Hátimotoros economy háromszög világrekord

Pilóta:	Szabóné Koleszár Edina
Rekord:	120 km economy háromszög, férfi kategória (jelenleg érvényes rekord: 102,1 km, David Rotureau) 120 km economy háromszög, női kategória (jelenleg érvényes rekord: nincs) 120 km zárt háromszög, női kategória (hitelesítés alatt álló rekord: 64,4 km)
Időpont:	2009-07-14
Kurzus:	Hatvan – Jászberény – Domoszló – Hatvan
Motor:	Parapower Solo210
Szárny:	ITV Lapoon, FE–098
Klub:	Felhőút Sportrepülő Egyesület (www.felhout.hu)

Változás az FAI Sportkódexben
A 2008-as FAI-CIMA Comission Meeting több kedvező változást is hozott a Microlight pilóták számára. Ami engem érint, hogy 2009-től – egyelőre csak a lábról induló hátimotoros osztályban – Richard Meredith Hardy kezdeményezésére létrehoztak külön női kategóriát is.
Beleástam magam az FAI Sportkódexbe és a Section10-be, hogy lássam, meg tudom-e csinálni. Úgy döntöttem, igen. Nem vagyok egy versenyző alkat, de azért szeretem a kihívásokat. Először nem gondoltam, hogy a legnagyobb kihívás nem maga a repülés lesz, hanem az adminisztráció. A világrekord teljesítmény attól világrekord – azonfelül, hogy x %-kal nagyobb, mint az előző, hiteles rekord -, hogy megfelel annak a számtalan technikai és adminisztratív követelménynek, amit a sportkódex előír. Rengeteg a buktató.

Felkészülni…
Nagyon hosszas előkészítő szakasz következett, rengeteg telefonálással, utánajárással, tisztázásra váró kérdésekkel. Mindezt két kisgyerek mellett, ami felvetette bennem, hogy a nőin belül külön kategóriát lehetne létrehozni kisgyerekes anyák számára, na de ne legyek telhetetlen… :)
Az igazoláshoz az FAI által elfogadott típusú adatrögzítő műszer szükséges, ezen sok múlik. Ordódy Marci rögtön Matuska Palihoz irányított tanácsért, és ez volt az első nagy szerencsém a rekordkísérletek során. Azonfelül, hogy kérés nélkül, azonnal felajánlotta a saját loggerét, mint rutinos, többszörös FAI-rekorder, értékes tanácsokkal látott el a rekordkísérlet minden szakaszában.
Szükség volt még egy gyors ernyőre, ebben Szabó Gyuri segített. Sebességi feladatokhoz 22-es Dudek Plasma, a Villámgyors Kiskedves; economyhoz ITV Lapoon, a Lepkeszárnyú Nagytudású. Mesélek még róluk, előbbiről egy következő történetben (remélem), utóbbiról mindjárt…
Meg még sok apróság. Hiteles mérleg az üzemanyagméréshez (külön művészet…!), külön mérleg a startsúlyméréshez, akksi a loggerhez, feladattábla stb. Jó hosszú ellenőrző listát írtam, hogy ne valami itthon felejtett dolgon múljon majd az egész.
Közben kitűztem a célt. Vettem egy nagy levegőt, és eldöntöttem, hogy megpróbálom megdönteni a férfi economy háromszög rekordot, a kis súlyom és gyalogernyős múltam ebben előnyt jelenthet. Szeretek motorral termikelni.
A www.galatech.hu/pg oldal leglelkesebb látogatója lettem. Eszméletlen, amit Kacsa tesz a siklóernyős távrepülő társadalomért…
Legyártottam több feladatlapot, különböző szélirányokra optimalizált szárú FAI háromszögekkel, mindet Kerekharaszti sportreptér indulással. Mindennap nagyon kevés idővel gazdálkodom, megpróbáltam előre dolgozni.

