A 39 éves Ramon Grenadában, Spanyolországban él, profi gyalog- és motoros ernyõs pilóta.
Álma: a 10 kg-os hátimotor!
Világbajnok 1999 / 2001 / 2003. Távolsági világrekord motoros ernyõvel: 2006. június 8. (948 km), magassági világrekord (5417 m) 2005, Tenerife. A spanyol siklóernyõs és motoros ernyõs ranglisták elsõ helyén áll.
– Miért kezdtél motorral repülni, hiszen kiváló szabad repülõ pilóta vagy?– Mindig is szabad repülõ voltam! Sosem hittem volna, hogy megszeretem a motoros ernyõt. Az elsõ felszállás elõtt arra számítottam, nagyon unalmas lesz, de valójában jópofa dolog, hogy tudsz fényképezni, utazni, és csak motorral elérhetõ helyekre is eljuthatsz. Én mindig pörgök, szeretek mindent kipróbálni, felfedezni, és a hátimotor lehetõségeinek határait is megpróbálni a lehetõ legmesszebbre kitolni.
– Szerinted milyen típusú ernyõ a legalkalmasabb a motoros repülésre?
– Nagyon sokféle ernyõtípus létezik. Manapság a konstruktõrök véleménye eltérõ, egyesek szerint kifejezetten motoros ernyõzéshez kell tervezni szárnyakat, mások ezzel nem értenek egyet. Én nagyon szeretem a biztonságos gyalogernyõket, amelyek jól irányíthatók, jól szállnak fel és megfelelõ teljesítményt nyújtanak. Ezek általában a DVH 1–2, vagy ennek megfelelõ kategóriába tartoznak. Mivel nem szeretek állandóan maximális teljesítményen repülni, számomra lényeges az ernyõ sebességtartománya, amivel át tudom repülni a hegyeket és feljutok 1000 méterre. A mostani ernyõmet azért is értékelem nagyra, mert nincs szükség teljes gázra a magasságnyeréshez.
– A mûszaki jellemzõkön kívül, szerinted mi a megfelelõ ernyõméret?
– A tapasztalt motoros ernyõs pilóták számára az ideális ernyõméret ugyanaz, mintha motor nélkül repülnének, ez azt jelenti, hogy a motor súlyát nem kell figyelembe venni a választáskor. A motor teljesítményt ad, a súlya tehát nem negatív tényezõ. A kezdõknek azonban ajánlatos nagyobb ernyõt használni.
– Ha ugyanazt az ernyõt szeretnéd motorral és anélkül is használni, milyen tulajdonságokat tartasz fontosnak?
– A felhúzás nagyon fontos, mert a motorral repülés esetén a felszállás sík tereprõl történik, ami nagy különbség a gyalogernyõzéshez képest (kivéve persze a csörlõzést). Lényeges, hogy biztonságos legyen az ernyõ, ez számomra jó stabilitást, a csukással szembeni ellenállást és csak minimális orsózást vagy hosszdõlést jelent. Összességében azt mondanám, legyen az ernyõ könnyen kezelhetõ, mert motorral a légcsavar tol minket (tehát gyorsan repülünk) és a talajhoz közel. Az is nagyon fontos, hogy ne legyen hajlamos a negatív spirálra, mert gyorsításkor egy kicsit mindig lemarad a motortól.
– Milyen különbségeket látsz a hagyományos ernyõk, illetve a speciálisan motoros repülésre kifejlesztett ernyõk közt?
– Minden ernyõt a repülésre találtak ki. Egyes modelleknél valóban a gyorsaság a fõ célkitûzés, de ezeknek nem túl jó a teljesítményük. A gyártók sokszor kicsit átpofozott gyalogernyõket árulnak motoros ernyõként – rárakják a trimmeket, megváltoztatják a színeit, és állítják, hogy ez egy új, spéci motoros ernyõ, bár ezt semmilyen teszt nem bizonyítja. Nem feltétlenül szükséges, hogy külön ernyõnk legyen gyalogos és motoros repüléshez. Ami fontos, hogy az ernyõ motorral is jól mûködjön.
– Ramon, háromszoros motoros ernyõs világbajnokként megosztanál-e velünk néhány jó fogást, trükköt?
– Például szeretem felszálláskor a motor szelét is kihasználni a felhúzás optimalizálásához, és ha ezt a technikát elsajátítod, fel tudsz szállni kereszt- vagy hátszélben is! Szeretek gyorsan és talajközelben repülni (ha a szárnynak megvan hozzá a kellõ energiája), hirtelen manõvereket csinálni, de persze... a kevéssé tapasztalt pilótáknak ezt nem ajánlom, mert ehhez azért kell némi gyakorlat! Repülés közben, vagy ha valami spéci figurát csinálok, sosem felejtem el, hogy a motor bármikor leállhat, nagyon fontos tehát, hogy mindig legyen a szintednek megfelelõ leszállási lehetõség. Ami engem illet, mivel nagyon sokat gyakorlom a célra szállást a versenyzés miatt, szinte bárhol le tudok szállni. Ha a motor hirtelen leáll, a leszállási sebesség nagyon magas (hátszélben is találhatod magad), így a becsapódás kockázata is. Ilyenkor azt csinálom, mint az ejtõernyõsök, arra használom fel az energiát, hogy minél tovább tudjak siklani, és a végsõ fázisra, a földet érésre koncentrálok.
– Mit tanácsolsz azoknak, akik meg szeretnének tanulni motoros ernyõzni?
– Még ha jó siklóernyõs pilóták is, feltétlenül menjenek el hátimotoros iskolába, mert van jó néhány olyan technikai vetülete a dolognak, amit el kell sajátítani, fõleg a felszállással, a leszállással és a motor használatával kapcsolatosan, nem beszélve az elméletrõl és a motoros repülés szabályozásáról.
– Spanyolországban kell-e külön jogosítás vagy engedély a repüléshez? És mi a helyzet más országokban?
– Spanyolországban a repülõszövetség által kiadott jogosítással repülünk. Svájcban tilos motoros ernyõvel repülni, Németországban csak a hivatalos ULM bázisokról szállhatsz fel, Franciaországban mûszaki dossziét kell leadnod a Polgári Repülésnél, Japánban elég szigorú a szabályozás, sok megkötéssel. Az Egyesült Királyságban szintén szükséged van a repülõszövetség által kiadott jogosításra. Azt gondolom, jó lenne egy nemzetközi egyezmény ebben a témában, elkelne a motoros ernyõzés besorolásának és a szabályozásnak az egységesítése. Általában az ULM kategóriába tartozunk, de ésszerûbb lenne felállítani saját besorolási rendünket.
Az Aerial magazin nyomán
fordította: Kádár Andrea
fordította: Kádár Andrea