Az Ă©szaki fĂ©ltekĂ©n ugyan vĂ©ge a nyárnak Ă©s vele egyĂĽtt sajnos a lĂ©gi csavargások szezonjának is, ez azonban cseppet sem zavarta StĂ©phane KĂĽbler barátunkat Ă©s csapatát: a költözõ madarak pĂ©ldáját követve oktĂłberben Afrika egĂ©n barangoltak, NamĂbiában.
NamĂbia (egykoron DĂ©lnyugat-Afrika) a XIX. században nĂ©met gyarmat, 1990 Ăłta fĂĽggetlen köztársaság DĂ©l-Afrikában, az Atlanti-Ăłceán partján. DĂ©l-Afrika, Angola, Zambia Ă©s Botswana határolta, több mint 800 ezer nĂ©gyzetkilomĂ©teres terĂĽletĂ©vel Ă©s nem egĂ©szen kĂ©tmilliĂł lakosával a világ egyik legkisebb nĂ©psĂ»rĂ»sĂ©gĂ» országa. A tĂşlnyomĂłrĂ©szt fekete lakosság etnikailag sokszĂnĂ», a legbeszĂ©ltebb õshonos nyelvek az oshivambo, herero, nama, az Ăşjabbak pedig az afrikaans Ă©s a nĂ©met, habár a hivatalos nyelv az angol.Az oktĂłber 7. Ă©s 21. közt zajlĂł felfedezõtĂşrán 12-en vettek rĂ©szt 6 motoros sárkánnyal, no meg a helyi logisztikát biztosĂtĂł szervezõk. Az utazás a gĂ©pek számára már augusztusban megkezdõdött, mikor kontĂ©nerbe zárva elindultak távoli rendeltetĂ©si helyĂĽkre, az ekipázs pedig oktĂłber 7-Ă©n landol Windhoekben, NamĂbia fõvárosában. Innen autĂłval jutnak el Uisba, ahol a sárkányok már várnak rájuk.
Másnap összeszerelés és próbák, minden rendben, bár a szokatlan melegben a levegõ felhajtóerejét igencsak hiányolják.
Az elsõ nap megtett 300 kilomĂ©teres repĂĽlĂ©s után OkahandjátĂłl keletre, Midgardban Ă©jszakázik a társaság. KivĂ©telesen nem sátorban, hanem vasĂşti vagonokbĂłl átalakĂtott szálláson tĂ©rnek nyugovĂłra, miután vacsorára elõször kĂłstolják meg az oryxot: nemsokára a levegõbõl is megcsodálhatják az oryxcsordákat.
Másnap dĂ©l felĂ© indulnak tovább, Windhoek irányába, az aznapi etap körĂĽlbelĂĽl 400 km; közben persze nĂ©mi pihenõt is beiktatnak az ĂĽzemanyag-vĂ©telezĂ©s Ă©s ebĂ©d idejĂ©re, melyrõl az õket kĂsĂ©rõ földi asszisztencia gondoskodik.
Az Ă©jszakát a szabad Ă©g alatt, a csodálatos vörös homokos sivatag közepĂ©n kialakĂtott, minden kĂ©nyelemmel felszerelt táborban töltik, ahol mĂ©g meleg vizes zuhany is van (fafĂ»tĂ©ssel).
Másnap tovább dĂ©lre, AroabtĂłl nem messze szállnak le, de az utánpĂłtlást szállĂtĂł autĂłk nem találják meg õket; nĂ©hány Ăłrát kĂ©nytelen-kelletlen eltöltenek a tĂ»zõ napon, amĂg helyreáll a kommunikáciĂł a kĂsĂ©rõkkel, Ă©s vĂ©gĂĽl egy másik helyen adnak egymásnak randevĂşt. A leszálláskor hirtelen támadĂł erõs szĂ©l nem csak a port, a gĂ©peket is felkapja, de vĂ©gĂĽl sikerĂĽl gond nĂ©lkĂĽl földet Ă©rniĂĽk.
A következõ napon cél a Fish River Canyon, a világon a második legmélyebb kanyon.
A Kalahári sivatag csodálatos vörös Ă©s zöld sávjai fölött repĂĽlnek, ebben az Ă©vben kivĂ©telesen sok volt az esõ, ennek köszönhetõ a „buja” vegetáciĂł...
A Fish River Canyon közelében, az úton szállnak le, a kempingbe bejutni nem könnyû, legközelebb metszeni kell a kaktuszokat...
A furcsa „Kokerbaum” fa NamĂbia jellegzetes növĂ©nye. Mint minden dĂ©lben, a szárnyakat lefektetik... |
...Ă©s nĂ©mi pihenõ az utazĂłknak is jĂłlesik a sátor árnyĂ©kában. Reggelente korán van az indulás, hiába, NamĂbia forrĂł Ă©s magasan fekszik! |
Útközben némi irányegyeztetés céljából beiktatnak egy leszállást, majd a dél-afrikai határt is jelentõ Orange folyó felé repülnek tovább. |
A folyót követve folytatják útjukat, végre vizet és zöld növényzetet is látni... Az aznap esti tábort Ausban verik fel. |
Cirkuszsátor alakĂş hegyek közt szállnak le tankolni. A megadott GPS-koordináták sajnos nem voltak pontosak, 2 gĂ©p eltĂ©ved, de a WC-papĂr-tekercsbõl az autĂłra rögtönzött szĂ©lzsák vĂ©gĂĽl nyomra vezeti õket.
Tovább északra, Sesriem felé. Az oryxcsordák mellett struccokat, zebrákat is csodálhatnak a levegõbõl.
NĂ©gy gĂ©p nem a tervezett helyen száll le, tovább kell repĂĽlniĂĽk mĂ©g nĂ©hány kilomĂ©terre. StĂ©phane-Ă©k Ă©rkeznek utolsĂłkĂ©nt a leszállĂłhoz, rádiĂłn figyelmeztetik õket, a pálya eleje köves! A fĂ» magas, a pálya közepĂ©n sikerĂĽl is egy felnit eltörniĂĽk, de szerencsĂ©re megjavĂthatĂłnak bizonyul, a rally folytatĂłdhat, csak az ijedtsĂ©g volt nagy.
A másnapi leszállót gondosan megválasztják... Az esti repülésekkor a szélirány nem okoz gondot, koncentrálhatnak az állatcsordák becserkészésére.
A következõ napon elĂ©rnek Walvis Baybe, a tengerpartra. A tenger hideg vizĂ©t csak a fĂłkák Ă©lvezik, de a homok tartja a meleget. A rĂłzsaszĂnben tĂĽndöklõ homokos part kĂnálja magát egy kis tereprallyzásra, de a dĂ»nĂ©kkel vigyázni kell: az expedĂciĂł egyik rĂ©sztvevõjĂ©nek sikerĂĽl egy vakmerõbb kanyarban felfordulnia Ă©s lábát törnie...
Az ország belsejĂ©ben megszokott 30-40 fokos száraz hõsĂ©g után a tengerparton meglepetĂ©skĂ©nt Ă©ri a társaságot a párás, relatĂve hideg (25 fok körĂĽli!) levegõ, Ăşjra fel kell öltözni...