Az idei idõjárás kedvez a girózásnak, vagy mondjam inkább úgy, hogy forgószárnyasnak való? Sõt, nem csak a szél és a turbulencia, de még az esõ is segített megerõsödni abban a meggyõzõdésemben, hogy a zárt utasterû autogiróé a repülés jövõje.
Volt olyan útvonalrepülés, amikor háromszor is megmostuk a girót. Tény, hogy a turbulenciaérzéketlenség miatt bátrabban bevállalható a toronyfelhõk közelsége, ebben viszont nem csak az esõ miatt lecsökkent látás veszélye lappang. Ha már nem ajálható módon esõben repülünk, tapasztalhatjuk, hogy a látást alig zavarják a lepergõ vízcseppek (van aki RainX- spray-vel segíti õket ebben) és hogy ilyenkor igen jól jöhet a lassú repülés lehetõsége. Voltak fenntartásaink az esõnek a kompozit rotor festésére kifejtett hatásával kapcsolatban, de eddig legalábbis azt tapasztaltuk, hogy a kompozit rotor pont olyan jól bírja a nyári záport, mint az alumínium.
Korom és vérmérsékletem egyre inkább a Magni Orionja mellett kötelez el, a Calidussal már szinte kizárólag csak érdeklõdõket viszek el, érdekes módon ezek között viszont sok az olyan aki másról nem is akar hallani. Ízlések és pofonok. A napokban ismét feltûnt Shuhei barátunk a látóhatáron, éltünk is a lehetõséggel, hogy köteléket repüljünk és ez alkalomból légi fényképezkedjünk egy keveset. Õt sem lehetne lebeszélni a német vadászgéprõl. Meggyõzõdhettünk róla, hogy a Calidus játszi könnyedséggel körberepüli az Oriont, fordulóharcban esélyt sem ad neki, ez utóbbi viszont lazán veri fel-leszállási úthosszban.|
|
 |
Szöveg: Szabó György
Képek: Koszta Péter
Képek: Koszta Péter
