hogy folyamatosan „monitoringolom” az összes létező repmeteoros webfelületet és azonnal riasztom, amint bevállalható feltételeket észlelek. Két nap múlva Görögországból jelentkezett be skype-on, már sokkal bizakodóbb hangon jelentette: so far so good…
Mint kiderült, nálam hatékonyabb békákkal is kapcsolatban állt, egyik francia adta neki a tuti tippet, hogy ha negyedikén fél hétkor felszáll, akkor az újabb érkező hidegfront előtt el tud slisszolni Európából. Így aztán elég ijesztő felhőzet és alig két óra alatt átrepült St: Ghislain-ból Dijonba, ahol a volt Cosmos tulaj és örök cimbora, Renaud Guy ellátta ebéddel és jótanáccsal, onnan már végtelen látással és szemérmetlen hátszéllel másfél óra volt Cannes. Egy sármos és megfizethető szálloda, majd hajnalban Korzika érintésével, jórészt a tenger felett négy óra alatt megvolt Nápoly. Attól kezdve már felesleges lett volna a kapkodás. Hetedikén Korfu négy óra alatt megvolt, onnan Santorini még három, még aznap. Egy Heraklioni leszállás kedvéért még a plusz napot is bevárt. Kilencedikén következett az első igazi nagy dobás, az átrepülés Kairóba majd tovább Luxorba, hét óra két felszállásból. Beszámolója alapján úgy tűnik, az egyiptomi reptereket nem csóróknak találták ki, volt olyan, ahol mindent összevetve 1500 USD-ba fájt egy leszállás. Igaz, ezért a pénzért százszemélyes busz is exklúzív rendelkezésére állt, több mint egy fél órát várt rá, hogy gépe mellől 20 másodperc alatt befuvarozhassa az utasterminálba, oda besétálnia ugyanis nem lett volna hivatalos. A GA várókban és a VIP terminálokban gyakran ő volt az egyetlen „nem olajsejk”, a Sport Cruiser pedig jól elfért az egyiptomi apronokon a magán 747-esek árnyékában. A költségvetés keretszámainak betartása miatt hat tervezett egyiptomi helyszínből végül csak négy lett, de azért megvolt Abu Szimbel és egy kis szemfényvesztés árán a piramisokat is meglátogatta a levegőből, igaz, a látás nem volt elég jó a fotózáshoz. Az Ásszuáni duzzasztógátat is ki akarta pipálni, de amikor az ő jellegzetes „balek japán turista vagyok, picit eltévedtem, de sebaj” stílusával megpróbálta kicselezni a légi irányítást, zordan felhívták a figyelmét az automatikusan induló föld-levegő rakétákra, így lemondott a látványról, főleg arról, amit önnön tüzijátéka nyújtott volna. 12.-én öt óra alatt letudta a Luxor – Dzsidda szakasz, rá két napra tíz óra eseménytelen és látványszegény repülés, egy medinai tankolás kiadta Rijádot. 18.-án Katar után Dubai következett, persze nem tudta megállni, hogy körbe ne repülje a Bourj el Arabot. Másnap tovább Omanba majd Karacsiba, Pakisztánba. A légierő két F16-osa egy éppen lefényképezett repülőgép anyahajóról startolva öt perc alatt felzárkózott mellé, hogy a kötelékrepülést gyakorolják vele, Shuhei nem is értette, hogy miért mutogatják neki közben olyan büszkén, hogy nekik behúzható a futóművük. Valójában csak annyi történt, hogy megint összekeveredtek a frekvenciák.
Ami ezután következett, az már kevésbé zajlott a megértés és a segítő szándék jegyében. De erről majd a Márciusban.
Addig is, Shuhei barátunk korábbi kalandjai olvashatóak a portálon (Kicsi, sárga és repül... ...mi az?, A Nagy Sárga transzatlanti repülése, folyamatban levő útját pedig követni lehet a http://blue7700.blogspot.com webfelületen.