Francis Gardeur a Coupe Icare-on talált meg azzal az elképzeléssel, hogy gyártanánk mi forradalminak hitt hátimotorját, melynek egyelõre csak papíron készek a tervei, de biztos, hogy új lendületet fog adni a motoros ernyõzésnek. Nem tudtuk komolyan venni, annyira lelkesen beszélt róla. Aztán „lekádereztük”, és kiderült róla, hogy valamikor a francia PPG válogatott legígéretesebb tagja volt, messze a legtehetségesebb pilóta, született madárember, csak éppen képtelen komolyan venni a versenyzést.
Évek óta a legkönnyebb-legbikásabb hátimotor megépítésén fáradozik, és bizony, nem is ügyetlenül. Motor tekintetében alighanem õ a legtájékozottabb szaktekintély Európában, igenis komolyan kell venni. Novemberben elhozta nekünk a prototípust, és január végén visszajött, hogy átvegye a sorozatgyártásra érett változatot. A Parapower modelljeinek jellegzetes stílusától markánsan eltérõ hátimotor elsõsorban a siklóernyõsök szája íze szerint való, de errõl részletesebben valamelyik következõ számban. Amíg Zsolti a hátimotor sorozatgyártásra alkalmas változatán izzadott, Francis, mint valami kerge fecske, Afrikában repkedett. Enyhítõ körülményként hozott nekünk egy élménybeszámolót.
