A 2008-ban Basse Hamban bemutatott Fusiont a szakma a Revolution és az Action GT sikeres „koktéljának” minősítette. Egyértelműen a referencia csúcsernyő szerepe jutott neki, egészen a Nucleon megjelenéséig. Nem hagyhattuk ki, hogy kicsit összemérjük őket.
A Nucleont előző számunkban már bemutattuk, ezért itt csak a Fusion technikai részleteivel fárasztjuk a nyájas olvasót. Egyik nagy újdonsága a kompozit belépőél. A cellák falának Dacron megerősítése helyett egy könnyebb és tartósabb megoldást alkalmaztak, a válaszfalakba épített Nylon 66 anyagból készült vékony huzaloknak köszönhetően jelentős súlycsökkenést sikerült elérni. A speciális design eredményeképpen a belépőél csak egy irányban merev, egyébként flexibilis marad. Ez az ernyő tömegének csökkentése mellett a teljesítményét is javítja, megkönnyíti a felhúzást és a startot, mivel a profil tökéletes kialakulását az első pillanattól biztosítja.
A Fusion másik sajátossága az Y alakban futó zsinórzat alkalmazása a főzsinórokon, mindhárom sorban, ami az Action GT „öröksége”. A Center Keel Lines elnevezésű zsinórkialakítás lehetővé teszi a pilóta számára a súly áthelyezését az egyik vagy másik oldalra anélkül, hogy az ernyő közepe deformálódna. A Paramania arra is ügyelt, hogy az ernyő újranyílási képességét optimalizálják, mivel a pilóta súlya mindig a szárny felénél nagyobb felületen oszlik el.
A cellakiosztásban átlós irányban haladva mindig két tripla cella fog közre egy szimplát. A szárnyvégek különösen sűrű zsinórzata megakadályozza a szálátcsapást. Az ernyő bordázatának ovális nyílásai szelepekként működve biztosítják a profil belsejében való jobb levegőáramlást. A parazita mozgások kiküszöbölésére öt keresztirányú megerősítősáv fut végig a teljes fesztávon.
A végükön kopásálló Cordura anyaggal megerősített poliészterhevedereket két fékcsigával látták el, így alsó vagy felső bekötés esetén is jól használhatók. A fékfogantyúk erős beépített mágnessel rögzíthetők. A reflex szárnyak legtöbbjénél a szárnyvégkormányzást szolgáló TST vagy újabban ALC rendszereket alkalmazzák, melyek a reflex profil stabilitásának lerontása nélkül teszik lehetővé a gyorsra trimmelt és/vagy kigyorsított fordulózást. A Fusionnál ennek nem tulajdonítanak túlzott jelentőséget. Bár szériatartozékként jár az ernyőhöz, de nincs felszerelve rá az oldalkormány-funkciót biztosító fogantyú és zsinór. A Paramania az egyszerű dolgokat szereti. A trimm útja továbbra is két jól megkülönböztetett részre osztott, ami jól meghatározza használatát. Az első, a lassú beállítás siklóernyőhöz hasonló repülési tulajdonságokat eredményez. Ezen a beállításon túl az ernyő viselkedését az autostabil profil tulajdonságai jellemzik, több vagy kevesebb reflex hatással. A piktogramoknak köszönhetően egy pillantással felmérhetjük a trimm aktuális pozícióját és a profil formáját.
Az összehasonlító tesztet szokásunkhoz híven élénk/erős szélben kezdtük.
A Fusion különösebb előkészület nélkül kész a felszállásra, a zsinórzat könnyen szétválogatható. A légbeömlő nyílások és a belépőél újfajta kialakítása biztosítja az optimális profil azonnali kialakulását. Az ernyő egyenletesen, szabályosan, lendületesen jön fel, visszaesésre nem hajlamos. A trimm legjobb beállítását egyértelművé teszi a „take off” logó.
Kupolázás (kutyázás) során kiderül, hogy jobban ficánkol, mint a Nucleon. Nagyobb odafigyelést, precízebb vezetést igényel. De ez csak megszokás kérdése. Élénk szélben a felszállás gyerekjáték, de később azt is tapasztalhattuk, hogy szinte szélcsendben is lehet vele kifordulós startot produkálni, az ernyő szinte magától jön fel, és pár lépés után szelíden, de feltartóztathatatlanul emel el. Ebben bizonyára nagy szerepet játszik a könnyű belépőél is.
