A tavaly Blois-ban bemutatott új, burkolt Combo a gyártó DTA azon szándékát tükrözi, hogy az apró részletekig menõen újragondolt és tökéletesen kivitelezett gépet ajánlhasson a nagyközönségnek. Ezt a célkitûzést sikeresen valósították meg az új burkolattal, amely az elõzõ verziókhoz képest mind teljesítményben, mind a kényelem szempontjából jelentõs elõrelépést hozott.
A trájk szerkezete a klasszikus Combóé. A vázat a zicralból készült hátsó futószárak kivételével 25CD4S minõségû repipari acélból gyártották, mely az elõzõ modelleknél használt inoxénál 45%-kal kedvezõbb rugalmas ellenállása révén lehetõvé tette a tömeg csökkentését. Az általunk tesztelt verzió Cantilever típusú, orrcsõ nélküli szárnytartós. Lehet rendelni hagyományos, orrcsöves változatot is, az olcsóbb, de nem biztosít tökéletes panoramikus látást. A nagy újdonság a teljes egészében kompozitburkolat, melynek kifejlesztése során két, nem egyértelmûen kompatibilis kritériumot, az aerodinamikait és az esztétikait kellett összehangolni. A tervezõk ráadásul két- vagy négyütemû Rotaxnak is egyaránt biztosítottak helyet a motorháztetõ alatt. A vinilészter-üvegszál kompozitból készült és karbonszálas megerõsítéssel ellátott héjszerkezet és minden hozzá tartozó elem rétegzése láthatóan nagy gonddal elvégzett, minõségi munka.A DTA új, változtatható terheléselosztást biztosító, „Speed System” (SS) trimmrendszerének köszönhetõen könynyedén 25 km/h pluszsebesség nyerhetõ a szárny felfüggesztési pontjának elõre-hátra vándoroltatásával. A teszteléskor az Ellipse gyártotta Dynamic 15/430 szárnyat használtuk, mely 13,60 m2 felületével és maximálisan 430 kg terhelhetõségével 208 kg hasznos súlyt enged az új Combo FC számára.
A trájk esztétikai szempontból is kellemes meglepetés. A motor és minden perifériája a szerelõnyílásokkal és szellõzõrésekkel ellátott hátsó burkolat alatt rejtõzik. A hûtõ levegõellátásának megoldása sok idõt vett igénybe, de végül sikerült elérni a megfelelõ motorhõmér-séklet biztosítását bármilyen körülmények között.
A rendkívül kényelmes, külön ülések karbon-üvegszál kompozitanyagból készültek, igen elegáns, részben bõrbe-vonattal. A pilótaülés elõredöntésével a meglehetõsen magasan elhelyezett utasülés is kényelmesen foglalható el. Az új mûszerfal 8 db 58 mm átmérõjû mûszernek és a rádiónak is biztosít helyet, a felszereltség természetesen opcionálisan választható.
A beüléshez elõször elõre kell tolni az üléshez nyomódó trapézt, mert a szárny statikusan orrnehéz. Erõs szélben ez inkább elõnyös tulajdonság. Az sem elhanyagolható részlet, hogy az elsõ ülés széle ütközõül szolgál a trapéznak, ami sokkal kellemesebb megoldás, mint a pilóta mellkasa vagy hasa a legtöbb gép esetében.
Az 582-es a megszokott módon indul, ha csak kicsit is kihûlt a motor, rá kell húzni a szívatót, de azonnal vissza is venni, ha a rázkódást el akarjuk kerülni. A gurulás kellemes, nagyon precíz, bár túlságosan könnyed orrkerékvezérléssel. Az orrfutó fékje is elegendõnek bizonyul, mindazonáltal a három fékkel szerelt verzió is rendelhetõ.
A 35 km/órás, lökéses északi szélben a felszállás 5 másodperc mûve. Az emelkedés természetesen meredek, a vario több mint 5 méter/szekundumot mutat. Az erõsen turbulens helyi légtértõl eltávolodva 3000 láb környékén nyugalmasabb zónába érek a mérések elvégzéséhez.
Ami az elsõ ülés kényelmét illeti, a szélvédõ igen hatékonynak bizonyul, és láthatóan nem zavarja a légáramlást. Az utasnak már kicsit kellemetlenebb a dolga, mivel jóval magasabban ül a pilótánál. Ez az elhelyezés ugyanakkor nagy elõnyt jelenthet az oktatóknak, akik ily módon jobban látnak elõre, és a trapézt is könynyebben elérhetik.
