Htimotor Htimotor Motoros srkny Kezdlap Merevszrny UL Forgszrny UL Mrepls Videk Galria

Version francaise Versiunea n romneste
 
Hátimotor

Starttechnikák II. Motorral segített belefutós start


A klasszikus belefutós start csaknem minden motoros ernyõs alfája. Magam is ezzel a technikával szakadtam el az anyaföldtõl elsõ motoros startom alkalmával. Természetesen ahogy az ember gyakorlata nõ, egyre ügyesebb és egyre kevesebbet ront. Ennek megfelelõen az önbizalma is erõsödik egészen addig, amíg a jól megszokott körülmények egy része, vagy akár az összes megváltozik. Ekkor el kell gondolkodnunk azon, vajon a megfelelõ módon, a megfelelõ technikát használjuk-e.

Vegyük sorba ezeket a körülményeket. Talán az idõjárás az egyik legkiszámíthatatlanabb. Ha nincs, vagy nagyon gyenge a szél, esetleg a felszállás tervezett helye sem a megszokott reptér vagy mezõ, hanem mondjuk 20-25 méter hosszú és 20 méter széles. És ne adj’ isten, az ernyõnk sem a legkönnyebben startolható. Mivel az efféle körülmények – ha egyáltalán – csak meglehetõsen lassan, kivárásos alapon változnak, jobb, ha mi változunk, és bevetjük az ilyen esetekre való, motorral segített startot, vagy ahogy mostanában mindenki nevezi, a power startot.
Ha már itt tartunk, eszembe is jutott egyik spanyolországi kora reggeli repülésem. A szél alig észrevehetõen a szárazföld felõl fújt. Gyanús zajra eszmélt a csapat, Gyuri volt a levegõben, de honnan szállt fel? – vetõdött fel mindenkiben a kérdés. Ott, akkor belefutós startra a tengerparton a süppedõs homok miatt nem volt lehetõség. Csak egy hely adódott, a tengerparti házak mögött, balra a garázssor, jobbra homokdûne, elöl ugyancsak. Szóval nem éppen ideális, de az egyetlen. Miután Gyuri leszállt, tanácsát megfogadva sikerült felszállnom. Mit mondjak, ha nem láttam volna repülni, eszembe nem jutott volna onnan felszállni.
Szóval ha nincs szél, és rövid a placcod, told(d) meg (magad) egy motorral!
Ennél a technikánál különösen fontos a gondos elõkészület, mert rontás esetén nincs túl sok esélyünk a korrekcióra. És akinek volt már téli cuccban egymás után három-négy leizzasztó, sikertelen startja, az tudja, hogy a felszállás esélyei ilyenkor drasztikusan lecsökkennek. Elsõ és legfontosabb lépésként a szélzsákot említem, amint megérkeztünk, tegyük ki jól láthatóan, közel a felszállás tervezett helyéhez. Sokszor, még ha azt is hisszük, hogy nincs szél, akkor is jelez nekünk a buló, és nagyon nem mindegy, hogy a levegõt hátulról kapjuk, vagy szembõl, sõt el is döntheti a start sikerességét, különösen gyorsabb, kisebb felületû kupolák esetén. Az alatt a pár perc alatt, amíg felkészítjük a motort, érdemes idõnként a széljelzõre pillantani, vajon mi is a jellemzõ szélirány. Az ernyõ kiterítése szintén kulcsmozzanat. A széliránynak megfelelõen, a zsinórokat gondosan elrendezve terítsünk. Megjegyzem, ha már gyakorlottabbak vagyunk, és van hely, minimális széliránytól való eltérés nem jelenthet különösebb problémát. Olyan helyet válasszunk, ahol nincs lehetõsége a zsinóroknak le-, illetve elakadni. Saját tapasztalatom szerint ennek figyelmen kívül hagyása szív- és zsinórszaggató, valamint pénztárcaapasztó élmény. A fékeket oldalanként használjuk úgy, hogy a kilépõélt húzzuk ki velük, majd a fékzsinórt nagy ívben, a pilótától távol fektessük le. Az eredmény: a kupola belépõéle ívesen, míg a kilépõéle egyenesen fekszik. Ennek következtében az ernyõ közepe kezd jobban feltöltõdni, és stabilabb lesz a kritikus pillanatokban.