Az emelkedés során kiváló az iránytartása, szinte semmilyen korrekciót nem igényel. Ezen a ponton fej fej mellett van a Nucleonnal, még azt is megreszkírozom, hogy egy vérbeli siklóernyősnek jobban bejön.
Erős szélben lenyűgözően viselkedik. A turbulenciát egyszerűen kikapcsolja. Lassúra trimmelve nagyon könnyed, a kormányerők megfelelőek. Az orsó és oldalirányú mozgások koordinációja példás, a fordulóban nem jelentkezik a reflex szárnyakra jellemző süllyedési tendencia. Szinte egy helyben fordul, klasszikusan bedöntve.
Kiválóan és azonnal reagál a legapróbb mozdulatokra is. Spirálban stabil, a legkisebb mozdulat elég, hogy könnyedén kivegyük belőle. A trimm fokozatos kiengedésével párhuzamosan egyre inkább érződik az autostabil profil hatása. Vitorlázórepülőből fokozatosan átmegy vadászgépbe. Bekeményedik, olyan férfias lesz az egész. Különösen a fékek. Hatásuk megfelelő, de kétszer akkora erővel kell húzni őket, mint a Nucleonon, ha ugyanolyan dinamikus fordulót szeretnénk. Többféle motorral is próbáltuk, a 100 cm3-es géposztály képviselői fél-kétharmad gázt kértek a lassúra trimmelt nulla varióhoz, ami 33-35 km/h-t adott ki, Corsair és Simonini esetén ez persze feleennyi sem volt, de mindenképpen több, mint amit a Nucleon igényel. Gyorsra trimmelve a Vittorazival 8200-as, Simóval 3900-as fordulatszámon 48 km/órás utazósebességet érek el. A gyorsítót használva könnyedén eljutok 59 km/óráig, a Vitto már padlógázon, maximális fordulaton pörög, a Simo is 5000 felett.
Ezen a ponton is jobbnak érzem a Nucleont. Ami a siklószámot illeti, felengedett fékekkel 6,1-et számolok, az optimális süllyedés pedig 1,6 m/s 35 km/h sebesség mellett, ebbe persze belejátszik a motor, a keret és a légcsavar légellenállása. A konstruktőr motor nélküli használat esetén 8,5-ös siklószámot ígér. A Nucleon picivel többet tud, de komplikáltabb. A Fusion attól nagyszerűbb, hogy egyszerűbb. Azt a pár km/h-t végsebességben aligha használja ki az átlagos pilóta, ellenben sokkal kevesebb részletre kell odafigyelnie. Butabarát apróság például, hogy a trimmhevederek immár nem csapkodnak a szélben, egy kis négyszögű gyűrűvel kettőbe hajtva összefoghatók. Így a légcsavart sem találják meg. Összességében azt kell mondanom, hogy nem szeretném eldönteni, hogy melyik a jobb. Manapság ez úgyis leginkább ár kérdése, arról meg itt szándékosan nem beszélünk. Nekem egy Extra 330 – Szu 29 párhuzam jut eszembe a két ernyő kapcsán. Aki látott már iyeneket bemutatón, tudja, hogy miről beszélek.
| Paramania Fusion |
| Méret (m2) | 23 | 26 | 29 |
| Fesztáv (m) | 11,43 | 12,15 | 12,83 |
| Felszállósúly motorral | 60–120 | 70–140 | 80–160 |
| Felszállósúly motor nélkül | 60–85 | 70–95 | 80–105 |
| Cellák száma | 56 | 56 | 56 |
| Sebesség lassúra trimmelve (km/h) | 30 | 30 | 30 |
| Sebesség gyorsra trimmelve (km/h) | 49 | 49 | 49 |
| Max. sebesség (km/h) | 60 | 60 | 60 |
| Süllyedés | Min.: 1, trimm off: 1,2–1,7,
Max. gyorsítóval: 2,6 |
| Certifikáció | – | C | C |
Szöveg: Szabó György
Képek: Koszta Péter
