Htimotor Htimotor Motoros srkny Kezdlap Merevszrny UL Forgszrny UL Mrepls Videk Galria

Version francaise Versiunea n romneste
 
Motoros sárkány

Svédországból a Wight-szigetre és vissza – kétütemû motoros sárkánnyal


Anna Markey brit UL-oktató. Bázisa az egyesült királyságbeli Old Sarum repülõtér, a nyári hónapokban pedig Svédországban oktat hajlékony- és merevszárnyú hidroplánon. „Komoly” vagy „normális”, azaz pénzszerzésre is érvényes munkájából adódóan gyakran fordul elõ hazánkban, ilyenkor együtt repülgetünk, sikerült a motoros ernyõzéssel is megfertõznünk. Bár motoros sárkányban a kétéltûekre szakosodott, tavaly nyáron egy „szárazföldi” 582-es Rotaxszal szerelt DTA-val repült Svédországból Angliába, közelebbrõl a Wight-szigeten lévõ Sandownba, majd vissza. Élményeit most a Motormadár olvasóival is megosztja.

A vágy, hogy egy igazán hosszú túrát tegyek motoros sárkánnyal, az elmúlt két év során – mióta egy DTA expedíciós trájk tulajdonosa vagyok – egyre erõsödött bennem. A nyár UL-es rendezvényének, azaz a „Spamfield”-nek otthont adó Wight-sziget tökéletes desztinációnak tûnt. Úgy terveztem, hogy svédországi nyári oktatóbázisomról indulok, és oda is térek vissza. Paul McNamee növendék személyében pedig lelkes útitársra is találtam.

Trájkkal repülni – különösen két személlyel a fedélzeten és burkolat híján – értelemszerûen azt jelenti, hogy csak a legszükségesebbeket vihetjük magunkkal. A DTA-t két csomagtartóval látták el; egy a géphez szükséges felszerelés (térképek, olaj, szerszámok, nyûgözõ stb.), egy pedig a pilóta és az utas ruhái és más személyes holmijai számára.

Mindketten repülõs ruhát és (az út során szinte mindvégig) úszómellényt viseltünk, és volt nálunk vészhelyzeti helymeghatározó adókészülék (ELT – emergency locator transmitter) is. További felszerelésünket a következõk alkották: két Garmin GPS (az egyik közülük a kiváló GPSMAP 296), valamint a pilóta térdére rögzített térkép (ahogy az sárkányos körökben divat). A fentieken túl rádiót és S üzemmódú (azaz a sebességet és a magasságot megadó) transzpondert is vittünk magunkkal.

Orsa Tallhed repterérõl indultunk, amely Stockholmtól körülbelül 300 kilométerre északnyugatra található. Június 8-án reggel fél nyolckor szálltunk fel, majd Svédországot keresztülszelve, délnyugati irányba haladtunk. Az elsõ nap végén négy szakasz megtétele, összesen nyolc és fél órás repülés után érkeztünk meg a nyugati parton fekvõ Varberg repterére. A kétütemû DTA kapacitása igen nagy, 65 liter, de mivel a gép óránként 18 litert fogyaszt, idõrõl idõre után kellett tölteni az üzemanyagot és olajat.

Svédországban szinte mindig kitûnõ a látás, ami persze kedvez a nagy repüléseknek, de a terep nem túl bizalomgerjesztõ: 90 százalékát erdõk és tavak teszik ki. Varberg után a táj jelentõsen megváltozott: arrafelé több a mûvelési terület, ami több (kényszer)leszállási lehetõséget is jelent. A második nap tehát kevésbé volt idegtépõ e tekintetben, a látás azonban romlani kezdett. Angelhol után, ami az utolsó svédországi megállóhelyünk volt, a tenger fölött repültünk a dániai Helsingborgig, majd tovább Koppenhága, illetve Roskilde felé. Természetesen már korábban beszereztem a dán légtér használatához szükséges engedélyeket.

Roskildétõl nyugat felé mentünk tovább, átrepülve két tengerszorost: a körülbelül 20 kilométeres Nagy Beltet (Stroebaelt) és a körülbelül 10 kilométeres Kis Beltet (Lillebaelt). Majd beléptünk a német légtérbe, és a második nap végére megérkeztünk Rensburg repterére.
Az elsõ két napon igen jól teljesítettünk. Tény, hogy ebben az idõjárás is szerepet játszott, de meg kell jegyeznem, hogy az Atlanti-óceán fölött készülõdõ ciklon miatt a lehetõ leggyorsabban kellett haladnunk. Németországból délnyugati irányban repültünk Leer Papenburgig, aztán Lelystadon keresztül Hollandiába. A harmadik nap végén megérkeztünk Midden Zeelanba. Másnap továbbmentünk Calais-ba, onnan a csatorna fölött Doverig, majd Lyddnél leszálltunk vámolni.

