Rotax motoros Corvus

„Az UL-konstruktõrök igen magasra állították a mércét, úgy tömegadatok, mint sebességértékek tekintetében...”, fakad ki Voloscsuk András, amikor a frissen elkészült Rotax motoros Corvus utazósebességérõl faggatom. „Bár láttunk olyan gépet, amelyiken úgy volt beállítva a Pitot-csõ, hogy a nulla variót folyamatos süllyedés mellett mutassa, így aztán a maximális »vízszintes sebességet« valójában –1, –2 m/s-os varió mellett adta úgy a sebességmérõ, mint a GPS, van olyan gyártó is, amelyik egyszerûen olyan helyre teszi a dinamikus nyomás szondáját, hogy alacsony sebességen kevesebbet, nagy sebességen többet mutasson, de mindenáron csaljon a mûszer. Eddig azt hittük, hogy csak a géptömeg vonatkozásában megbízhatatlanok a közölt adatok, de azt kell tapasztalnunk, hogy a sebességadatok sem mindig tükrözik a valóságot. Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy mi nem az UL mércéket és marketingszövegeket tekintjük etalonnak, hanem a polgári repülését.”

Ennek a filozófiának a jegyében született az elsõ Rotax 912 S-sel és állítható szögû, háromtollú Woodcomp légcsavarral szerelt Corvus. Ezt már be lehetett volna préselni az UL kategóriába, de a dél-afrikai megrendelõ 160 literes tankkal rendelte (arrafelé nem árt, ha van egy kis autonómia), márpedig ahhoz komoly strukturális megerõsítések illenek. Ã�gy aztán 650 kg lett a HA–Y07 maximális felszállótömege. Ehhez én egy kicsit harmatosnak gondoltam az atmoszferikus Rotax 100 lóerejét (ami a gyár szakemberei szerint fékpadon inkább erõs 96…). Mint egyre gyakrabban, most is tévedtem. De errõl késõbb. Minden elkészült Corvus csinosabb, kivitelezésében kifogástalanabb, mint az elõzõ. Ez most többek között a fényezés tökéletes narancsbõrmentességében nyilvánul meg. A Rotax integrálása a gyár szakembereinek a bábáskodása mellett történt. Több mint harminc szondával spékelték meg a motorteret a teszt- és berepülési program idejére, hogy végül kijelenthessék: a tûzfaltól elõre minden garanciális.
Arról, hogy a hõséget mennyire bírja, könnyen meg tudtunk gyõzõdni Topival. Amikor 2006. július 10-én délben felszálltunk a ballószögi reptér gyepérõl (szándékosan nem homokot írtam, mert ebben a vonatkozásban is folyamatos a fejlõdés), 33 fokot mutatott a hõmérõ. Fejhallgató nélkül is tûrhetõ volt a zaj az utastérben. 5800 ford./perc mellett 7 m/s-ot mutatott a varió és 140 km/h-t a sebességmérõ. Topi felemelkedett 300 m-re, és átadta a botot. 150–160 km/h sebességgel fordulóztam, ösztönösen igyekeztem a motort kímélni. Szívótérnyomás és átfolyásmérõ híján arra törekedtem, hogy 4800 körül tartsam a fordulatszámot olyan kétharmad gáz mellett. Ezáltal folyamatosan magasságot veszítettem. Topi rám szólt, hogy kússzunk már vissza 500-ra. Végrehajtottam, majd alig egy perc múlva ismét hallottam a hangját: Te inkább háromszázon szereted? Visszaadtam neki a botot, hogy megmutathassa, hogyan kell. Nem volt komplikált, 190 és 200 km/h közötti sebességen kellett tartani, nem pedig 140-en. Ã�gy is harmonikusan, lágyan fordulózott a Corvus, csak éppen nem merült, illetve ha Topi belehúzott a botba, kiakadt a varió. A kimondottan termikus körülmények ellenére a 200 km/h-s utazósebesség valahol az élvezhetõ és a tûrhetõ között volt. Tele tankkal a motor és a sárkányszerkezet ezen a sebességen több mint 8 órán keresztül bírná. Valószínûleg Topi is… Röviden: a HA–Y07 ugyanazt tudta, mint a hathengeres Jabiru motorral szerelt változat, csak éppen kellett egy picit gépészkedni a légcsavar állásszögével. Be kellett látnom, hogy a 912 S bõven elégséges motorizáció egy ilyen tömegû és ilyen aerodinamikai tisztaságú légi jármû esetén. Jól kifetrengtük magunkat, majd hatszáz méteren és a reptértõl úgy négy km-re Topi lekapta a gyújtást. A sebességmérõ tûjét rátette a 120-as számra, és az ott is maradt a kilebegtetésig. Precíz és elegáns volt. Ã�lló motoros terepre szálláshoz magasnak tûnt ez a sebesség, de a gép strukturális szilárdsága biztosan kompenzálja ezt a sebességtöbbletet.
Az UL verzió momentán a szárny és a futó terheléspróbáit szenvedi. Mire az újság az olvasók kezébe kerül, már túl lesz a berepülési programon. Ezért a HA–Y07-rõl még ennyit sem akartam írni, de az élmény egy picit magával ragadott. Elnézést…