Interjú Ramon Morillasszal

A 39 éves Ramon Grenadában, Spanyolországban él, profi gyalog- és motoros ernyős pilóta.
Álma: a 10 kg-os hátimotor!
Világbajnok 1999 / 2001 / 2003. Távolsági világrekord motoros ernyővel: 2006. június 8. (948 km), magassági világrekord (5417 m) 2005, Tenerife. A spanyol siklóernyős és motoros ernyős ranglisták első helyén áll.

– Miért kezdtél motorral repülni, hiszen kiváló szabad repülő pilóta vagy?
– Mindig is szabad repülő voltam! Sosem hittem volna, hogy megszeretem a motoros ernyőt. Az első felszállás előtt arra számítottam, nagyon unalmas lesz, de valójában jópofa dolog, hogy tudsz fényképezni, utazni, és csak motorral elérhető helyekre is eljuthatsz. Én mindig pörgök, szeretek mindent kipróbálni, felfedezni, és a hátimotor lehetőségeinek határait is megpróbálni a lehető legmesszebbre kitolni.
– Szerinted milyen típusú ernyő a legalkalmasabb a motoros repülésre?
– Nagyon sokféle ernyőtípus létezik. Manapság a konstruktőrök véleménye eltérő, egyesek szerint kifejezetten motoros ernyőzéshez kell tervezni szárnyakat, mások ezzel nem értenek egyet. Én nagyon szeretem a biztonságos gyalogernyőket, amelyek jól irányíthatók, jól szállnak fel és megfelelő teljesítményt nyújtanak. Ezek általában a DVH 1–2, vagy ennek megfelelő kategóriába tartoznak. Mivel nem szeretek állandóan maximális teljesítményen repülni, számomra lényeges az ernyő sebességtartománya, amivel át tudom repülni a hegyeket és feljutok 1000 méterre. A mostani ernyőmet azért is értékelem nagyra, mert nincs szükség teljes gázra a magasságnyeréshez.
– A műszaki jellemzőkön kívül, szerinted mi a megfelelő ernyőméret?
– A tapasztalt motoros ernyős pilóták számára az ideális ernyőméret ugyanaz, mintha motor nélkül repülnének, ez azt jelenti, hogy a motor súlyát nem kell figyelembe venni a választáskor. A motor teljesítményt ad, a súlya tehát nem negatív tényező. A kezdőknek azonban ajánlatos nagyobb ernyőt használni.
– Ha ugyanazt az ernyőt szeretnéd motorral és anélkül is használni, milyen tulajdonságokat tartasz fontosnak?
– A felhúzás nagyon fontos, mert a motorral repülés esetén a felszállás sík terepről történik, ami nagy különbség a gyalogernyőzéshez képest (kivéve persze a csörlőzést). Lényeges, hogy biztonságos legyen az ernyő, ez számomra jó stabilitást, a csukással szembeni ellenállást és csak minimális orsózást vagy hosszdőlést jelent. Összességében azt mondanám, legyen az ernyő könnyen kezelhető, mert motorral a légcsavar tol minket (tehát gyorsan repülünk) és a talajhoz közel. Az is nagyon fontos, hogy ne legyen hajlamos a negatív spirálra, mert gyorsításkor egy kicsit mindig lemarad a motortól.
– Milyen különbségeket látsz a hagyományos ernyők, illetve a speciálisan motoros repülésre kifejlesztett ernyők közt?
– Minden ernyőt a repülésre találtak ki. Egyes modelleknél valóban a gyorsaság a fő célkitűzés, de ezeknek nem túl jó a teljesítményük. A gyártók sokszor kicsit átpofozott gyalogernyőket árulnak motoros ernyőként – rárakják a trimmeket, megváltoztatják a színeit, és állítják, hogy ez egy új, spéci motoros ernyő, bár ezt semmilyen teszt nem bizonyítja. Nem feltétlenül szükséges, hogy külön ernyőnk legyen gyalogos és motoros repüléshez. Ami fontos, hogy az ernyő motorral is jól működjön.
– Ramon, háromszoros motoros ernyős világbajnokként megosztanál-e velünk néhány jó fogást, trükköt?
– Például szeretem felszálláskor a motor szelét is kihasználni a felhúzás optimalizálásához, és ha ezt a technikát elsajátítod, fel tudsz szállni kereszt- vagy hátszélben is! Szeretek gyorsan és talajközelben repülni (ha a szárnynak megvan hozzá a kellő energiája), hirtelen manővereket csinálni, de persze... a kevéssé tapasztalt pilótáknak ezt nem ajánlom, mert ehhez azért kell némi gyakorlat! Repülés közben, vagy ha valami spéci figurát csinálok, sosem felejtem el, hogy a motor bármikor leállhat, nagyon fontos tehát, hogy mindig legyen a szintednek megfelelő leszállási lehetőség. Ami engem illet, mivel nagyon sokat gyakorlom a célra szállást a versenyzés miatt, szinte bárhol le tudok szállni. Ha a motor hirtelen leáll, a leszállási sebesség nagyon magas (hátszélben is találhatod magad), így a becsapódás kockázata is. Ilyenkor azt csinálom, mint az ejtőernyősök, arra használom fel az energiát, hogy minél tovább tudjak siklani, és a végső fázisra, a földet érésre koncentrálok.
– Mit tanácsolsz azoknak, akik meg szeretnének tanulni motoros ernyőzni?
– Még ha jó siklóernyős pilóták is, feltétlenül menjenek el hátimotoros iskolába, mert van jó néhány olyan technikai vetülete a dolognak, amit el kell sajátítani, főleg a felszállással, a leszállással és a motor használatával kapcsolatosan, nem beszélve az elméletről és a motoros repülés szabályozásáról.
– Spanyolországban kell-e külön jogosítás vagy engedély a repüléshez? És mi a helyzet más országokban?
– Spanyolországban a repülőszövetség által kiadott jogosítással repülünk. Svájcban tilos motoros ernyővel repülni, Németországban csak a hivatalos ULM bázisokról szállhatsz fel, Franciaországban műszaki dossziét kell leadnod a Polgári Repülésnél, Japánban elég szigorú a szabályozás, sok megkötéssel. Az Egyesült Királyságban szintén szükséged van a repülőszövetség által kiadott jogosításra. Azt gondolom, jó lenne egy nemzetközi egyezmény ebben a témában, elkelne a motoros ernyőzés besorolásának és a szabályozásnak az egységesítése. Általában az ULM kategóriába tartozunk, de ésszerűbb lenne felállítani saját besorolási rendünket.