A tavaly Blois-ban bemutatott új, burkolt Combo a gyártó DTA azon szándékát tükrözi, hogy az apró részletekig menően újragondolt és tökéletesen kivitelezett gépet ajánlhasson a nagyközönségnek. Ezt a célkitűzést sikeresen valósították meg az új burkolattal, amely az előző verziókhoz képest mind teljesítményben, mind a kényelem szempontjából jelentős előrelépést hozott.
A trájk szerkezete a klasszikus Combóé. A vázat a zicralból készült hátsó futószárak kivételével 25CD4S minőségű repipari acélból gyártották, mely az előző modelleknél használt inoxénál 45%-kal kedvezőbb rugalmas ellenállása révén lehetővé tette a tömeg csökkentését. Az általunk tesztelt verzió Cantilever típusú, orrcső nélküli szárnytartós. Lehet rendelni hagyományos, orrcsöves változatot is, az olcsóbb, de nem biztosít tökéletes panoramikus látást. A nagy újdonság a teljes egészében kompozitburkolat, melynek kifejlesztése során két, nem egyértelműen kompatibilis kritériumot, az aerodinamikait és az esztétikait kellett összehangolni. A tervezők ráadásul két- vagy négyütemű Rotaxnak is egyaránt biztosítottak helyet a motorháztető alatt. A vinilészter-üvegszál kompozitból készült és karbonszálas megerősítéssel ellátott héjszerkezet és minden hozzá tartozó elem rétegzése láthatóan nagy gonddal elvégzett, minőségi munka.A DTA új, változtatható terheléselosztást biztosító, „Speed System” (SS) trimmrendszerének köszönhetően könynyedén 25 km/h pluszsebesség nyerhető a szárny felfüggesztési pontjának előre-hátra vándoroltatásával. A teszteléskor az Ellipse gyártotta Dynamic 15/430 szárnyat használtuk, mely 13,60 m2 felületével és maximálisan 430 kg terhelhetőségével 208 kg hasznos súlyt enged az új Combo FC számára.
A trájk esztétikai szempontból is kellemes meglepetés. A motor és minden perifériája a szerelőnyílásokkal és szellőzőrésekkel ellátott hátsó burkolat alatt rejtőzik. A hűtő levegőellátásának megoldása sok időt vett igénybe, de végül sikerült elérni a megfelelő motorhőmér-séklet biztosítását bármilyen körülmények között.
A rendkívül kényelmes, külön ülések karbon-üvegszál kompozitanyagból készültek, igen elegáns, részben bőrbe-vonattal. A pilótaülés előredöntésével a meglehetősen magasan elhelyezett utasülés is kényelmesen foglalható el. Az új műszerfal 8 db 58 mm átmérőjű műszernek és a rádiónak is biztosít helyet, a felszereltség természetesen opcionálisan választható.
A beüléshez először előre kell tolni az üléshez nyomódó trapézt, mert a szárny statikusan orrnehéz. Erős szélben ez inkább előnyös tulajdonság. Az sem elhanyagolható részlet, hogy az első ülés széle ütközőül szolgál a trapéznak, ami sokkal kellemesebb megoldás, mint a pilóta mellkasa vagy hasa a legtöbb gép esetében.
Az 582-es a megszokott módon indul, ha csak kicsit is kihűlt a motor, rá kell húzni a szívatót, de azonnal vissza is venni, ha a rázkódást el akarjuk kerülni. A gurulás kellemes, nagyon precíz, bár túlságosan könnyed orrkerékvezérléssel. Az orrfutó fékje is elegendőnek bizonyul, mindazonáltal a három fékkel szerelt verzió is rendelhető.
A 35 km/órás, lökéses északi szélben a felszállás 5 másodperc műve. Az emelkedés természetesen meredek, a vario több mint 5 méter/szekundumot mutat. Az erősen turbulens helyi légtértől eltávolodva 3000 láb környékén nyugalmasabb zónába érek a mérések elvégzéséhez.
Ami az elsõ ülés kényelmét illeti, a szélvédő igen hatékonynak bizonyul, és láthatóan nem zavarja a légáramlást. Az utasnak már kicsit kellemetlenebb a dolga, mivel jóval magasabban ül a pilótánál. Ez az elhelyezés ugyanakkor nagy előnyt jelenthet az oktatóknak, akik ily módon jobban látnak előre, és a trapézt is könynyebben elérhetik.
