Hátimotoros economy céltáv nõi világrekord

Pilóta:	Szabóné Koleszár Edina
Rekord:	205 km economy céltáv, nõi kategória (jelenleg érvényes rekord: nincs) 207,8 km szabadtáv, nõi kategória (jelenleg érvényes rekord: nincs)
Idõpont:	2009. 07. 21
Kurzus:	Gödöllõ–Gégény
Motor:	Parapower Solo210
Szárny:	ITV Lapoon, FE-098
Klub:	Felhõút Sportrepülõ Egyesület (www.felhout.hu)

A háromszög rekordkísérlet lendületét kihasználva hamar megterveztem egy céltávot is.
Egy hét után kellemesen erõs szeles-termikesre fordult az idõ. Még elõzõ nap lefutottam a szokásos köröket meteo- és légtérügyben, és elkészítettem a távigazoló lapot. Ilyenkor GoogleEarth segítségével választom ki a célt, jól beazonosítható pontot keresek, út közelében. Ny-dny.-i szélre ideális utat lehet tervezni, a légtér viszonylag szabad hét közben is, a 23E TRA ritkán mûködik, és belefér a 200 km gödöllõi indulással is.
Sikerült útitársat is találnunk, Katona Peti szívesen vállalta a légi megfigyelõ szerepet. Ez nem kötelezõ, de jól jön az igazoláskor, meg amúgy is élvezetesebb és biztonságosabb társsal repülni. Aznap még egyszer egyeztettem Nyíregyháza reptérrel, helyi meteóval is segítettek. Az ék.-i országrészre jósoltak némi csapadékot õk is. Bíztam benne, hogy vagy másfelé halad az esõ, vagy legalább kiesi magát, mire odaérek.
Az üzemanyag-hitelesítési procedúra gördülékenyen ment, egy óra alatt mindennel megvoltunk, fél egyre már kinn voltunk a reptéren. Szerelés közben Katona Petivel hümmögve néztünk egymásra meg a fákra, tépte õket a szél rendesen. De nem volt reménytelen, jött néha egy-egy almulás, figyeltük a ritmusukat, amíg a startsúlymérést végeztük és fotóztunk. Egy ilyenben gyorsan el is startoltam, kicsivel 13 óra után.
100 kiló startsúlyt mértünk felszállás elõtt, akárhogy is, ez 46 kiló plusz (az ernyõ súlyával együtt), és az üzemanyag ebbõl csak 7,5 kg. De ilyen bika szélben két lépésbõl fenn voltam.
A magassági szél inkább nyugati volt, mint délnyugati, nem olyan gyors, mint szerettem volna, de azért lehetett haladni.
Termikeléssel együtt minimum 50 km/h átlagsebesség volt a célom, az elsõ 100 km-ig nagyjából ennyi is volt.
Most a férjem, Péter motorjával repültem, 124-es légcsavarral, azzal kisebb fordulat is elég ugyanakkora tolóerõhöz. Hatvanig csak delfineztem, és a sebességemmel játszottam, ha kiengedtem a trimmet, elég rendesen merültem.
Hamar elértem a TMA szélét, és végre elkezdhettem rendesen emelkedni. Erõs oszloptermikekben álltam csak meg, gyorsan kitekertem kb. 1600-ra, és mentem is tovább. Motorral nem lehet olyan hatékonyan termikelni, mint gyalogernyõvel-beülõvel, és a felsõ bekötés nem a legideálisabb ilyenkor, de jó idõ volt, viszonylag erõs termikekkel, jól tudtam gazdálkodni a magasságommal, sokat siklottam alapjáraton, és játszottam a trimmekkel, ha jól álltam magassággal, nyugodtan kigyorsítottam teljesen. Gázt alig használtam, de azért nem hagytam kihûlni a motort, mert kis eséllyel tudom berántani repülés közben, ha leáll.
A Mátra vonalában már délnyugati volt a szél, az átlagsebességem azon a szakaszon jóval 70 km/h fölött volt, egyenes siklásban 80 fölött.