Vigyázz…
Az időjárás elég tréfás kedvében volt mostanában. Kb. egy hónap eltelt viharokkal, erős széllel, hullámzó frontrendszerekkel. Lassan Windguru-, Meteoblue- és Időkép-mérgezésem lett… Aztán végre lejjebb állt a szél, nem tűnt a legtökéletesebbnek, de egy próbát megért.

Kész…
Az első lépés az üzemanyag-hitelesítési procedúra, amit azért jó, ha előre átgondol az ember, mert nagyon meg tudja viccelni magát. Hiteles mérlegen mértünk, jól kicsöpögtetett tankba töltöttük, agyonplombáltuk szigetelőszalaggal, matricákkal, aláírva több helyen a tankra is átnyúlóan, képtelenség lett volna leutánozni. Az egész folyamatot fotóztuk és videóztuk.
7,5 kg üzemanyagról van szó, ami nem is olyan kevés a 12 literes tankomhoz képest. De azért ha valaki azt mondja, hogy ez egyszerű, csak nyomni kell a gázt és menni, arra vetek egy csúnya pillantást…

Rajt…
Amikor megérkeztünk a Kerekharaszti sportreptérre, máris levontuk az 1. sz. tanulságot: a rágógumit tovább kell rágni! A motort lélegző tanksapkával tudtuk csak szállítani a plomba miatt, a lukat pedig rágógumival tömtük el ideiglenesen. Ez egyszer már bevált, de most nem volt elég kemény, kifolyt egy kicsit az üzemanyag.
Volt talajmenti szél, de a termikek könnyen meg tudták forgatni, akkor olyan vészes nem lehet. Gyorsan összekészültünk. A 35 fokos kánikula nem esett jól, próbáltam minél később magamra venni a motort. 94 kg volt a startsúlyom, én 53-54 vagyok. Amikor legelőször mértünk, nem akartam elhinni. A Parapower a legkönnyebb motorok egyike, a műszerekkel (összesen 4), az akksival, bakanccsal, sisakkal, miegymással valahogy mégis összejött a plusz 40 kg.

A Lapoon aznap reggel került hozzám, és estére megvolt a világrekord. Szépen bemutatkoztunk egymásnak. Csodaszép az az ernyő, jó ránézni. Eddig az a megérzésem, hogy ami nekem szépnek tűnik, az jó is, mindig bejött. Valaki azt írta egyszer a Lapoonról, hogy szívesen fordul szárnyvégen, hát tényleg. Rágondolok, és már ott is van. Pedig nem ideálisan terheltem, a legjobb teljesítményt nem tudtam kihozni belőle. A siklószáma is nagyon ott van, de azt inkább nyugodt időben tudnám rendesen kitapasztalni. Mindenesetre a fogyasztásom és a teljesített feladat azt mutatja, hogy tényleg piszok jól siklik.
Az elképzelésem az volt, hogy az első, szembe-oldalszeles szárat letudom viszonylag alacsonyan delfinezve, aztán a hátszeles, hosszú örömszakaszon kitekerek, és megyek felhőről felhőre, tekerés közben is sodródva. Az utolsó, oldalszeles szakasznál pedig remélhetőleg lejjebb áll a szél, és tudok játszani a magassággal is.
A délután 1 órai indulás általában nem a hátimotorosok álma, de nem is gyógyrepülésre készültem. Induláskor, Hatvan fölött muszáj volt kicsit kiemelkedni, haladtam is vagy 20-szal kigyorsítva, nem esett jól. Az első száron aztán inkább végig lenn maradtam, egész jól haladtam, de az induló termikek széjjelráztak, nagy emelések, nagy merülésekkel, igyekeztem kigyorsítva minél hamarabb letudni ezt a szárat, és már alig vártam a termikelő szakaszt. 32 km/h lett az átlagom, rosszabbra számítottam.
A fordulópont szépen megvolt (Jászberénytől délre egy kis erdő), ráálltam a kurzusra, és hopp… a hátszél sehol. Inkább oldalas ez is. 40-45-tel tudtam haladni kigyorsítva, a magassági szél pedig határozottan lelassított. Pedig időben és térben nem volt akkora lépték, ami indokolta volna, hogy ennyire megváltozzon a szélirány, többen is panaszkodtak hasonlóra aznap.
Maradtam lenn a második szakaszon is, de azért tekertem is, ha megérte, voltak szép, izmos termikek. A fékeket az egész távon alig engedtem el, a termikek lefordítottak a kurzusról, folyamatosan korrigáltam, és rázott is, mint az ördög. A hátsó trimmeket folyamatosan húztam-eresztettem, termikek-magasság-szélirány-szélsebesség függvényében, és végül is bejött. 36 km/h lett az átlagom ezen a száron még így is, hogy időnként megálltam termikelni, és úgy érzem, nagyon jó volt a fogyasztásom.
A 3. szár még furcsábban alakult, az elejét már valószínűleg a Mátra kavarta. Domoszló temető volt a 2. fordulópont, és utána egészen a Sárhegyig alig haladtam. Onnantól már megint jobb volt, delfinezve haladtam, most már sűrűn nézve a kis tükrömben az üzemanyagszintet. Már láttam, hogy elég lehet, de annyira nem lehettem biztos, hogy marad a szélirány és -sebesség, hogy inkább továbbra is nagyon takarékosan repültem.
És beértem.
Jó magasan, ami azért fontos, mert az érkezési vonal átlépésének magassága a szabály szerint magasabb kell hogy legyen, mint a startvonalé.
Amíg repültem, Péter hazament a gyerekekért, és tökéletesen időzítve jöttek vissza.
120 km, 3 és fél óra (plusz belefért még 10 perc örömködés leszállás előtt), magán a háromszögön 34,5 km/h-s átlagsebesség. Fizikailag és szellemileg teljesen kimerített, de ez azért nagyon jófajta fáradtság.

