Basse Ham 2008

Több mint 500 pilóta több mint 20 országból, 60 kiállító… és egyszerre 325 motoros ernyő a levegőben, új világrekord… Ez Basse Ham idei mérlege.
Pedig mikor péntek reggel nekiálltunk a szinte viharos szélben standot építeni, nagyon úgy tűnt, nemhogy rekorddöntés, de még repülés sem sok várható. A tavalyelőtti hőség és szélcsend helyett idén inkább hűvös szelek jártak „a motoros ernyőzés fővárosában” a háromnapos rendezvény kezdetén. Aztán szép lassan megjött a jó idő, a „csak tapasztalt pilótáknak” engedélyezett repülést jelző narancssárga zászlót leváltotta a demokratikus zöld, és a szombat esti rekordot már a nap is bearanyozta. Vasárnapra beállt a kánikula, a hagyományos délutáni jégeső viszont ezúttal elmaradt.

Lassan már úgy jövünk ide, mintha hazajönnénk, állapítottuk meg, szinte minden kiállítói standon ismerősök fogadtak kitörő örömmel, s a nálunk megforduló tömegben percenként csaptak a vállunkra az innen-onnan, hosszabb vagy rövidebb ideje megismert pilótatársak.
A sátrak közt hamar kialakult a szokásos nyüzsgés és forgatag, s bár a látogatók számát pontosan megállapítani még a szervezők sem lehettek képesek (a belépés ugyanis – lássatok csodát, még mindig! – ingyenes és szabad), valószínűleg nem volt túlzás a Jean-Claude Ludwigék által várt 10 000 fő.
Ami a levegőben zajló eseményeket illeti, nem maradhattak el a Mathieu Rouanet–Laurent Salinas páros szokásos akróbemutatói. A Moselle folyón való vízisízést most passzolták, de a napközbeni, turbulens időben földközeli cikázásaikkal így is sikerült kellő mértékben emelniük a nézők adrenalinszintjét. Hát még a rekordrepülés fel- és leszállóiét, mikor beszívott fecskeként csapongtak közöttük… De őket így szeretjük. Ahogy a vasárnap délutáni díjkiosztón fogalmazták meg, „az új pilótanemzedék” nem feltétlenül a szabálykövetésben jeleskedik, de teljesítményük előtt le a kalappal. Mi sem bizonyítja jobban a fenegyerekeket övező szimpátiát, mint hogy az idén első ízben kiosztott AGAP (Award Grand Air Paramoteur) VIP díját Mathieu Rouanet-nak, mint a motoros ernyőzés kiemelkedő személyiségének ítélte a szavazás. Nincs kétségünk afelől, hogy ha eddig nem szállt Matyi fejébe a dicsőség, ezután sem fog, annyi bajnoki cím és elismerés után is ugyanaz a szerényen vigyorgó, kedves, laza srác maradt, akinek megismertük (mellesleg Basse Hamból egyenesen Chambley-ba ment, ahol a 2008-as francia UL bajnokságon is leakasztotta a motoros ernyős aranyérmet).
Az Alphajet vadászgépekkel berepülő Patrouille de France kötelékéhez is szerencsénk volt, bár az a két áthúzás, mellyel megtisztelték az összegyűlt tömeget, tényleg csak villámlátogatásnak minősíthető.
Mindeközben mi nem repültük betegre magunkat, de így legalább volt idő a földön is nézelődni, fogadni a számos érdeklődőt, és feltérképezni az újdonságokat.
Már előre fentük a fogunkat a beharangozott kínai–angol koprodukciós elektromos hátimotorra, a Yuneecra. Sikerült is kipróbálni, erről olvassátok el Gyuri beszámolóját. Ő szerencsére nem járt úgy vele, mint az a pilóta, aki nemes egyszerűséggel elkaszálta a magasfeszültségű vezetéket (tán egy kis levegőben való „tankolásra” gondolt?), de sértetlenül ért földet egy épp jó helyre telepített felfújható gumisátor tetején.
