Mármint fõleg csak az automatikusan adódó poén kedvéért… Egyébként kétségtelenül inkább egy impozáns termetû Popeye-re hajaz, mikor tengerész módra himbálózó járásával és az örök kaján vigyorral az arcán reggel odasétál a tengerparti homokban már egy ideje a leszakadt berántó miatt küszködõ különítményhez, és egy könnyed mozdulattal sikeresen megpörgeti a légcsavart…
Spanyolországi vendéglátónk, a belga Eric Claessen kommandós fenegyerekként kezdte, majd a Peugeot rallyepilótájaként folytatta pályafutását, és talán maradt is volna a „földönfutó” motorok és a versenyzés világában – némi helikopteres, siklóernyõs és merevszárnyú kitérõ után –, ha egy szép napon, úgy 1996 táján, nem nézi meg Nicolas Hulot mûsorát, az Ushuaiát (amelyrõl egy régebbi számunkban már írtunk). Ott azonban hátimotorok repültek, és innentõl nem volt megállás, ezt neki is ki kellett próbálnia. Autodidakta módon belevetve magát a témába, hamar rábukkant a Fly Castelluccióra, és pillanatokon belül a motoros ernyõzés sûrûjében találta magát tesztpilótaként, forgalmazóként, versenyzõként. 2000-ben harmadik helyen végzett az Európa-bajnokságon, még ezelõtt gyors egymásutánban kétszer is belga bajnok lett. Számára azonban sosem ez volt a lényeg: sokkal inkább a fõnökkel, Francesco Japadre-ral kialakult barátsága, és mindaz a sok találkozó, esemény, melyben az évek során részt vett a Fly Castelluccio csapatának színeiben. Aktív szerepet játszott a fejlesztésekben, tesztelésekben, többek közt a Power Play ernyõk kidolgozásában, és természetesen ott volt és van mindenütt, ahol a csapat megjelent. Közben mellékesen létrehozta saját iskoláját is. |
|
 |
Tervei? Szeptemberben a „kötelezõ” világbajnokság Pekingben, ahol a Fly Castellucciót képviseli. Hosszú távon pedig mindenképp marad a Dél, ahol idõvel szeretne a merevszárnyú mûfajban is elmerülni és saját UL-bázist létrehozni.
Szöveg: Kádár Andrea
Képek: Koszta Péter
Képek: Koszta Péter