A neheze még hátravan
Az adminisztráció. 7 nap áll rendelkezésre arra, hogy az FAI felé jelezzük, hogy rekord született. Ezen túl vagyunk, most a tengernyi dokumentumot szedem össze. Előtte azért leellenőriztem, és független szakértővel is leellenőriztettem a tracklogómat. Jó érzés volt, amikor Daróczy Jani, a vitorlázórepülők sportbírája így zárta az e-mailjét: jó éjt a világrekordernek. Ehhez azért még sok minden szükséges, akkor dőlhetek hátra, ha az FAI hitelesítette a rekordot, ez hónapokig is eltarthat. Most úgy érzem, meglesz.

Utószó
Egy világrekord csapatmunka, akkor is, ha csak egy ember neve szerepel ott a végén. Nem fogom tudni mindenkinek megköszönni, akik segítettek, egy halvány kísérletet teszek csak…
Legelőször is Anyukámnak, a Csúcsnagymamának, mert nélküle esélytelen lett volna bármilyen kísérlet, Matuska Palinak a loggerért és a számtalan okosságért, Szabó Gyurinak az ernyőért, Ordódy Marcinak és Ferinc Vincének, hogy elindítottak, majd kivezettek az adminisztratív útvesztőből, Daróczy Janinak az igc file elemzésében és a hitelesítés első lépéseinél való sok-sok segítségéért, Fekete Zolinak a meteo és taktikai tanácsokért, a légtérügyekben nagymester Kardos Istvánnak a laptopom és GPS-em tunningolásáért, a légterekkel kapcsolatos információkért és honlapjának minden betűjéért, Gyurcsó Attilának az elektrotechnikai segítségért, Csiki Zolinak a hitelesítési procedúráért, Lacza Péternek és az ÁTK-nak a mérlegért, Kádár Andrásnak a postás szerepkörért, Takács Sanyinak a reptérhasználatért, és legfőképpen Férjemnek és mindenemnek, Péternek, mert nélküle eszembe nem jutott volna megpróbálni.