Az Egyesült Arab Emirátusokban, Al Ainban nemrégiben megrendezett Aerobatic Show nem az egyetlen olyan repülõs esemény volt a közelmúltban, melyen honfitársaink is szerepeltek. Szinte vele egy idõben tartották a szaú-di határtól mintegy 30 kilométerre fekvõ Liwa oázis közelében az immár hagyományosnak számító, évente ismétlõdõ Liwa Fesztivált, melyen a terepjárók és quadok versengése mellett többek közt az utasreptetés is fontos programpont. S mivel egy fenékkel még két sárkányt sem lehet megülni, az Al Ainba hivatalos Tóth Laciék meginvitáltak néhány magyar pilótakollégát, tartsák helyettük is a frontot a fesztiválon…
Tóth Ferenc (Pamacs), Vitkovszki József és Vereb Gyuri január 21-én érkeztek meg Abu-Dhabiba. Pamacs Al Ainba indult tovább, két társa pedig a gépek összeszerelése után a melléjük adott kísérõkkel útra kelt az onnan 240 kilométerre fekvõ Liwa oázisba. Innen mintegy 30 kilométeres aszfaltozott út vezet a sivatag, vagy akár mondhatni, a semmi közepén, egy völgyben kiépített fesztiválhelyszínre, Tel Mirabba. A versengés fõ tárgya a völgyet határoló 200 méter magas homokfal „megmászása”, speciális terepjárókkal és quadokkal, de az egyhetes rendezvény egyéb programokkal is bõségesen szolgált a látogatóknak. Volt lövészet, sólyomreptetés, tevefutam, lóverseny, és persze repülés.
Az elõre elkészített reptér némi aggodalommal töltötte el a fiúkat, a homok meglehetõsen süppedõsnek bizonyult, a belocsolás és hengerelés sem javított sokat a helyzeten, mert így meg az úthenger gumikerekei hagyta barázdákat kellett kerülgetni, de végül is felszállásra alkalmasnak bizonyult a pálya. Az éjszakai repüléshez szükséges kivilágítását is biztosították reflektorokkal és fényfüzérekkel.
A völgy az esemény idejére önellátó egységként mûködött, saját áramfejlesztõvel, folyamatosan újratöltött 1000 literes víztartállyal, vizesblokkokkal felszerelt kempinggel, kitelepült étkezõsátrakkal biztosította a szereplõk és látogatók kényelmét. A kempingben mintegy 100 sátor szolgált némileg nomád hálóhelyül. A közvetlenül a homokba fektetett matracokon az éjszakai nyugodalmat kissé megzavarta annak a tudata, hogy kígyók és skorpiók látogatása bármikor várható, de végül erre szerencsére nem volt példa. A homokfalon délutánonként-esténként versenyzõ, aztán hajnalig edzést tartó quadok és terepjárók csapta folyamatos, éktelen motorzajhoz már nehezebb volt hozzászokni.
A napi mintegy 2-3000 látogató délutánonként kezdett a helyszínre özönleni, és mindennap hajnali 3-4 óráig zajlott az élet. A repüléseket csak a sólyomreptetés napján kellett értelemszerûen felfüggeszteni, ne zavarja meg a madarakat a „csúcsragadozók” jelenléte, egyébként a legforgalmasabb napon 31 felszállást teljesített a Tóth József és Sebõk Vendel csatlakozása után 4 gépre kibõvült csapat.
Külön esemény volt a helikopterrel érkezõ koronaherceg látogatása, melynek tiszteletére a völgy addig csak esténként mûködõ áramfejlesztõjét is 24 órás üzemre állították át.
A zavartalannak mondható idõjárást (napközben 40, éjszaka 10-12 fokos hõmérséklet, ahogy errefelé az megszokott) csak az utolsó nap estefelé zavarta meg szélvihar. Az épp levegõben lévõ sárkány szerencsésen megúszta a dolgot a reptértõl kicsit távolabb való földet éréssel.
A rendezvény most is teljes sikerrel, mindenki megelégedésére zárult, jövõ évi ismétlésére minden bizonnyal szívesen várják majd újra a magyar pilótákat, akiknek az emirátusokbeli vendégszereplései lassan már-már hagyománnyá válnak.
Elgondolkodtató, hogy miközben a motoros sárkányos repülés Európában súlyos krízisen megy át, ott, ahol a pénz van, most indul virágzásnak. Vajon csak ezen múlna minden?
Szöveg: Vereb Gyuri beszámolója alapján
írta Kádár Andrea
Képek: Vereb Gyuri, Pamacs, Vitkovszki József
