Jön az utánpótlás

Ne tévesszen meg senkit a francia UL-mozgalom Blois-ban tapasztalt relatív „stagnálása”, a vészharangot azért nem kell megkongatni: a fiatalok folyamatosan állnak csatasorba. Idén 11. alkalommal került megrendezésre a „Tour de France ULM” fedőnevű nagy repülős körtúra augusztus 5. és 12. közt; 134 gép tette meg a térképen látható útvonalat a szokatlanul kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére is. Az FFPLUM, a francia ultrakönnyű repülők szövetsége ezúttal 4 gépnyi, már önállóan repülő ifjú legénység mellett további 17 fiatalt invitált meg a részvételre, akik 9 önkéntes oktató segítségével kóstolhattak bele a légi élményekbe. Az alábbiakban egyikük, Cynthia beszámolója olvasható.

A nevem Cynthia, 18 és fél éves vagyok; több mint 3 éve szereztem meg az ULM jogosítást. Idén kezdem a második évfolyamot speciális matek tagozaton az egyetemi előkészítőn, és szeptemberben felvételizem az Air France pilótaképzőjébe.
A 2006-os Tour de France, számomra? Csodálatos és gazdagító élmény! Ez volt az első alkalom, hogy részt vettem rajta, kicsit izgultam is előtte, de nagyon türelmetlenül vártam (a szüleim szerint)...
A cavalaire-i repülős klub tagja vagyok, és épp a 15. születésnapomon szereztem meg a jogosításomat. A klub sajátossága, hogy csak úszótalpas gépeink vannak, egy 500 hektáros vízfelület áll rendelkezésünkre le- és felszállópályaként. Így hát gyakorlatilag eddig csak tenger felett repültem, és a navigációban sem volt gyakorlatom. Volt tehát mit tanulnom a túrán...
Megérkezéskor örömmel láttam a sok gépet. Találkoztam a többi 17 részt vevő fiatallal, a pilótákkkal, szerelőkkel, szurkolókkal, akik mind ugyanazt a szenvedélyt osztják... nagyon jó volt a hangulat.
Az előzetes briefingek után oktatómmal előkészítettük a navigációt. Nagyon sokat tanultam a repülés ezen technikai aspektusáról, annál is inkább, mivel mindennap más oktatóval dolgoztunk, így sokféle módszert ismerhettünk meg. Nagyon érdekesnek találtam a navigációt.
Hát még a repüléseket! Minden nap egy új szakasz, egy másik táj, csupa felfedezésre váró csodálatos élmény! Aki motoros ultrakönnyű repcsivel járja be Franciaországot, csodaszép helyeket láthat.
Az én kedvencem a Tour du Pin – Millau etap volt sárkánnyal (Louis Collardeau-val), 8500 láb magasan, a Tarn hegyszorosai fölött átrepülve. Egyszerűen fantasztikus látvány, nem is beszélve a millau-i viadukthoz való érkezésről...
Ami a gépeket illeti, Jack Krine MCR-je tetszett a legjobban, a repülés hihetetlen élményt nyújtott vele.Ebben persze Jack személyisége is szerepet játszott, hatvankét éve, több mint száznyolcvan géptípuson repült közel húszezer órája, hatalmas hófehér bajsza; nem jött, hogy elhiggyem, hogy a francia repülésnek ezzel az élő legendájával repülhetek.
Persze nem csak a napos oldalban volt részünk! Három etapon keresztül a széllel és az esővel harcoltunk (Montélimar, Le Mans, Val de Reuil).
Tapasztalatnak azonban mindenképpen hasznos volt ilyen barátságtalan körülmények közt repülni, minimális látótávolság mellett, a horizonton fenyegetően feltűnő zivatarok elől menekülve....
Összességében még örülök is ezeknek a rémítő élményeknek, mert így sokat tanulhattam a kedvezőtlen feltételek esetén alkalmazható eljárásokról, a megfelelő reakciókról és fortélyokról.
Természetesen nem kizárólag a levegőben töltöttük ezt az egy hetet. A földön is sok nagyszerű pillanatban volt részünk, mint például a napfelkelte 134 UL gép felett egy nedves, jéghideg éjszaka utáni hajnalon... Milyen szép is volt az első napsugarak csillogása egy sárkány harmattal borított szárnyán...
Ott volt a parkolás is. Egy csoport minden délben előreindult autóval, hogy leszálláskor fogadják és elirányítsák majd a leszálló gépeket az aznapi szakasz végén. Az egyik legszebb emlékem, mikor Levroux-ban én is sorra kerültem (Couhé és Mondreville közti kitérő állomásunk volt). Az idő nem volt épp ragyogó, én a pálya végén állva vártam a gépeket. Zoé rádióján hallottam az első bejelentkezőt, felnéztem az égre... micsoda boldogság volt látni az „első fecskét”! Végignézhettem a sorban egymás után beérkező gépeket, amint hátszéllel megközelítették a pályát, majd behelyezkedtek a fináléhoz; ez a fantasztikus balett örök emlék marad... Csodálatos élmény volt számomra a túra, ami csak megerősítette a repülés iránt érzett szenvedélyemet. Köszönet mindenkinek, hogy részt vehettem ebben a kalandban, oktatóimnak, akikkel nagyszerű pillanatokat és repüléseket élhettem át, Jack Krine-nek a feledhetetlen MCR-es repülésért, minden fiatalnak a szuper hangulatért és társaságért, Dominique Méreuze-nek és a többieknek az együtt töltött időért, és Marcnak, hogy Sky Rangerrel mehettem haza Amiens-ből... Már csak egyet mondhatok, jövőre újra találkozunk!

