Hosszabb gondolkodás után ismét újabb Parapower típusra váltottam. A kiszemelt áldozat és egyben tesztem alanya a legújabb fejlesztésű Redback, Vittorazi Fly 100 evoval.
Akik ismernek, tudják, hogy az efféle cseréket nálam igen alapos mérlegelés előzi meg, nem volt másképpen ez esetben sem. Noha mindig az a szándék vezérel jobbat, újabbat, a tökéletest megtaláljam egy motor kiválasztása mindig valamilyen kompromisszum eredménye ez esetben egy igen jóé.
Mit is kerestem, találtam meg?
• Biztonsági és start okokból kuplungos motort
• Nagy autonómiát
• Kényelmes utazó és felszálló pozíciót
• Praktikusan szétszedhető keretet
• Utazó fordulaton csendes és kellemes hangú erős motort
• Lineáris teljesítménygörbéjű azonnal reagáló erőforrást
• Központi csavarral levehető légcsavart a könnyebb szállítás végett
Nos a legutolsó pontot kivéve (ezért kompromisszum ugye) minden tekintetben megtaláltam az igazit. A Vittorazi Fly 100 evo-járól már régebben is az volt a véleményem, hogy erős csendes, rendkívül kifinomult járású darab. Ha lehet ez az új példány még egy fokkal jobb a régieknél. Erős csendes vibrációmentesen zümmögve jár és minden odafigyelés nélkül nem eszik többet 3,2 l/h-nál annak ellenére, hogy csak egy 23nm nagyságú ReActionnel repülök. Az előző motorom ennél fél literrel többet fogyasztott. Az autonómiát tovább növeli, hogy a Parapower egyedileg fejlesztett aerodinamikailag és súlypont szempontjából kigondolt tankja nagyobb a korábbinál 11 literes. Kérésemre megnövelt falvastagsággal készítették el így teljesen lezárva is hordozhatom, a csomagtartóban ellenáll a hőingadozás okozta hő tágulásnak. Ha már a benzintankról beszélünk szintén megemlítem a tank egyedi rögzítését ami repülési stílusomra jellemző terhelési többesnek is jól ellenáll:)
A védőkeret is tejesen új, felül zárt, ami nagyban fokozza biztonságot szinte lehetetlenné téve a forgó légcsavar körbe való benyúlást. Bár továbbra is 4 részre szedhető, de az illesztési pontok eltolódtak így szétszedve kevesebb helyet foglal.
És végül de nem utolsó sorban a beülő és a felfüggesztés rendszere. Részemről ezt vettem a legkritikusabban szemügyre, mert hiába egy jó motor, ha a beülő geometriája nem megfelelő.
Itt mindenre gondtolt a tervező. Ha felvesszük a hátunkra kellemes párnázott vállpántokon ül meg a gép mely természetesen állítható. Ez a beülő alsókaros megoldású. Mivel az alsó karban a főkör hevedere el tud mozdulni a start nagyon könnyű az ernyő jól érezhető. Mi több felszálláskor felkanalazza pilótát. A megoldás további előnye, hogy bármikor eldönthetem, hogy mit is, mennyit is akarok érezni az ernyő mocorgásából. Ha az oldalsó comb támasztó
hevedereket meghúzom akkor a merevszárnyú gép királyi karosszékében ülök, ha kiengedem akkor testsúllyal kormányozhatok. Baromi kényelmes! Noha itt ellentétben a felső „banános” bekötéssel ellentétben nem a hátunkon jelentkezik a toló erő, hanem az alsó karokon a háttámlába egy rezgésmentesítő szivacsot integráltak.
Eddigiek a száraz tények, de milyen vele repülni? Nos, mondhatom, hogy nagyon de nagyon jó. Talajkövetésnél elég 1mm-t mozdítani a gázkaron és pontosan arányosan és azonnal és mindig annyival emelkedik a fordulat, végtelenül precíz. Hosszabb úton a beülő fejedelmi kényelmét és a finoman zümmögő motor hangját élvezhetem. És végül a kényelmes felszállást segítő heveder mellett a megfelelő tolóerő is biztosabbá teszi a felszállást.
Összességében nem a hátimotor egy eleme kiváló, hanem minden, de tényleg minden eleme és részlete alaposan átgondolt, és kiforrott. Eddigi rövid kb. 20 órai barátkozás, ismeretség okán nem találok benne hibát. Azaz mégis a légcsavar nem vehető le egy központi csavarral de ezt elnézem neki...
Szöveg és képek: Berkes Zsolt