Elengedett trapézzal a Combo FC 82 km/h mûszer szerinti sebességen állapodik meg. Nemcsak hosszdőlésben, hanem orsóban is stabilnak bizonyul, ami ritka tulajdonság, mivel a konstruktõrök többsége ezen a tengelyen inkább meghagy egy kis instabilitást, hogy a fordulóba vitel könnyebb legyen.
Ami az orsózó szögsebességet illeti, a gép hozza a szokásosan mért értékeket. Az ellentétes legyezőnyomaték markáns, a menetirányú stabilitás pozitív, a fordulóba, emelkedésbe-süllyedésbe vitel energiaigénye progresszív. A brutális fordulóváltásokat a Combo sem szereti, de jó legyezőstabilitása segítségével elboldogul velük. A trájk hűségesen követi a szárnyat a kerékburkolaton elhelyezett nagy függőleges vezérsíkoknak és a viszonylag kicsi, kevés aerodinamikai hatást generáló orr-részhez társuló, jelentős hátsó oldalfelületnek köszönhetően.
Bólintásban némi nehézséget okozott a Speed System beállítása. Elfelejtettem, hogy itt csak két állás létezik, első vagy hátsó, bármely köztes helyzetből a trimm magától visszatér a kettő közül az egyikbe. Amint erre rájövök, konstatálom, hogy a bekötéspontot elõretekerve valóban 25 km/h pluszsebesség érhető el. A legmeglepőbb, hogy a trapéz ugyanolyan könnyed marad bólintásban 110 km/óránál is. Mellékes előnye még a szerkezetnek, hogy a trapéz behúzásával nem emelkedik meg a trájk orra, ebben a konstruktőr szerint a szélvédő dőlésszöge is szerepet játszik.
Padlógázzal a trapéz teljes hátrahúzása nélkül is sikerül süllyednem. Kicsit kiengedve, a nulla variót megtartva 133,5 km/h sebességet mérek minden korrekció elvégzése után, a kijelzett 148 km/órához képest. A DTA szerint két személlyel elérhető 138 km/h nincs tehát túl messze.
Az átesés lágy és csekély magasságvesztéssel jár. Közben nem érzékelek hajlamot az oldalra lebillenésre. Az áramlás leválásához meglehetősen erősen és messzire kell kitolni a trapézt. 52 km/h kijelzett sebesség környékén kezd rázkódni a szárny, 49 km/óránál pedig bekövetkezik az átesés. A trapéz néhány centivel való visszahúzásával azonnal vissza is nyerhető az irányítás.
70 km/h minimális manőverezõsebes-séget mérek, de a még mindig erősen turbulens viszonyok miatt úgy gondolom, nyugodt légkörben ez ennél alacsonyabb is lehet.
A leszállás nem igényel különösebb elővigyázatosságot, csak a szárnyat kell lassúra trimmelni, és persze nem kell őrült erővel húzni a trapézt, ahogy azt sajnos még mindig tanítják egyes iskolákban. A semleges állásban lévõ trapézzal 80 km/h körüli kijelzett sebesség még mérsékelt turbulenciában is elegendő.
Összegzés
Kellemes meglepetés volt számomra a Combo FC 582 első ülésének kényelme, ami különösen értékelhető nagyobb utazósebesség mellett, ahol is a Speed Systemnek és a Dynamic 15/430 orsóban való viszonylagos könnyedségének köszönhetően a kezünket nyugodtan a szélvédő mögött tarthatjuk. A trájk viselkedése általánosan is kellemesnek mondható, mérsékelt súlya, kis fesztávja és a kétütemû motor együttesen a „játékos”, kis gépek kategóriájába sorolják. A kényelmes ülések, a számos tárolóhely és a 70 literes tank ugyanakkor még két személlyel is alkalmassá teszik a nagyobb kirándulásokra.
Ami a szervizelést és az alkatrészellátást illeti, a DTA ezen a téren igen komoly hírnevet vívott ki magának az évek során, aminek megalapozottságáról sokan tanúskodhatnak. A Combo FC 582-t tehát igazán csak ajánlani lehet.
Fordította: Kádár Andrea
Képek: DTA, Vol Moteur