Április 23-án a spanyol pilóta új motoros ernyős távolsági rekordot állított fel. Reggel 6h40-kor szállt fel a spanyolországi Cádiz közelében lévő Jerez de la Frontera repteréről, hogy több mint 14 órát töltve az Atlanti-óceán fölött, este 21h16-kor érjen földet a Kanári-szigetekhez tartozó Lanzarotén. A csúcsdöntésre a Los Realejosban tartott Flypa siklóernyős fesztivál keretein belül vállalkozott.
Eredetileg a mintegy 200 kilométerrel távolabb fekvő Tenerife volt a cél, de végül biztonságosabbnak ítélte a B terv megvalósítását – így is több mint 150 kilométerrel szárnyalta túl előző világrekordját. A hajnali felszállás után először a kivilágított repülőtér fölött maradva emelkedett megfelelő magasságra, majd Chipiona felé indult az első néhány órában őt kísérő katonai helikopterrel való találkozóra. A helikopter azonban késett, így Ramón egyedül vágott neki az útnak a tenger felett. Az első két óra meglehetős koncentrációt igényelt a részéről, a turbulens viszonyok közt, erős inverzióban, felhők közt repülve nem volt könnyű a tájékozódás és iránytartás, míg végül megtalálta őt a helikopter is. Ramón tervei szerint az itt fújó Levantétől segítve akart nyugatra repülni, és az óceán fölött jellemzően északi légáramlatot elérni, de a helikopter nem távolodhatott el jobban a parttól, így Ramónnak is a biztonságosabb, ám szél szempontjából kedvezőtlenebb kurzust kellett választania. A nap első felében jó átlagsebességet tudott tartani, de mikor a helikopter leszállt tankolni, lelassult. 700 méteren repült. Délután háromkor már tudta, hogy ha el akar jutni Teneriféig, legalább pár óra napnyugta utánra marad az útból, amit helikopterkíséret nélkül kell megtennie, ha egyáltalán kitart az üzemanyag. Végül a biztonságosabb, lanzarotei landolást választotta, mint az esetleges tengeren való éjszakázást mentőcsónakjában.
Az utolsó néhány óra nagyon hosszúnak tűnt. „Fáradt voltam és kicsit fájt a fejem, másrészt viszont ez volt a repülés legkönnyebb része, 90 km/órával haladtam hátszélben, csak a trimmekkel irányítva az ernyőt.” 21h16-kor tökéletesen landolva megérkezett.
„Nagyon változó körülményekkel találkoztam. Időnként igencsak adnom kellett a gázt, hogy a leáramlásokban tartani tudjam a magasságom, máskor az emelésekben alig némi gázzal tudtam egyenletesen haladni. Szokatlanok voltak a szárazföld fölöttitől nagyon különböző légmozgások, tökéletesen éreztem, mikor beértem egy-egy légáramlásba. Hosszabb nyugodt időszakok is előfordultak, főleg az utolsó szakaszban” – mondja Ramón.
„Gyönyörű repülés volt, és elértük a célt, sikerült megdönteni a rekordot és elérni a Kanári-szigeteket. Nagyon örülök, hogy annak a sok embernek a több hónapi munkáját, akik támogattak és segítettek nekem, siker koronázta!”
S hogy mivel vágott neki a távnak: PAP ROS 100 motor, 4 üzemanyagtartállyal (összesen 71 literes kapacitás), 130 cm-es kéttollú karbon légcsavarral, Advance Omega 7 ernyővel és mentőernyővel, valamint természetesen az összes navigációs, biztonsági és egyéb felszerelés, a GPS-ektől a műholdas jeladókon át a speciális ruháig és mentőmellényig; 67 kilós pilótasúlya mellett a felszálláskori össztömege 170 kg körüli volt.
Szöveg: Kádár Andrea
Fotók: Morillas
A friss rekord megdöntésére máris akad bátor jelentkező: rettenthetetlen Francis Gardeur barátunk a francia PPG bajnokság után, május második felében készül megkísérelni a Ramón által teljesített táv túlszárnyalását. Hollandiából Spanyolországig repülne egyhuzamban, ROS 125 motorjával, Viper 27 ernyője alatt, 68 liter üzemanyaggal… Mi szurkolunk, és természetesen beszámolunk majd az eredményről!