Először tűntek fel Basse Hamban a „miniernyők”, ami jól mutatja az ernyőméretek általánosan jellemző, csökkenő tendenciáját. A fehér-narancssárga, jellegzetes mintájú Bio-Air Ski’M-et az általunk is repült Dudek Zakospeedhez hasonlóan eredetileg speedflyingra szánták, de itt az erős szélben vidáman hasított motorral is.
Az amatőr építésű trájkok versenyében is láttunk érdekes szerkezeteket, még ha egyik-másik esetben az érdekesség valóban az egyetlen pozitív vonásuknak bizonyult is.
Új márka a hátimotorok piacán a madridi Kobra, akik többek közt pneumatikus mentőernyőjüket is bemutatták: talán végre érvényes megoldást jelenthet mentőer-nyőtémában.
A Sky Engines standján tüzetesen megvizsgálhattuk az általuk tervezett új kar-bonkeretet, ha minden jól megy, a későbbiekben erre még visszatérünk.
Idén is volt lehetőség a motorok tolóerejének megmérettetésére, éltünk is vele; az eredményekről lásd külön írásunkat. S végül, de nem utolsósorban: a rekord!
Szombat délután négy körül sor került az eligazításra, az viszont még kétséges volt, engedi-e, s mikor az időjárás a kezdést. Azért szép lassan mindenki kihurcolkodott a placc szélére, s egyre növekvő izgalommal vártuk, hogy megadják a jelet az indulásra. Bemelegítésként, s hogy jó példával járjunk elöl, no meg hogy megvillantsuk a piros-fehér-zöld Synthesist, azért tettünk egy tiszteletkört tandemben a meglehetősen dobálós időben. 6 után végre felkerült a zöld zászló, megnyitották a rekordkísérletet. Az eligazítás szerint az első sorokból a legtapasztaltabb pilóták, mögöttük pedig a többiek startoltak, tudásszint szerint csökkenő sorrendben (a hovatartozás elbírálása mindenkinek saját lelkiismeretére volt bízva, mi szerénytelenül előrehelyezkedtünk). Megkezdődött a légtér telítődése… és az ernyők szinte hihetetlenül rövid idő alatt befestették Basse Ham egét! Valóságos csúcsforgalomban éreztük magunkat, mondhatni, forrt a levegő, bár a többség az utasításokat betartva nem maradt közvetlenül a reptér fölött. Így is történt egy baleset, egy trájk és egy lábról induló hátimotoros ütköztek össze a közeli mező fölött. A trájk ernyője újranyílt, s viszonylag simán landolt, a másik pilóta viszont mentőernyőt dobott, amihez nem volt megfelelő magassága: ő sajnos becsapódott. Mint utólag megtudtuk, szerencsére megúszta három elcsúszott hátcsigolyával, de az eset azért elgondolkoztató a jövőbeli rekorddöntéseket illetően. Háromszáznál több légi járműnek egymást kerülgetni nem egyszerű feladat… s hányan leszünk 2010-ben?
Alig valamivel több mint két óra kellett csak ahhoz, hogy az egyezményes piros füstbomba jelezze, a rekordkísérlet véget ért. Leszállás után tudtuk meg, milyen eredménnyel. Aztán – immár csak l’art pour l’art – aki még akart, napnyugtáig repdeshetett tovább, ami itt hivatalosan 21h45-öt jelent június végén.
A vasárnap délutáni búcsúzkodáskor ismét csak köszönetet mondani és gratulálni tudtunk Jean-Claude-nak: idén is maradandót alkotott. Ha minden igaz, hamarosan vendégül láthatjuk őt Magyarországon. Az élményt biztos nem tudjuk überelni, de valamennyit talán viszonozhatunk…

Nézzétek meg filmünket Basse Hamról a www.vampair.hu-n!