Htimotor Htimotor Motoros srkny Kezdlap Merevszrny UL Forgszrny UL Mrepls Videk Galria

Version francaise Versiunea n romneste
 
Hátimotor

Sebességi világrekord 100 km-es zárt háromszögön


Pilóta:Szabóné Koleszár Edina
Rekord:Sebesség 100 km-es háromszögön, férfi és nõi kategória: 54,4 km/h
(jelenleg érvényes rekord: 51,9 km/h, Michel Carnet)
Motor:Parapower Solo210
Szárny:Dudek Plasma 22, FE-097
Klub:Felhõút Sportrepülõ Egyesület (www.felhout.hu)

A Plasma a szívemcsücske-ernyõk között dobogós helyen áll azóta, hogy Szabó Gyuri jóvoltából elõször kipróbáltam. Repültem vele erõs szélben, szélnyírásban, vaj idõben, termikben, brutál termikben, olyan idõben is, amire Péter azt mondta, nem vagyok normális… És jól vizsgáztunk. Egy dologgal nem igazán birkóztam meg, a forgolódó szélcsenddel (ernyõsöknek ez talán nem annyira paradox fogalom), hajnali harmatos fûben, de volt pótvizsga lehetõség. Kellõ tisztelettel közelítettem hozzá, mert eléggé más, mint amit megszoktam. Csak úgy hívom, Villámgyors Kiskedves. Olyasmi, mint kicsi Lányunk. Vibrálóan energikus, kicsi, karcsú, mosolygós, értelmes, és szépséges. Kiváló választás egy sebességi rekordkísérlethez.
A nyár eltelt az 50 km-es sebességi rekordkísérletekkel. Ez a rekordfajta a többihez képest kevesebb szervezést igényel, ezért megengedtem magamnak több kísérletet is. Ez gyakorlásnak (és has- illetve combizom erõsítésnek) remek volt, de mindig volt egy olyan érzésem, hogy lehetne jobb is. A legjobb eredményemnél a logger nem mért, lecsúszott az akksi saruja, és utána már ez alá nem adtam. Szeptemberben éreztem, hogy olyan sok lehetõségem már nem lesz próbálgatni, és jó lenne végigmenni egy 100 km-es távon is, ezért a következõ gyönge szeles napra egy 100-as háromszöget írtam ki. Nagy esély volt rá, hogy elfogy egy teli tank üzemanyag, ezért a gödöllõi reptér helyett Dányba mentünk, ahol az utolsó száron mindenképp biztonságosan végrehajtható egy vészleszállás, érkezéskor nem kell átrepülni város fölött.
Aznap a többiek egy kellemes, õszi túrarepülés reményében jöttek ki, ami valóra is vált, nagyon szépet repültek. De elõtte segítettek az elõkészületeknél, ami nagyon jól jött, sietni kellett, és a dokumentáció is idõigényes. Annyira bizonytalan volt a szélirány, hogy Pétert kérdeztem meg, melyik feladatlapot vegyem elõ, merre kezdjem a háromszöget. Hogy milyen tuti tippet adott, az késõbb igazolódott be.
Amennyire tartottam a starttól (elég gödrösnek tûnt a placc, forgott a szél, és bokorsor felé kellett futni), olyan sima volt végül. Ilyenkor nem indulok neki rögtön a feladatnak, legalább 1000 métert szintben kell repülni, mielõtt átrepülöm a startvonalat. A lábgyorsító elõszedése sem ment olyan egyszerûen kesztyûben, ráadásul a karabiner, amivel magam elé rögzítettem, hogy ne kapja be a légcsavar, megtekeredett, alig bírtam kibogozni. Szóval volt egy kis molyolás indulás elõtt, de letrimmelve repültem, nem pazaroltam sok üzemanyagot.
Amint átrepültem a startvonalat, kiengedtem a trimmeket, koppig tapostam a gyorsítót, és útjára engedtem a gyorsvonatot. Az eleje termikes volt, rázott, mint az ördög, mintha a gyorsvonat földúton robogna, jó mély nyomvályúkban zötyögve. Full gázra volt szükség végig, a motor ordított, de a Solo210-es a maga jó értelemben vett igénytelenségével sok mindent megbocsájt. A precesszió viszont nagyon zavart. A kis súlyomat egyébként is könnyen kifordítja, de most a teljes gáz miatt különösen érezhetõ volt. És hát valamit valamiért, igaz, hogy nyüstölhetem a motorom, de nem épp egy versenyparipa, örültem, ha szinten tudtam tartani. Emelkedni csak úgy tudtam, hogy leléptem a gyorsítóról, de szerencsére majdnem végig tiszta volt a terep.
Az elsõ száron 58 km/h lett az átlagsebességem, ami még nem jelentett semmit, de azért jó jel volt. A szél gyöngécske volt, de valamennyit tolt azért.
Ahogy vártam, a második száron lelassultam, ott már csak 48 km/h-t mentem. A harmadik száron viszont nagyon kellemes meglepetés ért, ismét hátszelem lett. Kiemelkedtem vagy 3-400 méterre, és élveztem a suhanást. A laposan sütõ nappal szemben mentem, alattam füstök, szép volt nagyon. 58 km/h körül lett itt is az átlagom. A motor igazán jó étvágyú volt, az összes üzemanyagot megette, de elég volt. Az elsõ szár termikjei azért sokat segítettek.
A teljes távon 54,4 km/h lett az átlagsebességem. Ezt csak este tudtam meg, amikor Daróczy Jani taszkolta a tracklogomat. Már 52-nek is örültem volna, mert az érvényes világrekord 100 km-es háromszögön jelenleg 51,9 km/h.
Az FAI-nak sok dolga van idén, fõleg a Microlight osztályban. A dokumentációm feldolgozás alatt van, és remélem, nem csúszik be semmi hiba, mert ez az eredmény überelné a férfi rekordot. És ezt most nem biztos, hogy meg tudnám ismételni. Esetleg ha felszednék pár kilót, mondjuk 20-at :)

Szöveg: Szabóné Koleszár Edina
Képek: Szabó Péter


 
Belps
   

Kapcsold linkek
   

Hr rtkelse
   

Parancsok
   

Kapcsold rovatok

Hátimotor

Tartalomkezelõ rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.06 msodperc