TOUR DE FRANCE ULM 2006 – SZÁMOKBAN
– A leghosszabb európai repülős túra: 3000 km
– 270 résztvevő (legénység és szervezők)
– 40 önkéntes
– 100 felnőtt ekipázs,
– 4 „junior” ekipázs,
– 9 „junior” ekipázs oktatókkal,
– 6 mozgássérült ekipázs,
– 6 női ekipázs és
– 8 „Szervezők” és „Partnerek” ekipázs
– 1 főrendező
– 1 repvezető
– 1 versenyigazgató
– 1 ügyeletes orvos
– 1 logisztikai igazgató
– 1 tolmács (a külföldi részvevőknek)
– 1 légügyi hatósági koordinátor
– 1 meteorológiai szakértő
– 3 fős biztonsági szolgálat
– 3 fős földi logisztikai irányítás
– 134 repülőeszköz, az alábbi eloszlásban:
– 73 kétüléses merevszárnyú
– 16 együléses merevszárnyú
– 26 kétüléses motoros sárkány
– 13 együléses motoros sárkány
– 1 együléses autogiro
– 3 kétüléses autogiro
– 1 kisrepülőgép
– 1 helikopter
– 1 tucat személyautó
– 1 kamion műszaki asszisztencia
– 1 pótkocsi a poggyászoknak
– 1 szaniter kamion (mozgássérültek számára is akadálymentesített)
– 3 „étkező” kamion
– 40 000 liter üzemanyag
– 170 000 € költségvetés

Megint az ifjúság: Paris– Dakar ULM

A Dassault Aviation főnöke, Serge Dassault a Raid Aventure szövetség egyik kezdeményezésének támogatójaként látogatott el a szeptemberi blois-i kiállításra.

A Raid Aventure tervének lényege, hogy egy corbeille-i és egy dreux-i műszaki szakközépiskola tanulói számára lehetőséget nyújtson az aeronautika világának felfedezésére. A francia UL szövetség meghívására a Raid Aventure csapata és a fiatalok képviselői eljöttek Blois-ba, hogy ott mutassák be egyszerre oktató, humanitárius és történelmi jellegű projektjüket.

2007 áprilisában a tanulók által, szakemberek segítségével épített 3 ultrakönnyű gép 2 hét alatt megteszi majd a mitikus Párizs–Toulouse–Saint Louis útvonalat Szenegálig.
Földi asszisztencia gondoskodik a logisztikáról, illetve az afrikai iskoláknak szánt tanszerek és egyéb segédanyagok szállításáról. A 10 kiválasztott tanulóból álló csapatot a szervezők bevonják a különböző feladatok ellátásába (fényképezés, videózás, karbantartás, sőt pilótáskodás is). Az út műszaki és repüléstechnikai vonatkozásait az ULM Paris Ouest-Eva-d’Air UL repülős klub felügyeli, élén immár két éve Denis Etévével. Az aeronautikában ez a név sokaknak ismerősen csenghet, hiszen mérnök-pilóta nagyapja találta fel többek közt a róla elnevezett levegőhöz viszonyított sebességmérőt 1912-ben...