A Dyn’Aero 2005-ben, egyik vevõjük kérésére építette meg az MCR 4S UL-változatát. Az ily módon feleslegessé vált hátsó ülések helyén sosem látott méretû csomagteret alakítottak ki (ilyesmivel eddig csak a Norman Aviation által gyártott Mini Explorer dicsekedhetett). Ahogy a Dyn’Aerótól azt megszokhattuk, a gép megalkotásakor számos olyan újítást vezettek be, melyekkel azóta a gyártó teljes termékskáláját is felszerelik.
Messzirõl nézve az MCR Pick Up felirat és a hiányzó szárnyvégek kivételével semmi nem különbözteti meg a négyülésestõl. A motorházba és a kabinba kell betekinteni ahhoz, hogy felfedezzük a számos módosítást.A forgástengelyeken és néhány összekötõ elemen kívül az összes vezérlõszerv szintetikus anyagból készült, a tolórudak és kulisszák karbonból, a sodronyok Dynemából. Ezáltal súlyukat a felére sikerült csökkenteni! A gyártó dokumentációjából kiderül, hogy a kompozitelemeknél a standard 1,5-ös helyett 2,25-ös biztonsági szorzót alkalmaztak, így a szilárdságot is növelték. A megnövelt együttható persze a felhasznált anyagok minõségi szórásának kompenzálására is szolgál.
A súlycsökkentés érdekében nem csak ehhez a területhez nyúltak hozzá. A Pick Up szárnyának fõtartóin és burkolatán is könnyítettek. A klasszikus szárnytörõvégeket az MCR UL-tõl kölcsönözték, a szárnyfelület ugyanakkora maradt, mint a 4S esetében. A hátsó ülések és rögzítéseik eltûnése természetesen sokat javított a tömegadatokon, az alapfelszereltségû változat üres tömege 260 kg, alig 20 kilóval több, mint a legkönnyebb MCR UL-eké, a tesztelt gép pedig teljes felszereltséggel mindössze 287 kg-ot nyom.
Ki kell emelnünk a kidolgozás minõségének az egész skálára jellemzõ javulását. Elsõsorban a kompozitanyagok megmunkálásában látható komoly fejlõdés az elsõ MCR-ek megjelenése óta. Az évek során a konstruktõr olyan hozzáértésre tett szert ezen a területen, ami talán nem éri el ugyan a szakma legjobbjai, a közép-európai kompozit-elõállítók szintjét, de látványos eredményeket hozott, miközben a szerkezeti szilárdságot sosem érhette vád.
Akárcsak az MCR 4S, a Pick Up is olajnyomású futómûvel szerelt, ami nagyban hozzájárul a nehezebb terepen való gurulás kényelméhez. Innentõl csak egy lépés lenne a terepgéppé való nyilvánítása, bár ezzel az ára miatt óvatosan kell bánni. Hisz egy vakondtúrás vagy üreg ugyanolyan hatással lenne rá, mint egy csõvázas, vászonborítású gépre, a javítás számlája azonban már korántsem lenne ugyanolyan baráti…
A francia szabályozás miatt, mely az ultrakönnyûek esetében 100 lóerõre korlátozza a motorteljesítményt, a Pick Up Rotax 912 S motort kapott. Kíváncsi voltam, mit tud a 914-es hajtotta nagy testvérhez képest…
A kényelmet nem érheti szó: az 1,20 méter széles kabinnak, az állítható üléseknek és a pilóta oldalán állítható oldalkormány-pedáloknak köszönhetõen mindenki komfortosan elhelyezkedhet benne. A próbaútra engem elkísérõ Paul Prudent rögtön figyelmeztetett, hogy ne csináljak meredek mókákat oldalirányban, mert az õ helyén nincs oldalkormány…
Súlycsökkentésre törekvés ide vagy oda, a Pick Upban a kabin- és porlasztófûtés azért megmaradt, nem felesleges luxus.
A gurulás kellemes, az elsõ kerékkel összeköttetésben lévõ pedáloknak és a hidraulikus vezérlésû differenciál-tárcsafékeknek köszönhetõen pontosan arra megyünk, amerre akarunk.