Elengedett trapézzal a Combo FC 82 km/h mûszer szerinti sebességen állapodik meg. Nemcsak hosszdõlésben, hanem orsóban is stabilnak bizonyul, ami ritka tulajdonság, mivel a konstruktõrök többsége ezen a tengelyen inkább meghagy egy kis instabilitást, hogy a fordulóba vitel könnyebb legyen.
Ami az orsózó szögsebességet illeti, a gép hozza a szokásosan mért értékeket. Az ellentétes legyezõnyomaték markáns, a menetirányú stabilitás pozitív, a fordulóba, emelkedésbe-süllyedésbe vitel energiaigénye progresszív. A brutális fordulóváltásokat a Combo sem szereti, de jó legyezõstabilitása segítségével elboldogul velük. A trájk hûségesen követi a szárnyat a kerékburkolaton elhelyezett nagy függõleges vezérsíkoknak és a viszonylag kicsi, kevés aerodinamikai hatást generáló orr-részhez társuló, jelentõs hátsó oldalfelületnek köszönhetõen.
Bólintásban némi nehézséget okozott a Speed System beállítása. Elfelejtettem, hogy itt csak két állás létezik, elsõ vagy hátsó, bármely köztes helyzetbõl a trimm magától visszatér a kettõ közül az egyikbe. Amint erre rájövök, konstatálom, hogy a bekötéspontot elõretekerve valóban 25 km/h pluszsebesség érhetõ el. A legmeglepõbb, hogy a trapéz ugyanolyan könnyed marad bólintásban 110 km/óránál is. Mellékes elõnye még a szerkezetnek, hogy a trapéz behúzásával nem emelkedik meg a trájk orra, ebben a konstruktõr szerint a szélvédõ dõlésszöge is szerepet játszik.
Padlógázzal a trapéz teljes hátrahúzása nélkül is sikerül süllyednem. Kicsit kiengedve, a nulla variót megtartva 133,5 km/h sebességet mérek minden korrekció elvégzése után, a kijelzett 148 km/órához képest. A DTA szerint két személlyel elérhetõ 138 km/h nincs tehát túl messze.
Az átesés lágy és csekély magasságvesztéssel jár. Közben nem érzékelek hajlamot az oldalra lebillenésre. Az áramlás leválásához meglehetõsen erõsen és messzire kell kitolni a trapézt. 52 km/h kijelzett sebesség környékén kezd rázkódni a szárny, 49 km/óránál pedig bekövetkezik az átesés. A trapéz néhány centivel való visszahúzásával azonnal vissza is nyerhetõ az irányítás.
70 km/h minimális manõverezõsebes-séget mérek, de a még mindig erõsen turbulens viszonyok miatt úgy gondolom, nyugodt légkörben ez ennél alacsonyabb is lehet.
A leszállás nem igényel különösebb elõvigyázatosságot, csak a szárnyat kell lassúra trimmelni, és persze nem kell õrült erõvel húzni a trapézt, ahogy azt sajnos még mindig tanítják egyes iskolákban. A semleges állásban lévõ trapézzal 80 km/h körüli kijelzett sebesség még mérsékelt turbulenciában is elegendõ.
Összegzés
Kellemes meglepetés volt számomra a Combo FC 582 elsõ ülésének kényelme, ami különösen értékelhetõ nagyobb utazósebesség mellett, ahol is a Speed Systemnek és a Dynamic 15/430 orsóban való viszonylagos könnyedségének köszönhetõen a kezünket nyugodtan a szélvédõ mögött tarthatjuk. A trájk viselkedése általánosan is kellemesnek mondható, mérsékelt súlya, kis fesztávja és a kétütemû motor együttesen a „játékos”, kis gépek kategóriájába sorolják. A kényelmes ülések, a számos tárolóhely és a 70 literes tank ugyanakkor még két személlyel is alkalmassá teszik a nagyobb kirándulásokra.
Ami a szervizelést és az alkatrészellátást illeti, a DTA ezen a téren igen komoly hírnevet vívott ki magának az évek során, aminek megalapozottságáról sokan tanúskodhatnak. A Combo FC 582-t tehát igazán csak ajánlani lehet.
Fordította: Kádár Andrea
Képek: DTA, Vol Moteur