 |
| Indulás Belgiunból |
Amikor beállított Budaörsre tavalyelõtt, hogy most érkezett Floridából a CZAW Sport Cruiserrel, nyeltem egyet és átkereszteltem „nagy sárgának”.
 |
| Mint a Montblac csúcsán a jég... |
Most meg, amikor január 18.-án amikor Malájföldrõl, Miri repterének a várójából szkájpon számolt be nekem arról, hogy elõzõ napon hatvan percet repült IMC-ben, utána meg CB-ben is volt alkalma kipróbálni a szerencséjét, mégpedig úgy, hogy amikor kikeveredett belõle, alig tíz méter hiányzott hozzá, hogy a trópusi õserdõ ágai elkapják a Sport Cruiser szárnyát, úgy éreztem: kijár neki a „sárga óriás” jelzõ.
 |
| Korzika érintése |
December harmadikán éppen Párizsban (ahol pont hókáoszt tartottak) ért utol Shuhei, hogy idõjárásügyben kérjen segítséget. Picit olybá tûnt, mintha arra kérne, a rossz idõ ellen foganatosítsak intézkedéseket.
 |
| Megvolt Nápoly |
Valójában csak azt szerette volna, ha kedvenc idõjárásos szájtjaim, pl. Windguru, Meteoblue, Idõkép, szintetizált algoritmusaiból, illetve a magyar Meteor-os kollégák hajnali vizeletébõl próbáljuk megsaccolni, lesz-e olyan idõablak, amikor Belgiumból el tudna jutni Egyiptomba.
Márpedig egy-kettõre, mert ha nem, lejárnak nagy keservesen megszerzett repülési engedélyei, melyek nélkül nem lehetséges a régóta tervezett átrepülés Japánba. Hosszasan gyõzködtem, hogy eszébe ne jusson nekivágni, ígértem, hogy folyamatosan „monitoringolom”
 |
| Korfu is megvolt |
az összes létezõ repmeteoros webfelületet és azonnal riasztom, amint bevállalható feltételeket észlelek. Két nap múlva Görögországból jelentkezett be skype-on, már sokkal bizakodóbb hangon jelentette: so far so good…
Mint kiderült, nálam hatékonyabb békákkal is kapcsolatban állt, egyik francia adta neki a tuti tippet, hogy ha negyedikén fél hétkor felszáll, akkor az újabb érkezõ hidegfront elõtt el tud slisszolni Európából. Így aztán elég ijesztõ felhõzet és alig két óra alatt átrepült St: Ghislain-ból Dijonba, ahol a volt Cosmos tulaj és örök cimbora, Renaud Guy ellátta ebéddel és jótanáccsal, onnan már végtelen látással és szemérmetlen hátszéllel másfél óra volt Cannes. Egy sármos és megfizethetõ szálloda, majd hajnalban Korzika érintésével, jórészt a tenger felett négy óra alatt megvolt Nápoly.
Attól kezdve már felesleges lett volna a kapkodás. Hetedikén Korfu négy óra alatt megvolt, onnan Santorini még három, még aznap. Egy Heraklioni leszállás kedvéért még a plusz napot is bevárt. Kilencedikén következett az elsõ igazi nagy dobás, az átrepülés Kairóba majd tovább Luxorba, hét óra két felszállásból.
 |
| Kairó |
 |
| Kairó repülõtér |
Beszámolója alapján úgy tûnik, az egyiptomi reptereket nem csóróknak találták ki, volt olyan, ahol mindent összevetve 1500 USD-ba fájt egy leszállás.
 |
| "kis” busz a kis géphez |
 |
| Dubai |
Igaz, ezért a pénzért százszemélyes busz is exklúzív rendelkezésére állt, több mint egy fél órát várt rá, hogy gépe mellõl 20 másodperc alatt befuvarozhassa az utasterminálba, oda besétálnia ugyanis nem lett volna hivatalos. A GA várókban és a VIP terminálokban gyakran õ volt az egyetlen „nem olajsejk”, a Sport Cruiser pedig jól elfért az egyiptomi apronokon a magán 747-esek árnyékában.
A költségvetés keretszámainak betartása miatt hat tervezett egyiptomi helyszínbõl végül csak négy lett, de azért megvolt Abu Szimbel és egy kis szemfényvesztés árán a piramisokat is meglátogatta a levegõbõl, igaz, a látás nem volt elég jó a fotózáshoz. Az Ásszuáni duzzasztógátat is ki akarta pipálni, de amikor az õ jellegzetes „balek japán turista vagyok, picit eltévedtem, de sebaj” stílusával megpróbálta kicselezni a légi irányítást, zordan felhívták a figyelmét az automatikusan induló föld-levegõ rakétákra, így lemondott a látványról, fõleg arról, amit önnön tüzijátéka nyújtott volna.
 |
| Oman |
12.-én öt óra alatt letudta a Luxor – Dzsidda szakasz, rá két napra tíz óra eseménytelen és látványszegény repülés, egy medinai tankolás kiadta Rijádot. 18.-án Katar után Dubai következett, persze nem tudta megállni, hogy körbe ne repülje a Bourj el Arabot. Másnap tovább Omanba majd Karacsiba, Pakisztánba.
 |
| Pakisztán |
A légierõ két F16-osa egy éppen lefényképezett repülõgép anyahajóról startolva öt perc alatt felzárkózott mellé, hogy a kötelékrepülést gyakorolják vele, Shuhei nem is értette, hogy miért mutogatják neki közben olyan büszkén, hogy nekik behúzható a futómûvük. Valójában csak annyi történt, hogy megint összekeveredtek a frekvenciák.
Ami ezután következett, az már kevésbé zajlott a megértés és a segítõ szándék jegyében. De errõl majd a Márciusban.
Addig is, Shuhei barátunk korábbi kalandjai olvashatóak a portálon (
Kicsi, sárga és repül... ...mi az?,
A Nagy Sárga transzatlanti repülése, folyamatban levõ útját pedig követni lehet a
http://blue7700.blogspot.com webfelületen.
Szöveg: Szabó György
Képek: Shuhei Seki