Egy fokozatra kieresztem az elektromosan mûködtetett ívelõ-féklapokat, végrehajtjuk a felszállás elõtti check-listet, végrehajtó és fel. 6 másodperc alatt elhagyjuk a talajt, és gyorsan meg kell emelni a gép orrát, hogy ne lépjük túl a legjobb emelkedéshez tartozó 140 km/h sebességet, ami az egy fokozatra kieresztett ívelõlappal elérhetõ határérték. Ívelõlap be, 5 perc és 6500 lábon vagyunk. A varió 6,1 m/s átlagértéket mutat. Egyetlen negatívum, hogy a magasba emelt orr miatt a kilátás elõre nem túl jó.
A gép orsóirányban élénken reagál, gyors, de iránytartása stabil. Még az inverzió alatti turbulenciában is könnyen megõrzi paramétereit, és a csûrõk minimális kitérítése is elég az iránykorrekcióhoz. A felhõrétegen túljutva nagy élvezettel fedezem fel, hogy a két trimm által (orsó- és menetirány) tökéletesen irányítható a gép. Az orsóirányba trimmelés nem luxus, mivel a szárnyakban található üzemanyagtartályok az egyszerûség kedvéért összeköttetésben állnak, így aztán elég szárnyat lógatva repülni, hogy az nehezebbé váljék.
Átmegyünk vízszintes repülésbe, és a 210 km/órás manõverezési sebességen tartom a Pick Upot.
Az orsózó szögsebesség ugyanolyan jó, mint a klasszikus UL változat esetében, talán még kevesebb ellentétes legyezõnyomatékkal, mert a törzs jóval hosszabb. Az oldalirányú stabilitás tökéletes, és ahogy felengedem az oldalkormánypedálokat, a törzs kis, határozott billenéssel azonnal visszaáll a tengelybe. A menetirányú statikus stabilitás szintén kiváló.
Behúzott ívelõlappal 85 km/h táján határozottan és némi balra dõlõ tendenciával következik be az átesés. Teljesen kiengedett féklapokkal (40°) 65 km/h alatti az átesési sebesség. A lebillenés igen erõteljes, a dõlést a pedálokkal erõsen kell kompenzálni. A GPS szerinti minimális manõverezési sebesség 67 km/h az összes korrekció elvégzése után. Ez egyike a legjobb értékeknek, amit merevszárnyúak esetében mértem.
A maximális vízszintes sebesség 266 km/órának bizonyul. Valamivel kevesebb, mint az MCR UL-é, de erre a hosszabb és szélesebb törzs a magyarázat.
Megkezdjük a süllyedést. A mûszerfalon elhelyezett térképes GPS-nek hála, azonnal visszatalálok a jó irányba, bár a sok manõverezés közben elvesztettem az orientációmat, a talajt pedig csak foltonként pillantjuk meg néha a kumuluszok között.
A Pick Up kiváló stabilitásának hála a behelyezkedés eseménytelenül zajlik. A még mindig erõs szélben elég hosszúnak találom a finálét, annál is inkább, hogy második fokozatra engedtem ki a féklapokat. A kilebegtetés gond nélküli, a talajra érkezés utáni iránytartás tökéletes.
A teljesen atipikus Pick Up, akárcsak a Dyn’Aero összes többi gépe, kitûnik teljesítményével és repülési tulajdonságaival. Autonómiáját és az óriási poggyászteret természetesen csak egy személlyel lehet legálisan kihasználni. De kényelmesen szállíthatunk vele akár biciklit is, nem beszélve az egyéb „hétvégi hobbik” eszközeirõl, legyen az síléc, horgászbot, golfütõ vagy bármi más. No és az ára? Hát igen, ez nem a mindenki számára elérhetõ ultrakönnyû repülés kategóriája, de aki megteheti, nem fogja sajnálni, hogy a zsebébe nyúlt!
Szöveg: Philippe Tisserant
Fordította: Kádár Andrea
Képek: a szerzõ és a Dyn'Aéro
Fordította: Kádár Andrea
Képek: a szerzõ és a Dyn'Aéro
Üres tömeg (kg) | 285 |
Szárnyfesztáv (m) | 8,72 |
Szárnyfelület (m2) | 8,30 |
Üzemanyagtartály (l) | 130 |
Motor | Rotax 912 S |
Teljesítmény (LE) | 100 |
Max. felszállótömeg (kg) | 472,5 |
Vmax (km/h) | 266 |
Vc (km/h) | 210 |
Vs0 (km/h) | 65 |
Emelkedés (m/s) | 6,1 |
Fogyasztás (l/h) | 20,7 |