Htimotor Htimotor Motoros srkny Kezdlap Merevszrny UL Forgszrny UL Mrepls Videk Galria

Version francaise Versiunea n romneste
 
Motoros sárkány

NAMÍBIA


Az északi féltekén ugyan vége a nyárnak és vele együtt sajnos a légi csavargások szezonjának is, ez azonban cseppet sem zavarta Stéphane Kübler barátunkat és csapatát: a költözõ madarak példáját követve októberben Afrika egén barangoltak, Namíbiában.

Namíbia (egykoron Délnyugat-Afrika) a XIX. században német gyarmat, 1990 óta független köztársaság Dél-Afrikában, az Atlanti-óceán partján. Dél-Afrika, Angola, Zambia és Botswana határolta, több mint 800 ezer négyzetkilométeres területével és nem egészen kétmillió lakosával a világ egyik legkisebb népsûrûségû országa. A túlnyomórészt fekete lakosság etnikailag sokszínû, a legbeszéltebb õshonos nyelvek az oshivambo, herero, nama, az újabbak pedig az afrikaans és a német, habár a hivatalos nyelv az angol.
Az október 7. és 21. közt zajló felfedezõtúrán 12-en vettek részt 6 motoros sárkánnyal, no meg a helyi logisztikát biztosító szervezõk. Az utazás a gépek számára már augusztusban megkezdõdött, mikor konténerbe zárva elindultak távoli rendeltetési helyükre, az ekipázs pedig október 7-én landol Windhoekben, Namíbia fõvárosában. Innen autóval jutnak el Uisba, ahol a sárkányok már várnak rájuk.
Másnap összeszerelés és próbák, minden rendben, bár a szokatlan melegben a levegõ felhajtóerejét igencsak hiányolják.
Az elsõ nap megtett 300 kilométeres repülés után Okahandjától keletre, Midgardban éjszakázik a társaság. Kivételesen nem sátorban, hanem vasúti vagonokból átalakított szálláson térnek nyugovóra, miután vacsorára elõször kóstolják meg az oryxot: nemsokára a levegõbõl is megcsodálhatják az oryxcsordákat.
Másnap dél felé indulnak tovább, Windhoek irányába, az aznapi etap körülbelül 400 km; közben persze némi pihenõt is beiktatnak az üzemanyag-vételezés és ebéd idejére, melyrõl az õket kísérõ földi asszisztencia gondoskodik.
Az éjszakát a szabad ég alatt, a csodálatos vörös homokos sivatag közepén kialakított, minden kényelemmel felszerelt táborban töltik, ahol még meleg vizes zuhany is van (fafûtéssel).
Másnap tovább délre, Aroabtól nem messze szállnak le, de az utánpótlást szállító autók nem találják meg õket; néhány órát kénytelen-kelletlen eltöltenek a tûzõ napon, amíg helyreáll a kommunikáció a kísérõkkel, és végül egy másik helyen adnak egymásnak randevút. A leszálláskor hirtelen támadó erõs szél nem csak a port, a gépeket is felkapja, de végül sikerül gond nélkül földet érniük.
A következõ napon cél a Fish River Canyon, a világon a második legmélyebb kanyon.
A Kalahári sivatag csodálatos vörös és zöld sávjai fölött repülnek, ebben az évben kivételesen sok volt az esõ, ennek köszönhetõ a „buja” vegetáció...
A Fish River Canyon közelében, az úton szállnak le, a kempingbe bejutni nem könnyû, legközelebb metszeni kell a kaktuszokat...
A furcsa „Kokerbaum” fa Namíbia jellegzetes növénye.
Mint minden délben, a szárnyakat lefektetik...
...és némi pihenõ az utazóknak is jólesik a sátor árnyékában.
Reggelente korán van az indulás, hiába,
Namíbia forró és magasan fekszik!
Másnap eléjük tárul a Fish River Canyon.
Útközben némi irányegyeztetés céljából beiktatnak egy leszállást, majd a dél-afrikai határt is jelentõ Orange folyó felé repülnek tovább.
A folyót követve folytatják útjukat, végre vizet és zöld növényzetet is látni...
Az aznap esti tábort Ausban verik fel.
Másnap észak felé veszik az irányt, a homok egyre vörösesebb, feltûnnek az elsõ dûnék.
Cirkuszsátor alakú hegyek közt szállnak le tankolni. A megadott GPS-koordináták sajnos nem voltak pontosak, 2 gép eltéved, de a WC-papír-tekercsbõl az autóra rögtönzött szélzsák végül nyomra vezeti õket.
Tovább északra, Sesriem felé. Az oryxcsordák mellett struccokat, zebrákat is csodálhatnak a levegõbõl.
Négy gép nem a tervezett helyen száll le, tovább kell repülniük még néhány kilométerre. Stéphane-ék érkeznek utolsóként a leszállóhoz, rádión figyelmeztetik õket, a pálya eleje köves! A fû magas, a pálya közepén sikerül is egy felnit eltörniük, de szerencsére megjavíthatónak bizonyul, a rally folytatódhat, csak az ijedtség volt nagy.
A másnapi leszállót gondosan megválasztják... Az esti repülésekkor a szélirány nem okoz gondot, koncentrálhatnak az állatcsordák becserkészésére.
A következõ napon elérnek Walvis Baybe, a tengerpartra. A tenger hideg vizét csak a fókák élvezik, de a homok tartja a meleget. A rózsaszínben tündöklõ homokos part kínálja magát egy kis tereprallyzásra, de a dûnékkel vigyázni kell: az expedíció egyik résztvevõjének sikerül egy vakmerõbb kanyarban felfordulnia és lábát törnie...
Az ország belsejében megszokott 30-40 fokos száraz hõség után a tengerparton meglepetésként éri a társaságot a párás, relatíve hideg (25 fok körüli!) levegõ, újra fel kell öltözni...
A tengerparton mi mást is lehetne vacsorázni,
mint a tenger gyümölcseit...
Egy utolsó pillantás a tengerre az Uisba való visszatérés elõtt...


 
Belps
   

Kapcsold linkek
   

Hr rtkelse
   

Parancsok
   

Kapcsold rovatok

Motoros sárkány

Tartalomkezelõ rendszer: © 2004 PHP-Nuke. Minden jog fenntartva. A PHP-Nuke szabad szoftver, amelyre a GNU/GPL licensz érvényes.
Oldalkszts: 0.31 msodperc