Innen két és fél órás repülés következett Old Sarumba, az angliai bázisrepteremre, ahol barátok és nagy korsó sörök fogadtak. Ezen a ponton olyannyira jól álltunk az eredeti „menetrendünkhöz” képest, hogy engedélyeztünk magunknak néhány nap pihenést, mielõtt folytattuk volna az utunkat. Június 19-én, csütörtökön indultunk tovább Sandownba, ahová az ötödik repülési napon szerencsésen meg is érkeztünk. Az addigi zsúfolt „program” után furcsa volt, hogy ezúttal mindössze egy órát töltöttünk a levegõben – a túra elsõ négy napján annyit repültünk, amennyit csak lehetett.
Nagyon sajnáltuk, hogy a másnap reggeli indulás miatt nem tudtunk „igazságot szolgáltatni”. Ki kellett hagynunk a szombat esti Spamfield fesztivált, melynek a repülés mellett szerves részét alkotta a sörsátor, a zene, a tánc és a karaoke is.
A repülési terv leadása után reggel 8 órakor indultunk vissza Calais-ba, közben Shorhamben még leszálltunk a kiléptetés miatt. Most, hogy immár másodszor néztem szembe a csatornával, nagyrészt elmúlt a félelmem. Szép idõben repültünk Hollandiáig, és a hatodik nap végére megérkeztünk Lelystadba. A csodálatos idõjárás, ami áldásként kísért utunkon, most elhagyott minket, átadva helyét egy alacsony légnyomású rendszernek, ami Németország északi részén, Flensburgnál ért utol minket. A gépet biztonságba helyeztük a hangárban, mi pedig kényszerû moratóriumra ítélve töltöttük a hetedik nap délutánját és estéjét – szerencsénkre két pilótatársunk lakásán.
A következõ, azaz a nyolcadik napon az idõ derûs, de nyugtalan volt. A meteor kedvezõbb idõt mondott északabbra, ezért úgy döntöttem, továbbmegyünk, dacára a körülményeknek, amelyek úgymond marginálisak voltak a felszállás tekintetében. Az idegeinket próbára tévõ küzdelem következett Dániáig, amit az elsõ víz fölötti átkelésnél rossz látás súlyosbított, de aztán Roskildéig már csak javult a helyzet. Érkezésünk után a széllökések beerõsödtek, ezért lenyûgöztük a gépet, és le sem vettük a szemünket róla, míg az idõjárási feltételeket nem találtam alkalmasnak arra, hogy továbbinduljunk Halmstadba – és vissza Svédországba!
A kilencedik napon kissé késõn, de káprázatos napsütésben repültünk Halmstadig. A nap csak sokára ment le, ahogy az már nyáron Svédországban lenni szokott. Éjszakára sikerült helyet szerezni a hangárban, amiért utóbb hálát adtam az égieknek, ugyanis a következõ két napon egymást követték a frontok. Csak június 24-én, délután indulhattunk tovább – akkor viszont riadóstarttal, mivel Szent Iván-éj hétvégéje volt. A kurzust úgy terveztük meg, hogy közforgalmi repülõtereket érintsen, mivel idõrõl idõre le kellett szállnunk tankolni.
A tizedik napon Halmstadból Jönköpingbe repültünk. A reptéren szálltunk meg éjszakára, és a következõ nap reggelén fél hétkor indultunk tovább a Stockholm Skavsta közforgalmi repülõtérre. Elvegyültünk a Ryanair utasai között, akik a londoni járatra vártak. Leparkoltunk a hatos állóhelyre. Nyitott, burkolat nélküli trájkom érdeklõdéssel kevert derültséget keltett a tisztviselõk körében. Az otthon már nagyon közel volt... A következõ szakasz Borlange repteréig vezetett, ahonnan már csak egy másfél órás „ugrás” volt Orsa Tallhed. Útközben sikeresen elhagytunk egy CB-t, ami egyre nõtt mellettünk, és félõ volt, hogy az utolsó szakasz végén felszív minket.
A tizenegyedik napon – a visszaút hetedik napján – végre megérkeztünk. A reptéren sehol egy lélek. Az ég sötét volt, az esõ is rákezdett, én pedig, mint kiderült, elvesztettem a hangárkulcsot. Egyszerre árasztott el a megkönnyebbülés, a kimerültség és a diadalmámor. Elõkotortam a telefonomat és a barátaimat hívtam: „Hol a pokolban vagytok?” Mivel Szent Iván-éj volt, természetesen mindenki bulizott valahol. Szerencsére nem kellett sokat várnom, hogy baráti köröm egy része megjelenjen a reptéren. A gépet betoltuk a hangárba – ezen a ponton valamennyi feladatomnak eleget tettem. Azt hittem, mindjárt elájulok. Fantasztikus, de kihívásokkal teli út volt: hét országon keresztül, elbûvölõ, állandóan változó tájakkal: erdõk és hegyek Svédországban, a hátborzongató víz feletti repülések Dániában, végeláthatatlan sík területek és farmok szélmalmokkal Hollandiában, zsúfolt strandok és kikötõk a belga parton, UL-es „kollégák” százai Spamfieldben és végül, az út méltó befejezéseképp, Szent Iván-éji ünnepség Svédországban.

Szöveg és képek: Anna Markey
Fordította: Mezei Kati


 
Belps
   

Kapcsold linkek
   

Hr rtkelse
   

Parancsok
   

Kapcsold rovatok

Motoros sárkány

Tartalomkezelõ rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.08 msodperc