Mezõkövesdrõl aztán már látszott, hogy a távoli cumulusok kezdenek összeállni, és behomályosodott a láthatár, a kurzusra rátelepedett egy jó széles esõfelhõ. Akkor még csak virgák nyúltak le belõle, és még messze volt. Ahogy közeledtem felé, a sebességem fokozatosan lecsökkent vagy 15–20 km/h-val, szembõl dolgozott az esõfelhõ, már hullámzó fehér függönyként zuhogott belõle az esõ. Lejjebb ereszkedtem, hogy gyorsan le tudjak szállni, ha kell. Nem zivatar volt, csak egy pár kiadós zápor, nézegettem azért, át tudnék-e repülni két zuhé között, mert voltak benne lukak, de ez nem lett volna jó ötlet. Túl sok választásom nem volt, vagy leszállok, vagy utolérem, vagy egyszerûen hagyom, hogy eltávolodjon. Utóbbi nyert, úgy éreztem, ha húzósan is, de beleférhet egy kis idõhúzás, ezért lassítottam az iramon. Bejött a taktika, az esõfüggöny szépen haladt északkeletnek, én meg kicsit lemaradva mentem utána.
Az esõ jól megáztatta és lehûtötte a talajt, innentõl egy termikem sem volt, viszont legalább nem lassított akkora szembeszél. A vajsima idõ persze nagyon kényelmes, pihentem és lazítottam, élveztem a takaros falvak és a békés termõföldek látványát, de akkor már késésben voltam, és fogytán az üzemanyag.
Egyszer csak elém tárult egy olyan látvány, ami miatt megfogadtam, soha többé nem túrázok fényképezõgép nélkül. Jobbról még mindig sötétlõ esõfelhõ, pontosan fölöttem a felhõsáv és a tiszta ég határa, alattam esõtõl illatos földek, messze a távolban, északon hófehér zivatarüllõ, elõttem pedig vakítóan éles, szabályos szivárvány. De olyan félelmetesen szép a sötét háttérrel, hogy az már szinte giccses. Legalább 10 percen át követtem, az egyik szára éppen a kurzusra esett.
A szél egészen legyengült, feles trimmen azért még tudtam 50 km/h körül haladni. Aztán lassan összeállt a kép, amit a GoogleEarthrõl már ismertem, és megláttam a célt. Elkezdtem emelkedni, hogy a megfelelõ magasságban érjem el, most már nyugodtan használtam az üzemanyagot. A kitûzött célt – egy kis hidat a Belfõcsatorna fölött – magasabban léptem át, mint az indulási magasságom volt, ez a szabály.
Két tiszteletkört is tettem, aztán pár km-rel arrébb leszálltam, még mindig a csatorna mellett, hogy jól azonosítható legyen majd, és el is fogyott az üzemanyagom. Szusszantam egyet, aztán gyors körtelefon. Még negyedóra, és megláttam Petit. Meglátott õ is, billegtetett, és pár perc múlva mellettem állt. Volt mit megbeszélni, szélirányokat, az esõt, a szivárványt, a sebességeket, fogyasztásokat… Lefotóztuk a helyszínt meg magunkat, tanúval aláírattuk a távigazoló lapot, és elindultunk haza.
Az economy céltáv 205 km (felszállástól a célvonalig), szûk 4 óra alatt megrepülve. A szabadtáv felszállástól leszállásig 207,8 km. Az átlagsebesség a teljes távon 54 km/h. A fogyasztásom kb. 2,3 liter/h, ez nem rossz, de volt már jobb is. A legnagyobb sebességem 89 km/h volt.
A feladatkiírás jónak bizonyult, de az, hogy elsõre sikerült, nem is a legideálisabb körülmények között, azt jelenti, hogy ezen az eredményen még tudnék javítani. Tudom, hol lehetne még több teljesítményt kihozni a motorból, és hol lehetne javítani a taktikán, az idõjárás is lehetne csont nélküli, de ez erõpróbának kiváló volt. Engedtem a rábeszélésnek, és beadom szabadtáv alaprekordnak is az FAI felé, persze ennél még sokkal nagyobbat lehetne. Szerencsés vagyok, mert nagyszerû emberek vesznek körül. Család és barátok. Ebben mindenki benne van, akiknek köszönettel tartozom, hát megteszem így. Remélem, viszonozni tudom egyszer.