Ettõl kezdve majdnem minden a megszokott módon zajlik. Beindítjuk, bemelegítjük a motort, lehetõleg persze a hátunkon, safety first! Felcsatoljuk a hevedereket, és nagyon pontosan középre és irányba helyezkedünk, elkerülve ezzel, hogy az ernyõt féloldalasan húzzuk fel. Célszerû a futás irányát valamely tereptárgyhoz kötni. Az A hevedereket és a fékeket magasan tartva lassan lépjünk elõre addig, amíg mindkét kezünkkel érezzük, hogy egyformán megfeszülnek a zsinórok. Itt én teljes gázt adok, várok 5-10 másodpercet, ezzel megindítva a hátam mögé a levegõt, jó nagy szelet keltve. Némi bizalom szükséges, különösen, ha elõször csináljuk, el kell hinnünk, hogy minden korábbi tapasztalatunk és ösztöneink ellenére a dolog mûködik. Nem baj, ha oktatónk vagy tapasztalt társunk segítségét kérjük. Aztán indulás! Az ernyõ villámgyorsan felfújódik, és szinte érthetetlen módon a fejünk felé lendül, kicsit ahhoz hasonlóan, mint mikor közepes vagy erõsebb szélben startolunk. Ez persze ne tévesszen meg senkit, ugyanis ezután még erõteljesen gyorsítanunk kell, amihez nagy segítséget nyújt a már teljes tolóerõvel mûködõ hajtómûvünk. Ha mindent jól csináltunk, akkor rövidesen el is emelkedünk.
Még néhány megjegyzés a biztonság érdekében. Elõször is, nem szabad túlságosan hátradõlni, mert a légcsavarszél összekuszálja a kupolát még a földön, szerencsésebb esetben csak idõt vesztünk azzal, hogy teregethetjük újra. Másodszor, olyan hátimotorral, aminek hajlékony a légcsavarvédõ kerete, ne így próbálkozzunk. A megfeszülõ hevederek és zsinórok a keretet összenyomják, aminek következtében a légcsavar szépen ledarálja azokat. Ilyen esetben is van bevált módszer. A start elõtt szintén érdemes felpörgetni a motort kb. 10 másodpercig, célozzunk a légcsavarszéllel az ernyõ fölé, és nem bele. Ezt még fokozhatjuk, ha balról jobbra és vissza elseprünk a légcsavarszéllel a kupola felett. Aztán gázt vissza, kicsit várni, amíg a légcsavar veszít lendületébõl, és lehet az ernyõt szépen felhúzni. Amikor a kupola már majdnem felettünk van, adjunk újra maximális gázt. Innen már a fentiek szerint járjunk el. Fontos azt is megjegyezni, hogy maximális gázt csak akkor adjunk, ha jól ismerjük motorunk erejét és elforgatónyomatékát, és tudjuk azt kezelni. Biztos, hogy kis súlyú, kezdõ pilótának 20 LE feletti motorral nem szerencsés ilyen akrobatamutatvánnyal – mert valószínûleg az lesz – próbálkoznia.
Ha viszont jól megfontoltan állunk neki ennek a felszállási módnak, akkor sokkal könnyebben kerülhetünk lételemünkbe, fel a levegõbe, és a végén még ez lesz a kedvencünk.

Ezt a cikket HLE-nek ajánlom.

A “power start” technikát Koleszár Edina mutatta be. Edina 1995-ben ejtõernyõzéssel kezdte, majd siklóernyõzéssel folytatta légi karrierjét. Repült jó néhány nõi rekordot, van több szép versenyeredménye, oktató, csörlésszakoktató, tandempilóta minõsítése. 2003-ban, kislánya születése után próbálta ki elõször a motoros ernyõzést, és azonnal beleszeretett. Ugyanakkora élvezet, sokkal kevesebb kötöttséggel, sokkal több lehetõséggel, és fõként, a családdal is jobban összebékíthetõ! – mondja.

Szöveg: Berkes Zsolt
Képek: Koszta Péter


 
Belps
   

Kapcsold linkek
   

Hr rtkelse
   

Parancsok
   

Kapcsold rovatok

Hátimotor

Tartalomkezelõ rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.05 msodperc